Dark Souls: Prepare to Die Edition (PC) [hozzászólások]

Szóval ki-cheese-elted a Bed of chaost? Ejnye-ejnye! Pedig a legjobb rage quit-es bossfight ever! (Mondjuk nálam a szarházi Capra Demon-hoz képest még így sincs a kanyarban sem.)
Azért egy NG+t még jó lenne kipróbálnod...már csak Kalameet meg a Four Kings miatt is.

Jelentem, végigvittem.

Az Elden Ringhez képest határozottan könnyebbnek éreztem. Pontosabban, úgy fogalmaznék, hogy a bossok itt meglehetősen könnyűek voltak, nem olyan "idegbetegek", mint az ER-ben némelyik. Ugyanakkor a bossokhoz eljutni itt egyértelműen nagyobb kihívást jelentett, bár egyáltalán nem vészeset. Inkább csak jobban oda kellett figyelni.

A játék jól öregedett, abszolút élvezhető ma is (első találkozásra, nosztalgia faktor nélkül is). Ugyanakkor nem olyan "fluid", mint mondjuk az ER, érezhetően döcögősebb még itt-ott a játékmechanika.

A "tetszett" kategóriás dolgokból a pályadizájnt emelném ki: változatosak és kidolgozottak a helyszínek, ötletesek a shorcutok, és nagyon babán megoldották, ahogy a különböző helyszínek ide-oda átjárást biztosítanak egymás között. Így néha meglepő(en ismerős) helyeken lehet kibukkanni látszólag teljes más helyszíneken kalandozva.

A "nem tetszett" kategóriából a - bármilyen fura esetleg - bossokat hoznám fel: volt néhány jó és élvezetes harc (pl. a DLC bossai: Artorias, Kalameet, Manus; míg az alapjátékból Quelaag, akivel a legtöbbet szívtam mellesleg, illetve valószínűleg ide jöhetett volna a Pufi/Girnyó duó is, ha nem summonnal esek nekik), ugyanakkor a bossfightok közül sok röhejesen könnyű volt, mintha valami falábú szerencsétlent toltak volna be, hogy helyettesítse a hasmenéses valódi bosst (pl. Pindle, Nito, Seath, a négy király az Abyssban, sőt a legvégén Lord Gwyn is), azután voltak, amik nagyon könnyűek voltak, mert pofonegyszerű "mechanikára" épültek, és ezt a mechanikát kb. az elsé fél-egy percben le lehetett venni a harcból (pl. Gaping dragon, Taurus demon, Iron golem vagy a Butterfly), és végül voltak azok a bossok akik egyszerűen kibeb*szott idegesítőek voltak (nem feltétlenül nehezek, hanem idegesítőek): ilyen volt Demon Ruinsnál az a centipede demon vagy mi, ami alig akart kijönni a lávából, hogy ütni is tudjam, ilyen volt a két hidra (az Ash Lake hidrát ott is hagytam a p*csába, majd utólag olvastam, hogy nem is kell az összes fejét levágni, és ha egyet még kivárok, már megdöglött volna...), és ilyen volt minden idők egyik legidiótább bossfightja, a Bed of Chaos! Itt emlékeztem egy régi videóból, hogy mekkora szívás ha "normálisan" akarod megölni, így az ajánlott cheese-eléshez folyamodtam (kiütni az egyik oldalt, majd kilépés; másik oldalt, majd újra kilépés, végül rámenni a közepére; így persze ez is pofon egyszerű volt). Most nem is tudom hirtelen, hogy melyik volt az utolsó boss a játékban, akinek egynél többször kellett nekifutnom... (oké, mostbeugrott, hogy a Bed of Chaosnál haltam egyszer, mert beszakadt alattam a padlózat... de ezt megelőzően valahol Anor Londo előtt lehetett az utolsó olyan boss, aki nem ment le elsőre.)
Amit azért a bossok javára írok, hogy némi ismétlés mellett (pl. asylum demon még kétszer jött elő különféle neveken, némileg felturbózva), de próbáltak azért változatos képességeket/trükköket adni nekik. De itt azért éreztem, hogy ez még a "hőskorszak", nincs annyira kiforrva minden.

A játékban különben warriort indítottam. Long sword (két kézre fogva), majd Undead Parshtól Halberd, majd a Cleymore-t megszerezve onnantól ez a kard (szintén többnyire két kézben). Utóbbit húztam fel a maxra is.
Páncélként Havel vértezetében voltam javarészt (Anor Londo után), onnantól persze, hogy 50%-os equip load alatt meg tudtam oldani a dolgot. Gyűrűnek Havel gyűrű, illetve a HP/stamina/loading növelő. Ha muszáj volt cserélnem (pl. a lávás résznél), akkor Havel gyűrűje került addig le. Ebben a páncélban egyébként elég sok mindent arccal is simán le tudtam venni. "Csupaszon" rohangálva nyilván nehezebb lett volna minden.
Nem is tudom pontosan: talán 93-94. szintűként mentem be Gwynhez a végén.

