Ami a legfájóbb volt, hogy az első 45 percben abszolút pariban voltunk, de az a 43. percbeli Fredkurvajóhelyezkedéséből adódó gól már előre vetítette a bajt. Nem tudom mi a lófasz történt ezekkel a szünetben - megijedtek talán a "Den"-től vagy attól, hogy biztosabbá tehetjük a 3. helyet -, de iyen bénán, összevissza rohangálva kijönni... hát sokszor kínomban már röhögtem. ETH-ért nagyon szorítok, hatalmas munkát végzett eddig, de ki kell mondani, faszul cserélt ő is, pontosabban rosszkor, későn. Vajon mikor fogja nyakon vágni az egyre jobban paciskodó Brunot, hogy nem hisztizni, reklamálni, kezeket széttárni kellene, hanem játékot szervezni, ti. ezért szerződtették. Amúgy mindenki fos volt.
Sajnos egyhamar nem felejtjük el ezt az estét, a 7 azért nagyon fáj, mint mondjuk egy 4-1 vagy 3-2...
De tovább, előre, remélem összerakják magukat. A 9 éves kislányom volt aranyos - gyűjti ezeket a focis kártyákat, nekem a ManUtd-seket - a vége felé ránéz a képernyőre: "Apa, 7-0? Ugye mivel a hét elől van és a nulla nálunk, akkor mi nem lőttünk gólt igaz? Az nagyon sok... Apa, most kiestünk...?" Csendesen elmosolyodtam: "Ja, egy egy ilyen hét(vége)..."
