Wow, idén még nem is írtam?!
Akkor időrendi sorban visszafelé májustól:
Markovics Botond - Felfalt kozmosz:
Nagyon csípem Botond könyveit, eddig szinte kivétel nélkül mind elképesztően jó élmény volt. Ez a történet is baromira adta, imádtam hogy mennyire grandiózus léptékben gondolkozik. Két momentumnál ráncoltam kicsit a homlokomat. Amikor mindenáron meg akart győzni valamiről, de pontosan tudtam, hogy az ellenkezője fog történni. És mindkét esetben be is igazolódott a gyanúm. Ez persze felírható annak a számlájára, hogy túl sok könyvet/sorozatot/filmet fogyasztottam már el és szkeptikusan tekintek minden ilyen mozzanatra. Viszont ezen apróságok sem vonnak le az értékéből, hardcore sci-fi rajongók számára az igen erősen ajánlott kategória.
Darius Hinks - Leviatán:
Nagyra nőtt áfonyák és Tiranidák, ez csak jó lehet! És tényleg az volt. Nem gyengén ment a trancsír, végig lebilincselően izgalmas. Érdemes.
A Vorbis konspiráció:
Remek Warhammer Crime antológia több kis izgis novellával. Ez viszont bejött!
Jonathan D Beer - A Martalék királya:
Nem jött be. Sem az alapkonfliktus, sem a szereplők. Nem is tudom így jó szívvel ajánlani sajnos.
Stephen E. Ambrose - Az elit alakulat:
Régóta adós voltam már ezzel a könyvvel és nagyon örülök, hogy végül csak sort kerítettem rá. Nagyon jó szívvel ajánlom azok számára is, akik hozzám hasonlóan akár többször is látták a sorozatot, mivel akad benne bőven plusz információ. A leginkább Sobel sorsa lepett meg, mert róla nem esik szó az HBO sorozat végén. Tragikus. Az emberi gonoszság legmélyebb bugyraiba engedett betekintést a II. világháború. 60+ millió halott és teljes népcsoportok szisztematikus kiírtásának megkezdése....félelmetes belegondolni, hogy miképp festene ma a világ, ha nincsenek ezek a bátor katonák, akik emberfeletti teljesítménnyel és kitartással legyőzték a náci hadsereget. Mindezért soha nem lehetünk elég hálásak! Egyetlen idézetet akartam mindenképp kiemelni, érdemes elolvasni.
"Megvan a határa annak, ameddig az egyes ember hatékonyan képes működni ebben a fordított világban. Egyeseket korán elér az idegösszeomlás. Normandiában a hadsereg pszichiáterei azt találták, hogy a puskás századok legénységének 10-20%-a már a legelső héten szerzett valamilyen mentális rendellenességet, és vagy megfutamodott, vagy muszáj volt kivonni a harcvonalból (természetesen sokan közülük később visszatértek az egységük-höz). Másokon sohasem mutatkoznak az összeomlás külső jelei, megszűnik azonban a hatékonyságuk. A harcoló katona olyan erős érzelmeket él át, amelyekhez foghatókat a civilek nem is ismerhet-nek, a rettegés, a pánik, a düh, a bánat, a zavarodottság, az elha-gyatottság és a haszontalanság feneketlen mélységeit. Mindezek az érzések nagy lánggal égetik fel az egyén energiakészletét és lelki egyensúlyának tartópilléreit. A hadsereg pszichiáterei Combat Exhaustion (Harc okozta kimerülés) című hivatalos jelentésük¬ben szakszerűen el is ismerték:
„A harcot nem lehet »megszokni«... A küzdelem minden pilla-nata akkora megterheléssel jár, hogy a katonák, nyilvánvalóan az igénybevétel nagyságától és tartamától függően előbb-utóbb mind összeroppannak... A pszichiátriai veszteségek a hadvise¬lésben éppúgy elkerülhetetlenek, mint a repeszek vagy kézifegy¬ver-lövedékek okozta sebesülések... A katonák többsége 180 vagy akár 140 nap múltán már nem volt képes feladata hatékony tel¬jesítésére. Az általános konszenzus szerint a katona a küzdelem első 90 napjában elérte teljesítőképessége maximumát, amely ezután hanyatlani kezdett, harcértéke állandóan csökkent, míg végül teljességgel hasznavehetetlenné vált... Az aktív szolgálat¬ban alig akadt 200-240 harci napot végigcsinált ember, és egy¬ségük szempontjából értékük elhanyagolhatóan csekélyre csök¬kent."1
1945. január 3-ára az Easy század már huszonhárom nor-mandiai, hetvennyolc hollandiai és tizenöt belgiumi fronton töl¬tött napot halmozott fel, összesen tehát 116 napot töltött az első
vonalban. Statisztikai értelemben állandóan fennállt az egész század összeroppanásának veszélye."
