Én nem vagyok Eminem rajongó, 4-5 szám jön be az ÖSSZES száma közül, de a film kicseszettül jó, értelmes nyelvre lefordítva: tökéletes képet ad egy olyan világról, ahol a kitörést kísérlőknek nincs sok esélyük a felemelkedésre, s egy srác, a főszereplő, pedig pont abban akar kitűnni, amiben mindenki profi, így már temethetnénk, hogy Nyúl valaha is elhagyja Detroit koszos utcáját, az 8 Mile Road-ot. Mégis, s ez a film tanulsága, mégis a lehetetlenből is lehet kitörni, végezzük saját dolgunkat, önálló cselekedeteinkkel még egy esélytelen helyzetből is ki lehet hozni a maximumot.
Eminem zenéje a jobbik hip-hopok közül való. 5-6 számában rendkívűl jól eltalált zene, remek ritmus festi alá a rapet, ahol nem is a zene, hanem a szöveg a lényeg. Mégis zene a hip-hop, mert igényes is lehet, s nem egy négynegyed, amit bármire rá lehet húzni egy kattintással, és mehetünk a diszkóba. Egy zene, amely hangulatot áraszt magából, szövegek, amelyek komikusságukon - s akár trágárságukon - túl is valamit mondanak, valamit üzennek, kiátanak, csak úgy, mint József Attila tette mondjuk a szabad ötletek jegyzékébe, vagy ahogy tett - irodalmi nyelvre ültetve - kései verseiben. Igen, ebben a tekintetben Eminem nagyot alkotott, meglepően jól játszott a filmben (nem volt nagyon nehéz dolga), a rendező hozta a formáját, a vágás és a kamerakezelés fenomenális, boxmeccs-hangulat árad a szócsaták forgatagából, az aláfestőzene, ami azon túl, hogy aláfest, a szereplőkkel szerves kapcsolatban olyan hangulatot idéz, ami után eddig mindenki, vagy legalábbis a döntő többség meghajtja fejét a címdal befejezése után.
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
