Dark Souls III

Igen, Togethaaaa!!!! barátunknál jól oldották meg: ott művészet volt nem észrevenni a spéci fegyót.
Viszont én ott is a megszokott kardommal szedtem szét, egyébként halál lazán (Itt viszont nem bírtam volna Yhormmal egyedül. Egy évig kellett volna ütni, és azalatt tuti hibáztam volna annyit, hogy behaljak/elfogyjon az estus.)

Endure. In enduring, grow strong.

Yhorm érdekes. Tudtam előre, hogy mi a titok, és én egyedül voltam, így nyilván ahhoz folyamodtam. De fogalmam sincs, rájöttem volna-e hogy mi van. Nekem hiába magyarázzák, hogy hát ott az item, rájössz magadtól is, hogy valami kell, hogy legyen, mert picit sebzel. A fenét. Biztos hogy nem jutna eszembe, hogy az item kell, pláne az nem, hogy azt kezdjem el használni, aminek talán a harc hevében a nevét sem néztem meg. Mindenre gondolnék, de arra nem, hogy azt kell felvenni és azzal nyomni. Ez az Elden Ringben sokkal jobban van megoldva, talán az meg kicsit túl nyilvánvaló is, vagy mit mondjak. Belépsz, a boss nincs behúzva és ott tartja egy halott a fegyvert rögtön a bejáratnál, amit egy tök teátrális mozdulattal veszel kézbe, és hát a neve is árulkodó. DS3-ban azért ez nagyon nem így volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Következzen a szokásos "mi történt?" bejegyzés...

Irithyll dungeon és Profaned capital

Szóval, a börtön egy baromi jó hely LEHETETT VOLNA a jól kinéző ellenfelekkel, az embert reflexből ütésre/fordulásra sarkalló hanghatásokkal és a jól felépített pályával, de két dolog beleköpött ebbe a levesbe, és ezért most úgy vagyok vele, hogy akkor lássam legközelebb, amikor a hátam közepét...
1. A régi Fromsoftos "feature": neked ugyan mindenben elakad a fegyvered, de az ellen röhögve üt vagy éppen varázsol át a falakon. Eddig nem nagyon volt ilyen gondom a DS3-ban (egy-egy kósza esettől eltekintve), de itt a fátyolos/lámpásos/tüzes billogos nyanyák többször is átküldték a billogot tereptárgyon (tömör falon), ami az egyéb speckójukkal (lásd 2. pont) párosulva nem esett éppen jól. (Billogtól hasra esel, ő meg sütöget/sebez lefele keményen.) De nem csak ők, mert vannak ezek a túlméretes gollam fejű, lárva testű, hol nyöszörgő, hol sikító dögök (simán mehetnének horrorjátékba is), amelyek között vannak pálcás (kékes fénnyel derengő) delikvensek is. Ezek a pálcából valami sugárban előtörő porfelhős/levegőkavarós akármit tudnak kilőni. Naná, hogy a falon keresztül is! Ha ötször nem találkoztam ezen a pályán falon átlövéssel/átdöféssel, akkor egyszer sem...
2. A fátyolos nyanyák... baromi jó ellenfelek lennének, de ez a nézéssel leszívom a max hp-dat, de nagyon, ami - ha egyszer észrevettek - jókora távolságból is működik... ez azért kicsit övön aluli dolog. Oké, hamar rájuk kell menni agresszíven és szétcsapni őket (kivéve, ahol 3-8 fő tartózkodik belőlük egyszerre, mert ott sunyiskodás rulez...), de akkor is idegesítőek nagyon. Szerintem korrektebb lett volna, ha az a füst, amit kifújnak, tudja ezt a hp szívást, mert ez a "line of sight" elég hozzá, nem tetszett. (Főleg, amikor 1/4-edre csökkent hp-val elszaladsz, sarok mögött várod, hogy leverd, amikor odaér, ő meg röhögve átküldi a falon a billogot, és halálra süt.

Profaned capital... avagy a gargoyle-ok előbb vagy utóbb mindig megjelennek. Szerencsére ide a gyépés csapat jutott (a keménylegények az ER-be mentek), úgyhogy nem volt velük gond. Tetszett a hely, és az is, ahogy összekötődött a dungeonnel (vissza is kellett menni oda nyitogatni ezt-azt). És a fátyolos nyanyák itteni verziója is korrekt volt. Semmi sorozatlövőből érkező láthatatlan életszívó golyózápor - helyette lámpából tűz, ami korrekt módon dodge-olható. (Elvileg az életszívás is dodge-olható, mert projectile megoldással csinálták meg, de egyrészt láthatatlanok a lövedékek, másrészt másodpercenként többet is küldenek belőle, és amikor téged néz/rád fordul, akkor garantáltan rád mennek a láthatatlan lövedékek.)

