A lényeggel kezdem: a Nameless King második próbálkozásra lement, de úgy, hogy első menetben az első fázisnál haltam meg... hála a sárkány és a kamera fantasztikus párosának, melynek köszönhetően többször konkrétan azt sem láttam, hogy honnan ér sebződés...
Második nekifutásra is megszenvedtem az első fázissal - volt, hogy kínomban a sárkány lábai között szaladgáltam, és azt ütöttem (hint: ott alig sebződik). Ennél a próbálkozásnál is előfordult, ráadásul kétszer is, hogy pl. úgy kaptam be tűzfújást, hogy a látóteremben sem volt a sárkány. Amikor meglett ez a fázis, nagy nehezen, még el sem kezdődött a következő, de már a tököm tele volt az egésszel - semmi kedvem nem volt hozzá, hogy ennek az első fázisnak X alkalommal ugorjak neki. (Ugye mindenki azt mondja, hogy a második fázis a nehéz - az első csak bemelegítés. Ezért abból indultam ki, hogy a király jól elkalapál néhányszor, így járkálhatok vissza betanulni/begyakorolni a dolgot néhányszor.)
Nos, szerencsére nem volt rá szükség - a "paciját" vesztett névtelen királyt úgy szétcsaptam, mint a szart (már bocsánat).
Segített, hogy láttam már róla videót, így nagyjából megvolt hogy ilyen kettes-hármas kombókat ütöget közelről. (Végig az orra előtt táncoltam, kivéve, amikor estust kellett innom, mert benyaltam valamelyik támadását - amúgy szerintem fantasztikusan dodge-olható a figura, mert hála az égnek nem túl gyors, de nem is lassú/delayes, hanem pont - legalábis nekem - "kézre állt" a sebessége.) Illetve a területen talált villámsebzéstől védő gyűrűt is magamra pakoltam (a videóból tudtam, hogy villámsebzéssel is dolgozik a mester). Na meg "parázsló" módban voltam, mert több hp kisebb esélyt ad az egy-két támadásból padlózásra, így jobban van idő/esély gyógyulni.
Szóval, előtte voltam végig, kigurultam a támadásait, és a szünetekben beveregettem neki. Azt is tudtam videóból, hogy amikor polírozni kezdi a cerkáját
, akkor nagy kisülés következik - viszont a művelet eltart egy ideig, így addig hármat-négyet simán bele lehet ütni (csak a staminára kell figyelni, hogy el ne fogyjon, mert utána kell még dodge is). Egyszer játszott el nálam ilyet, de az alatt négyet is kapott a pofájára a claymore-ral (és az bizony nem kevés sebzés már 35/35 str/dex kombóval, refined-ös, maxra húzott fegyverrel). Utána a következő ütésemtől pedig szerencsére meg is rogyott. Sajnos kritikust nem tudtam beütni neki, csak két sima light attackot, de onnantól már tudtam, hogy ha csak nagyon el nem rontom (vagy valami olyan medias res nem jön közbe, mint amikor a sárkánypáncél egyetlen apró kis ütésnyire a megpusztulástól egyszerűen lelökött a szakadékba), akkor ennyi volt a királynak! És szerencsére így is lett.
Úgyhogy most örülök magamnak, mert a Nameless King meglett egyetlen halállal, ráadásul a második fáziselső próbálkozásra siker!
(Nem akarok beképzeltnek tűnni, de szerintem - kedvenc fegyveremmel legalábbis - háromból kétszer bármikor letolom a második fázisát. Én nem éreztem nehéznek. Viszont az első fázis... rémálmomban se jöjjön elő, ahogy szaladgálni és közben a kamerával is eszetlen módon forogni kell, hogy legalább lássa az ember, mi történik...)
Persze nem volt fenékig tejfel az élet magán a területen:
Egyszer meghaltam még a rácsozaton való átjutás előtt, amikor szarul gurultam ki egy támadást, és a szakadékban kötöttem ki.
Utána sokáig nem volt gond, az ősi sárkánygyíkkal is gond nélkül elbántam. Főleg mivel mindenfelé ott virított a földön offline módban is (amiben játszom) a "használati utasítás" (vagyis, hogy használj plunging attackot, majd használj plunging attackot)! Így csak meg kellett keresni a megfelelő helyet - ahol két felirat is volt a gyengébben kedvéért.
Legközelebb a Havel páncélos ürgénél haltam, de nála kétszer is. Az a baj, hogy ha megüt, és nem egyetlennek indult ütés volt, hanem valamelyik kombós támadása, akkor pont annyi időre staggereli be az embert, hogy ne lehessen eldodge-olni, és a következő ütés is eltalál. (Igazán rohadék, mert csak megrendít, de nem vág földhöz az ütéssel - ugye utóbbi esetben immunis lennél a sebzésre egy ideig, míg el nem kezdesz tápászkodni. Staggernél viszont nincs ilyen.) És ha nem full hp-n voltál, és nem öltöztél be tanknak, akkor annyi volt, szevasz, már szórják is földet rád... Itt az volt a titok nyitja: nem szabad hagyni, hogy megüssön. Szerencsére elég lassú, de azért annyira nem, hogy ne lett volna izzasztó a dolog. (És itt is az jött be egyébként, amikor agresszívebbre vettem a figurát - jó ütemben beküldött megsorozásokkal őt is meg lehetett rendíteni azért.)
Ezután még kétszer haltam ott az oltárhoz vezető úton. A franc se gondolta volna, hogy annyi kígyóembert nyomorítottak be oda, és az a behemót baltás kígyó páros a kisköcsög mitugrász haverjukkal együtt bizony nem esett jól!
Viszont annak örülök, hogy az oltárnál magamtól rájöttem, mit is kellene csinálni. (A területre, mint írtam is ma, viszont csak guide segítségével jutottam be. Magamtól sohasem jutott volna eszembe, hogy ott azt a bizonyos dolgot kell csinálni.)
Mára ennyi volt. Holnap megyek a Grand Archives-ba (kíváncsi vagyok, mennyire lesz olyan/mennyire fog hasonlítani az első rész azonos nevű területére).
Végiggondoltam, és eddig Aldrichtnál haltam a legtöbbet (4 halál), aki amúgy tök noname boss, mert szinte mindenki Pontiffot, a Dancert meg a Namelesst szokta emlegetni. (Ezek mind 1 halállal mentek le nálam.) Igaz, én DS1-ben is Quelaaggal szívtam a legtöbbet, amin mások meg röhögve átsétáltak.
Endure. In enduring, grow strong.
