Baldur's Gate III

Őt soha nem veszíthetem el!!!

,,plusz mi van, ha Shadowheart szakít velem emiatt..."
Priorities!

Man literally too angry to die

Lassan 90 óránál járok (ami a Steam szerint lassan 100 - ezek szerint 10 órányi menüben állva gondolkodásom van benne), most már az Act 3-nél tartok, és éppen meg lettem hívva arra a bizonyos beiktatásra...

És az utóbbi pár órában szembesültem két igen fontos döntéssel, amik valódi dilemma elé állítottak Szóval a szerepjátékozásnak most van igazán a tesztje: egyrészt az Emperor felajánlotta, hogy átalakít, másrészt felmerült, hogy kiszabadítsam Orpheust... őszintén, számomra tökre az jött le, hogy az utóbbi nagyon rossz ötlet lenne, és amikor Raphael és a morcos githyanki bácsi is elkezdett erről győzködni, morális kétségbe is estem. Tényleg szerepjátékká vált a dolog, mert magamtól szinte 100% bízom az Emperorban, de aztán bizonyos párbeszédek és maga a tény, hogy ez a játék miből indult ki (egy nautiloidon akartak átalakítan...) belegondoltam, hogy baszki... mi van, ha rommá manipulál egy mind flayer, és csak ezért bízom benne Még Wyll is ellene beszélt, szóval alaposan át kell gondolnom... valszin el kell, hogy menjek, meg kell, hogy szerezzem azt az Orphic Hammert, de utána, remélem, lesz még pillanat, ahol dönthetek Orpheus sorsáról.

Ugyanez a dilemma áll fenn az átalakulás kapcsán - annyit olvasgattam róla, hogy csúfabb leszek tőle, lesznek extra képességeim, de elvileg nem bukok el vele küldetéseket, sztori befejezéseket, szóval nem zárom ki magam dolgokból (elvileg.) Mégis, szerepjáték szempontjából neccesnek érzem... plusz mi van, ha Shadowheart szakít velem emiatt... de közben meg az van bennem, hogy ha ezen múlik, hogy megmentsem a világot, egy kapcsolat mit számít (amúgy is cleric vagyok, aki felsőbb hatalmakat és célokat szolgál, nem holmi földi kapcsolatokat.)

Szóóóóval... dilemmák

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.