John French - Tallarn (The Horus Heresy 45.):
Tallarn stratégiai fontosságú a Naprendszer felé tartó hadjárat szempontjából. De vajon milyen konkrét céllal érkezik Perturabo és a Vasharcosai a planétára és mit is keresnek valójába? Az Alpha légió is sántikál valamiben és az sosem jelent jót. Ráaádsul egy korrekt kis vírusbombázással indul a regény! Jó kis tankcsaták és feszült pillanatok. Kimondottan jól szórakoztam, izgi volt! Már csak 9 kötet és indul a Terra ostroma.
Graham McNeill - A Karmazsin Király (The Horus Heresy 44.):
Most mondhatnám, hogy betegesen szeretem az áruló légiók regényeit, de sokszor tényleg sokkal érdekfeszítőbbek és mélyebbek, mint a lojalista kötetek. Na meg a primarcháik sorsa is sokkal izgibb és egzotikusabb. A lojalisták szimplán csak meghaltak vagy eltűntek, uncsiiii. Az árulók legalább ocsmány átalakulásaik után a Káosz istenségek szolgálatában töltik az öröklétet. Magnus sorsa különösen balszerencsés és tragikus. Figyelmeztetni szerette volna az atyját Hórusz árulásáról, erre saját magára hozta bolygója pusztulását és a légiója elkárhozását. Hórusz pedig szándékosan meghamisította a parancsot és már úgy adta át Russ számára, hogy Prosperonak égnie kell, Magnus pedig pusztuljon a gyermekeivel együtt. Így Magnus vagy meghal, vagy kénytelen átállni az árulók oldalára, így összességében mesteri volt és be is vált. Ebben a kötetben a haldokló gényatyjukat akarják megmenteni az Ezer fiak és ezt úgy tehetik meg, ha Ahzek Ahriman főkönyvtáros és hű bajtársai felkutatják Magnus széthasadt lelkének szilánkjait még mielőtt teljesen az enyészeté válna a lénye. Talán az egyik legjobb eddigi HH könyv, ismételten remek kérdéseket boncolgatva és több esetben súlyos árat fizető főszereplőkkel.
Daidódzsi Júzan - A szamurájkódex:
Drága jó édesanyám lepett meg vele Karácsonyra, nagyon érdekes olvasmány volt! Szinte megelevenedett előttem a több 100 évvel ezelőtt élt tökéletes szamuráj, aki életének minden aspektusát ezen alapelvekhez igazította és nem csak a fegyverforgatás mestere, de jártas a művészetekben, hibátlanul végrehajt egy teaszertartást, maximális tisztelettel bánik mindenkivel és ha kell, akkor rezzenéstelen arccal fogadja hálásan a halált ura szolgálatában. Teljesen lenyűgöz az a fajta fegyelem és precizitás, amivel ezek a harcosok rendelkeztek és hogy minden idejüket arra szentelték, hogy az adott tevékenységet tökélyre fejlesszék. Egy letűnt kor nem elfeledett hősei!
James Swallow - Garro: A Szürke Lovag:
Amikor nemrég a The Horus Heresy 42. kötetét olvastam, akkor tudtam, hogy amint megjelenik ez a könyv, azonnal kiolvasom. Fittyent hányva rá, hogy csak később került volna sorra. Méltó lezárást kapott a karakter, elég epic volt a végső összecsapása! Már 12 éve megkedveltem, mikor először találkoztam vele Az Eisenstein útjában. Alig várom a HH végét, hogy nekiugorhassak a SoT-nak! Már jó ideje porosodnak a polcon, de egyszer eljön az idejük végre!
Joe Abercrombie - A nép bölcsessége (Az őrület kora 3.):
Némi várakozás után csak sikerült hozzájutnom a zárókötethez. Fordulatos és lebilincselő volt ez is, ahogyan az egész trilógia. Abercrombiehoz méltó lezárást kapott, nem is vártam ennél kevesebbet tőle. Nagyon erősen ajánlom minden fantasy rajongó számára, mert jelenleg Ő az egyik legkiválóbb író ezen műfajon belül.
