Főleg a légierő de globálban maga a harc.
Aztán amikor bevittek szembesültem a
magyar valósággal.
-Lepusztult ingerszegény környezet
(épületek kívül belül,omló vakolat,kosz,
széttszabdalt aszfalt,rácsok stb)
-Tisztálkodási lehetőség korlátozása
(asszem fél órán át volt melegvíz annak a párszáz embernek akik pucéran egymáshoz zömülve törekedtek az úgyahogy működő 3db zuhanyzóhoz,a szagot képzeld hozzá...mint valami láger)
-Éjszakánként sorakozó a folyosón és emberenként belédköthetnek valamivel.
Ill büntetések kiszabása az egész szakaszra.
A beszédód ami az egész laktanyára jellemző:
üvöltés és megszégyenítés ahol lehet(nem velem történt de nézni is rossz)
Pl:az egész szakasz fekvőtámaszt nyom hajnalban a JÉGEN!!!!!kesztyű nélkül!!!
-A táplálkozás higéniája.
Hámoztam krumplit,géppel(erős meghatározás)
Láttam hogy a konyhások mennyire tojnak az egészre ,magukban kajálnak valamit a többinek meg odavágnak egy tömör 5cm hosszúságú legócskább szalámit 3 félszelet kenyérrel egy kimerítő délelőttre.
Ételt csmpészni kellett a ruhákban mert nem vihetsz fel.
A stokihajtogatással elmehetnek az anyjukba,mire jó a szekrény?
Nem fekhetsz az ágyra csak takarodó után.
-börtönviselt elemek viselkedését verekedéseit hallgatni a szobán belül.
Csupa csupa idegelő dolog,tudom hogy a közös szenvedés összekovácsolja az embereket
de ha ilyenre vágynék akkor elmegyek Ranger-nek jó pénzért az USA-ba és nem az alulfizetett tisztek dühkitöréseit hallgatom.
Szóval ez volt a magyar valóság úgy 96 körül.
Mopstmár lehet hogy változtak az idők.
"A könnyebbik út mindíg el van aknásítva"
