Dark Souls III

Na, újra nekigyűrköztem, és 6 újabb halál (összesen 13, ami több, mint amennyit összesen haltam eddig a játékbeli bossoktól) árán, de lenyomtam a Lothric tesókat. Nem tudom, hogy ez nálam volt-e csak így, de én ennyire unfair, rohadék bosst régen láttam. Utoljára talán az ER-beli crucible knightok játszották el azt, hogy ha gyógyitalt akartam inni, akkor normál ütőtávon túlról is elértek valami azonnal indított támadással. No, itt az idősebb herceg csinálta rendszeresen azt, hogy ha estust akartam inni, azonnal, erősen input reader-gyanús módban betolta azt a kardvágást, amivel egy sávban tűzet is tol maga előtt. Volt olyan ráfutásom, ahol háromból háromszor megcsinálta ezt, ha még a tűzár sávján belül voltam.
A másik rohadékság az volt, amikor a herceg senior betolja a kamehamét, és te még éppen kidodge-oltad, sőt, még nem is látsz rendesen a fehér láng (vagy micsoda) effektje miatt, amikor herceg junior már tolja rád a maga varázssugár lövedékét. Ez konkrétan 100%-ban így ment. Ezért persze egy idő után kidodge-oltam már mindkettőt, mert tudtam, hogy amint jön a kamehame, kb. fél másodperc késéssel érkezik a nyomi herceg varázslövedéke is.
Ja, az sem volt ritka estus ivásnál, hogy rámtelézett a gennyláda (ha a tüzes támadás hatótávján kivül voltam). Komolyan mondom, nem egyszer azért fogytam ki (vagy fogytam ki majdnem) az estusból, mert konkrétan büntette a boss, ha gyógyulni akartam. Magyarán egy sima gyógyulás is mondjuk három estusba került, mert az első két kortyintásnál reagálási időn belül azonnal vissza is ütötte. (Ilyet azért utoljára az ER-ben láttam, és sem a DS1-re, sem a DS3-ra nem volt eddig jellemző, hogy néhány nyugisabb pillanatot leszámítva az egyébként éppen inaktívnak tűnő boss azonnali támadással reagál a gyógyital benyomására.)

A sikerhez végül az kellett, ezt muszáj volt belátnom egy idő után, hogy egynél többet nem nagyon szabad ütnöm egyszerre, illetve bármennyire is nem szeretem, de ha csak nem döfött a kardjával (ilyenkor felé dodge-olva mindig ingyen be lehet ütni neki egyet - szerencsés esetben a hátába), akkor elfelé kell inkább dodge-olni és kivárni, míg befejezi a kombóit. Én alapjáraton elég agresszív stílusban játszom, igyekszem mindig rajta lenni az ellenfelen (támadás kigurul, majd üt, üt), volt nem egy boss, amit konkrétan üldöztem
Itt az utolsó előtti és az utolsó ráfutásomnál viszont átmentem egy óvatosabb megközelítésbe, és ugyan valami érthetetlen okból ilyenkor is baromi gyorsan kifogytam a staminából (140 az értéke, ami nem kevés; és ennél a harcnál állandóan stamina gondjaim voltak, ami nem volt korábban jellemző - pedig a regenerálást gyorsító gyűrű is rajtam van mindig), de sokkal könnyebben menedzselhető volt. (Az ivás bebüntetése miatt viszont az átlagban kettőt kell inni egy helyett rendszer megmaradt azért...) Így egyébként az utolsó előtti ráfutásom is majdnem sikeres volt. A gond az volt, hogy amikor leütöttem a pacit, akkor gyorsan rámentem a kis gyökérre (végül is rá lehet lockolni, de valamiért nem mindig akarja elsőre), miközben alig volt hp-m, és pont nem bírtam lecsapni a nagytesó feltámasztása előtt. Ami ugye kis robbanással és sebződéssel járt. Ami - mondanom sem kell - megölt.

Ez volt máskülönben az első bossharc a játékban ahol kifejezetten azt gondolom, hogy egy gyors, dexes fegyver valószínűleg nagy könnyebbség lett volna. (A claymore-t sokszor lassúnak éreztem itt, ami fura, mert nem kifejezetten gyors a boss. Mindegy, sokféle szempontból fura volt a ritmusa ennek a harcnak. Valahogy nagyon-nagyon nehezen éreztem rá. Igazából az utolsó előtti próbámnál voltam úgy vele, hogy nagyjából a helyükre kattantak az elemek, hogy mit és hogyan kellene megoldanom. Mire figyeljek, mit nem szabad csinálnom stb.)

A Grand Archives viszont tetszett! Igazi, játék vége feléhez illően szopatós rész volt, de jól, élvezetesen összerakva! Végig figyeltem (a könyvek azért így is megleptek egyszer-kétszer - egy alkalommal kb. mm híja volt, hogy nem ment maxra a curse meter, aminél ugye haltam is volna megfele.) Egy cucc volt a könyvtárban, amit nem szedtem fel, mert nem tudtam, hogyan lehetne oda leugrani, de minden más meglett. (Az illúziófalat is kiszúrtam magamtól - a mögötte lévő figurát pedig gond nélkül csaptam szét. Hozzá nagyon megy a dodge-olok, majd ütöm, míg újra dodge-olni nem kell féle semmi kecmec meg finomkodás játékstílusom.)