Most kis pihenés, majd következik a DS3. Mindenhol azt olvasom, hogy ez a sorozat csúcsa, az ER is néhány tekintetben visszalépés hozzá képest, így kíváncsian várom!
Azt még nem tudom, hogy valami dex vagy quality buildes karaktert csináljak-e majd benne, de úgyis megálmodom még időben. (Annyi biztos, hoyg az ER és a DS Remastered végigjátszásomhoz híven itt is totálisan "no magic/no miracles" etc. lesz a karakter. Csak puszta acél...

Endure. In enduring, grow strong.

A The Great Hollow-t guide alapján találtam meg, valóban!

Úgy játszom, hogy alapvetően magamtól fedezek fel, de időnként ránézek azért a neten, hogy lehet-e valamerre még valami (a fextralife-os DS wikin szoktam nézelődni). És ott Blighttown mocsárnál ugyan már eleve fura volt a piócák melletti nagy üreges fatörzs, de nem jöttem rá a turpisságra. Azután Anor Londo után néztem, hogy merre lenne érdemes továbbmenni, és akkor láttam, hogy lenne ott a fatörzsnél helyszín, ami ráadásul folytatódik (az Ash Lake-kel). Úgyhogy visszamentem, és úgy már nem volt nehéz megtalálni a dolog nyitját. (Alapból/magamtól mondjuk sosem kerestem volna ott illúziófalat.)

Pufi és Colos pedig summonnal tényleg nagyon könnyű volt. De én úgy látom, hogy itt a DS1-ben általában inkább az a helyzet, hogy maga a bosshoz jutás tud szívatós lenni (lesben álló ellenfelek, "környezeti veszélyek", szemétkedni képes sima ellenfelek), míg a bossok nem vészesek: hamar kiismerhető a mechanikájuk, és többnyire elég egyszerű is.

Endure. In enduring, grow strong.

Ornstein&Smough elsőre? Megtaláltad a Great Hollow-t? Gyanús vagy te nekem, hogy guide alapján játszol
Amúgy ha az O&S páros elsőre lement, valszeg már semmi komoly akadályba nem fogsz ütközni a játék folyamán; talán még a DLC boss-jai okozhatnak meglepetést.
Ja, és a P. W. of Ariamis nekem az egyik kedvenc pályám volt. Eszméletlenül hangulatos, de én amúgy is imádom a havas, téli környezetet.

Festménybe menj be nyugodtan, nem vészes. Mármint a boss, a Rolling Bones zenekar más téma, őket szeretni fogod

Tegnap megcsináltam, de nem igazán élveztem ezt a helyet, és már annyira szabadultam volna onnan, hogy a bossnak inkább neki sem ugrottam, hanem békésen távoztam. (Bár lehet, hogy később visszanézek.)
Blighttownnal úgy voltam, hogy szívatós, idegesítő, de valahogy mégis felfedezésre sarkallt, így felderítettem az egészet oda és vissza. Ez a helyszín viszont szimplán csak idegesítő volt. Odalent, a "kerékbe tört" csontikkal nem volt gondom - egy dodge, azután míg pörgettyűzött magában a falnál, szétcsaptam. Persze egyesével. Viszont odafent a tüzet dobáló f*szkalapokból nagyon gyorsan elegem lett. Nem lett volna gond velük, csak éppen, ha leszúrtam egyet, azonnal "toxic" státusz effektet kaptam, hiába gurultam el tőlük abban a minutumban... és mindezt magas poison resist mellett. És persze nem volt nálam annyi lila/fehér virág, hogy mindig kigyógyítsam magam. Azután ott voltak a "madarak": ha egyszer is elkapott valamelyik, akkor Havel vértben (a gatya kivételével az van most rajtam, és még 50% equip load alatt vagyok), 35-ös vitality érték mellett is kb. a 2/3-át lekapta szépen a HP-mnak. Persze egy idő után megnyitottam a shortcutokat, de annyira elegem lett a helyből (pedig egyszer haltam csak meg, ellenben kétszer is visszateleportáltam a bonfire-höz), hogy mint írtam, a bossnak neki sem mentem, illetve találtam pl. annex keyt, amit fel sem használtam, pedig tuti korábban elmehettem olyan ajtó mellett, amit nyitna...
Mondjuk a szobor körüli falanx nem lenne rossz soul farmoló hely. Bénák, lassúak, sokan vannak, és talán 800 soult ad (ha jól rémlik) darabja.