A helyi boss (Yhorm the giant) amolyan wtf volt. Szerencse, hogy a hagymalovagot kiszabadítottam, mert megjelent velem a harcban, és gyakorlatilag ő nyomta le az óriást. Én a claymore-ommal (azt hiszem, olyan 390 körül van az AR-em most vele) csak csiklandozni tudtam. Így is nagyon laza volt, de itt bizony csak mellékszereplő voltam... szerintem max. a 10%-át szedhettem le én az életerejének. A harc után ránéztem egy leírásra, és kiderült, hogy én is tudtam volna sz*patni Yhormot, de ki a franc fog turistásan nézelődni kezdeni, amikor egy böhöm nagy állat készül rárontani...

Most visszakerültem a High Wallhoz, de nem beszéltem a nénével. (Visszamentem inkább a Yhorm csata helyszínére, és milyen jól tettem: volt ott loot rendesen!) Itt is léptem ki.
(Már a katedrális óta tolhatnám egyébként az Ashes DLC-t is, de azt olvastam, hogy a Lothric kastély után ajánlott nekiugrani, így nem kínoztam magam eddig vele.)

Endure. In enduring, grow strong.

Irithyll of the Boreal Valley (post Pontiff) - Anor Londo (Aldrich bossfightig)

Ez egy rövidebb szakasz volt, némi múltidézéssel, konkrétan DS1 visszakacsintásokkal. Utóbbiak közé tartoznak a szarházi ezüstlovagok a sárkányölő íjaikkal és nyílvesszeikkel, miközben szintén keskeny "gyilokjárókon" kell fel- vagy éppen leszaladni. Itt azért egyszerűbbek voltak, mint a DS1-ben, így elsőre meglett a mutatvány gond nélkül. (De azért anyáztam rendesen.) Az Aldrich elleni bossfight helyszíne egyértelműen a DS1 Pufi&Pöcs (copyright by Shadowguard) elleni DS1-es bossharc helszíne (a szobor a terem végében, illetve a harc után elérhető két lift). Bár igazából már a kinti helyszínről befelé indulva a halott óriás kovács adta magát (DS1-ben még npc volt). De ugye maga a területre átvezető lift is tiszta DS1 Anor Londo volt.

A boss előtti részeken az íjas lovagok voltak emlékezetesek, illetve "odalent", a hosszú létraereszkedés után a vízben a két óriás szörnypofa (olyan lények, amelyek közül eggyel rögtön Irithyll elején, a hídon átmenetben lehet találkozni). Mondjuk nem egyszerre mentem rájuk, hanem egyesével magamhoz csalva őket, így nem volt gond.

Az Aldrich bossfight viszont... nekem eddig ő volt a (relatív) mumus a játékban: csak ötödik próbálkozásra lett meg. (Előtte összesen egyszer haltam bosstól, pontiffnál.) Ebből kétszer mondjuk a kamera ölt meg... az egy dolog, hogy olyan természetességgel esik le Aldrichról a lock, ha az éppen tekeregni kezd a levegőben, mint annak a rendje, de amikor besüllyed a földbe, és általában az embertől legtávolabbi sarokban jön elő, akkor odarohanva nem egyszer volt olyan, hogy a saroknál molyolt őkelme, és emiatt a dögletes nagy teste betakarta a kamera által mutatott látóteret. Így meg nem láttam, hogy a kezével mit akar csinálni éppen. És hát, nem kicsiket sebez, ha egyszer csinál valamit.
A másik két halálom egyébként a következőkből származott:
1: Oké, íjat is tud használni, nem is akárhogyan... az a nyílzápor, amely ráadásul nyomkövetős a jelek szerint, nem esett jól. Full hp-ról, ami embered állapotban 1400 fölött van per pillanat, kb. egyetlen másodperc alatt lenullázott. (Nem készülök fel a bossokból, csak egy-kettőről láttam videót korábban/olvastam itt a fórumon valamennyit, így fogalmam sem volt, hogy milyen trükkjei lesznek Aldrichnak.)
2.: Mohóság, mi tagadás. A második nekifutásom volt, alig volt már hp-ja, úgyhogy izomból/gondolkodás nélkül rányomtam a kontrolleren a támadásra néhányat, miközben estust akartam (kellett) volna innom. Hát persze, hogy két milliméteres életcsíkon megúszta (kb. 5 másodpercen keresztül nem tudtam eltalálni, mert éppen le/feltekergett a felsőteste, és nem lehetett rálockolni normálisan - a levegőt csépeltem), miközben engem kinyírt a körülötte felvillanó tüzes akármicsoda...

Az a vicc egyébként, hogy a kamera lock ledobálása nélkül, illetve így, hogy már tudom, mire képes (főleg a nyílzápor, illetve amikor "robbantani" készül maga körül a két veszélyes cucca), Aldrich is egy vidámparki boss lenne. Annyi, hogy kicsit több türelem és kevésbé agresszív játékstílus kell hozzá annál, ami nekem fekszik. Így elkerülhető lenne, hogy mondjuk beálljak a sarokba (ahol mindent kitakar), csak azért, hogy izomból tovább csépelhessem.

Endure. In enduring, grow strong.