SPOILER
Most képzeld el, hogy lemegy a fősztori, és Verso mellett döntesz. Gyakorlatilag ez a festmény s a benne élők végét jelenti. Lemegy az epilógus, az igazi Verso sírjánál összegyűlik a család. Majd hopp, visszakerülsz a festménybe, és "Flashing through the sky!", irány körberöpködni/felderíteni/kalandozni!
Oké, a felfedezősdi ellen meg az szólna, hogy a kiszabadult Renier Lumiére-ben immár teljes erővel dolgozik a világvégén, tehát sietni kellene, időre megy. És ilyen körülmények között a "menjünk, fedezzünk fel még mindent" is fura tudna lenni sztori szempontból.
Totál más, de én egyébként pont ezért (is) nagyon bírtam a Pathfinder: Kingmakert. Ott, ha telibe szartad a főküldetés aktuális részét, és csak a felfedezésre koncentráltál, akkor eljött a game over előbb vagy utóbb, mert időlimites volt szinte minden. Viszont ha odafigyeltél a dolgokra, akkor mégis maradt időd mindent (is) felfedezni és bejárni. Én nagyon jónak találtam azt a ritmust és variálgatást a nyugodt kalandozás és az időszakosan jelentkező időlimitáltság keltette feszültebb (na most nincs mese, tényleg cselekedni kell) érzés között.
Oké, a felfedezősdi ellen meg az szólna, hogy a kiszabadult Renier Lumiére-ben immár teljes erővel dolgozik a világvégén, tehát sietni kellene, időre megy. És ilyen körülmények között a "menjünk, fedezzünk fel még mindent" is fura tudna lenni sztori szempontból.
Totál más, de én egyébként pont ezért (is) nagyon bírtam a Pathfinder: Kingmakert. Ott, ha telibe szartad a főküldetés aktuális részét, és csak a felfedezésre koncentráltál, akkor eljött a game over előbb vagy utóbb, mert időlimites volt szinte minden. Viszont ha odafigyeltél a dolgokra, akkor mégis maradt időd mindent (is) felfedezni és bejárni. Én nagyon jónak találtam azt a ritmust és variálgatást a nyugodt kalandozás és az időszakosan jelentkező időlimitáltság keltette feszültebb (na most nincs mese, tényleg cselekedni kell) érzés között.
Endure. In enduring, grow strong.