Tegnap jártam még Ash lake-nél is, mert rájöttem, hogy a the Great Hollow és az eddig kimaradt. De végül az ottani hidrát is hagytam a p*csába. Egyszerűen nem volt türelmem hozzá. (A hidra nagyon béna szörny lett a játékban - nem veszélyes, de egyszerűen borzasztó türelemjáték szaladgálni a partra vágódó fejek után, csapkodni és bízni benne, hogy el is találod elégszer, hogy levágd őket, milőtt még visszahúzódnának. Persze a kamera sem partner ebben. Megnéztem, mit adna: hát én egy sárkánypikkelyért és 5000 soulért nem fogok ezzel vacakolni.)

Most inkább irány New Londo ruins.

Endure. In enduring, grow strong.

Jó, summonnal könnyű 2v2-ben nem nehéz egyik sem, ott pont az jelentette volna a kihívást, hogy egyszerre ketten moleszterálnak. Legalább érdekességképpen megnézhetted volna 2v1-ben
Gerendához utólag egy tipp: throwing knife vagy ranged weapon. Le lehet őket sétáltatni vele, mert nem túl okosak.
Festménybe menj be nyugodtan, nem vészes. Mármint a boss, a Rolling Bones zenekar más téma, őket szeretni fogod

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Anor Londoban Pufi&Colos elsőre!

Odakint a két sniper lovag kellemetlen volt, míg magamra nem húztam a kőpáncél settet (Havel gyűrűjével még így sem lassultam be túlságosan). Akkor nem tudtak meglökni a lövedékkel, így felszaladtam, és szétcsaptam őket.
Odabent a Titanite Demon volt kellemetlen azon a szűk helyen (többször elakadtam benne = olyankor meg is haltam).

A Colos&Pufók párosnál annyit csaltam, hogy mivel tudtam, hogy ketten lesznek, úgy voltam vele, hogy akkor itt kivételesen nekem is kijár a segítség. Így "embergúnyát" öltöttem, és behívtam a napocskás lovagot, ha már egyszer felajánlotta a segítségét a tábortűznél. Ő lefoglalta a pufit, én pillanatok alatt szétcsaptam a colost. Utána ketten rohantuk meg a feldühödött/turbózott Pufit. Azért itt is szentségeltem, mert az alabárddal nem egyszer csak átdöfködtem a két lába között, persze sebzés nélkül. De két estus flaskával lement az egész banzáj. (És a lovag segítő is túlélte.) Persze summon nélkül tuti szarabb lett volna, feltéve, hogy mindketten egyszerre akarnak ütni/vágni folyamatosan.

A legtöbbet egyébként a festményes katedrális (a festményben még nem jártam, de tervezek bemenni) tetőgerendázatán haltam. Egyszerűen rém dühítő volt, hogy a rám rontó fehérruhásoknál, ha rámozdulok valamelyikre miközben ugrik, tuti bénázik és leesik, én meg ugye esek ilyenkor utána (halál). Míg ha hagyom, hogy ugorjon, akkor rendre stabilan gerendát ér, és már meg is üt (amivel én esek hátra a halálba).

Máskülönben még Anor Londo előtt letudtam a Darkroot helyeket (a pillangó nagyon ergya boss volt; a hidra is, de ott kész rémálom/türelemjáték volt egyik-másik fejet lecsapni - itt különben elsőre behaltam, mert nem tudtam, hogy mély a tó, így nagy elánnal megrohamoztam a hidrát, majd jött a meglepi...; Sif másodjára (illetve az első, kb. két flaskával benézés, hogy mi van ott "villámlátogatást" is beleszámítva harmadik próbára) meglett. Undead Assylumba is visszatértem még a fortress előtt lerendezni a Stray Demont (meg a két black knightot - utóbbiak már meg sem bírtak sebezni, mert jól kiismertem a mozgásukat; kár, hogy az összesen öt eddigi lovagból egy sem dobott fegyvert...)

Eddig Quelaaggal szívtam sokat (ld. alább), illetve Blighttownban estem sokszor a halálba (a szúnyogok a játék legrohadékabb átlag szörnyei).

Most megnézzük, hátha fel tudom húzni a Claymore-t, mert ez az alabárd 90%-ban nagyon frankó fegyver, de a maradék 10%-ban idegőrlő...

Endure. In enduring, grow strong.