Tegnap délután hatalmas élményben volt részem. A Csehszlovák autógyártás fellegvárának egy kiváló termékét tesztvezettem. Skoda 120 EVOLUTION I.! Bizony, bizony... Az elől kerek- hátul pedig csepplámpás kivitellel ismerkedtem meg. Az én német autós agyammal azt gondoltam, hogy mi sem lehet egyszerűbb, mint egy 120-as Skodát elvezetni. Tévedtem.
Még arra is rákészültem, hogy az isteni hátsókerék meghajtású autóval majd nyugodtan és nagyiúsan csapathatok és pöröghetek ügyes és laza kuplungcsúsztatással.
Beültem az autóba. Igencsak ralis hangulata volt a beltérnek, hiszen a kulccsal csak gyújtást lehetett adni, a motort pedig egy nyomógombbal lehetett beindítani. Úgy 2-3 percnyi szaggatott köszörűlés és hangos imádságok után be is indult a masina. Nahát ennyire autóban én még nem voltam zavarban soha. Szörnyű volt. A motorhang karaktere kellemes, de nem lehet túlüvölteni, de ezzel még nem is volt bajom. "Kezdődjék a küzdelem!" Elindultam.
A váltó valami egészen megszokhatatlan volt számomra, a kormányzással együtt, és ez még mind semmi... Akárhányszor elengedtem a gázpedált, leállt a motor (még szivatóval is). Ezzel egyedül akkor volt nagy gondom, amikor már nem lejtőn és nem lendületben történt meg ez a csúfság, hanem egy kereszteződésben állva.
Szörnyű volt, de az azért adott némi megnyugvást, hogy ki volt véve hátul a termosztát és kapcsolható volt a ventillátor.
Örültem. :)