Endure. In enduring, grow strong.

Úgy tűnik, megvan a mumsom a játékban: a Lothric tesók...

A Grand Archiveson egy halállal végigmentem (ráadásul bután haltam meg, még az elején, mert elfelejtettem estust kortyolni, és kb. 40% hp-n voltam, amikor két kis tűzbombadobáló gennyládába meg egy közelharci fegyveres haverjába belefutottam váratlanul). Később már sem a gargoyle páros (úgy látszik, ide is kellett belőlük), sem a dagi szárnyas lovagok, de a black hand (vagy milyen) trió (ahol a fejsze/pajzsos, a dupla katanás és a varázsló egyszerre jön rád, hiába próbáltad egyesével behúzni őket) sem tudott túlságosan megizzasztani.

Viszont Lothric tesóknál már 7-szer behaltam (eddig 4 halál volt a csúcsom Aldrichnál), mielőtt kiléptem az előbb kicsit pihenni, és egyelőre fogalmam sincs, hogyan oldajam meg.
Az első fázisban az a problémám, hogy a nagytesó hol kettőt, hol hármat, hol négyet üt, és nem lehet kitalálni, hogy mikor mi lesz. Ezen kívül az ütései egy részénél (a keresztbe suhintásoknál) van egy olyan minimális delay, aminek mindig alászaladok, és túl hamar dodge-olok el. Ugyanakkor a kidöfései meg frankón gyorsan. Az már csak hab a tortán, hogy amikor kamehame mutatványhoz teleportál, akkor mindig olyan helyen tűnik fel, hogy gyakran meg sem találom (ugye a lock leesik róla automatikusan, ha teleportál) mielőtt elsütné az amúgy érzésre ~1000hp-t simán lesöprő támadását. A bónusz, hogy utána, ha elég közel voltál hozzá, törtmásodpercen belül már üt is. De ami a legidegesítőbb dolog, én már ránéztem leírásra is, ahol "hatalmas ablakokról" írnak, meg nyugodtan ütheted, rengeteg idő van rá stb... Hát nálam valami kávé és felpörgetős kábszerkúrán volt a fickó, mert ahogy lenyomja a kombóját, már teleportál is. Volt, hogy háromszor nyomott le kombót és teleportált a végén úgy, hogy mindig próbáltam ütni, de el sem tudtam találni, mert mire lecsapott volna a kard, már nem volt ott, vagy ami még röhejesebb, látszólag nem ért el hozzá a döfésem. (Azt észrevettem, hogy ha háttal áll, mert oldalra kidodge-oltam a keresztsuhintását, olyankor a kidöfésem - ami a claymore-nál azért elég jelentős távolságra megy el - nem ritkán csak a levegőt találja, mintha nem egy köpésnyire állna tőlem, hanem mondjuk az aréna túlfelén.)
De mindez hagyján. A 3-4. próba környékén már kezdtem azért ráérezni az első fázisra (úgyhogy volt, hogy mondjuk 5+ estussal indultam neki a másodiknak). Hanem amikor a kis gennyláda felmászik a hátára.... Arra már rájöttem, hogy őt kell leütni (kétszer is eljutottam oda, hogy a nagyot kicsaptam alóla, de ilyenkor feltámasztja), viszont ahhoz hátulról kell ütni a nagyot - ilyenkor találjuk el a kicsit is. És ez az amit nem tudok, miként lehetne megbízhatóan, ugyanis konkrétan nincsen olyan fél másodperc, amikor a hátában lehetnék. Vagy azonnal fordul (suhintva a fegyverrel), vagy rögvest elteleportál. Volt olyan - nem viccelek -, hogy kb. 5-6 másodperc alatt már a harmadik teleportot nyomta. Amikor meg kiütöttem a nagyot, és odarohanok, hogy a kicsit gyepáljam, az utóbbira az istennek sem tudok ráfókuszálni.
A legjobb ráfutásom eddig az ötödik volt: akkor olyan 1-1,5 cm hp csíkja volt mindkettőnek, de valami kombóval (a kicsi nyomkövetőes varázslövedékei még úton voltak, amikor rám is teleportáltak, és a nagy egyből egy tüzes kardvágással indított, ami megrendített, így a még szálló varázslövedékek is mind gond nélkül tudtak belém vágódni...)

De az sem rossz, hogy olyan sebzésük van, hogy 40-es vigorral, elég jó vértezetben (Gundyr mellvért és silver knight cuccok - még medium loadban vagyok vele), a táposabbik varázslatellenállást biztosító gyűrűvel is, ha nem nyomok be egy embert, akkor az anélküli kb. 1200 hp-mat kb. két vagy három támadással bontják le nullára...) Volt, hogy három estust ittam meg úgy, hogy mindig ugyanott maradtam vele, mert egy pillanatra nem álltak le, így rögtön le is sebezték, ami visszatöltődött. (És olyan csodálatos ütemben támadtak, hogy az estus ivás alatti immunitás elmúltát követő töredékmásodpercben kaptam be találatot mindig - nehogy megússzam már.)

MIndegy, ilyen is kell a játékba. Eddig amúgy is egy vidámparki séta volt a DS3, legalábbis a bossokkal való szenvedést tekintve

Endure. In enduring, grow strong.