Háború, terrorizmus, béke

Mephisto,
a leírtakkal szinte teljesen azonosulni tudok. főleg a kor emberének gondolkodása témában (bár teljesen átlagnak számítok, a jövőt főleg nem látom).

két megjegyzés lenne:
1. a tömegmédia régeben is tömegmédia volt. tény, h kevesebb emberhez jutott el eredeti formában, de a másod-harmad-sokadkézből értesülés az információtorzulás miatt még rosszabb.
2. a nagyhatalmi viszályt most szépen le lehet képezni egy embercsoportra. néhányan megelégelték a főmájer cselekedeteit és összefognak ellene (gyak. saját érdekeiket védve - semmi kivetendő). a másik csoport meg inkább csatlakozik hozzá, a bandázásból remélve saját pozíciójának megerősödését.
mindenesere a labda a legnagyobbb srácnál van. kérdés passzol, vagy kapura tör.

(korea rövid "o", már akartam jelezni korábban, bár semmit nem von le az írásaidból)

_________________________

(mti)
A terrorizmus elleni háború nem lehet az amerikai külpolitika vezérelve, és nem jó, ha a világ legnagyobb hatalmú országa kizárólag az önfenntartással van elfoglalva - írta csütörtökön a Financial Times konti-nentális kiadásában Soros György.

Az amerikai-magyar pénzembert a Bush-doktrína a George Orwell Állatfarmjából származó idézetre emlékezteti: minden állat egyenlõ, de egyesek még egyenlõbbek. A Bush-doktrína, amelyet az iraki válságban alkalmaznak elõször, szerinte két pillérre épül: az egyik az, hogy az Egyesült Államok minden tõle telhetõt megtesz kétségbevonhatatlan katonai fölényének megõrzése érdekében; a másik az, hogy jogot formál a megelõzõ fellépésre.

Soros párhuzamot lát a Bush-kormányzat világméretû vezetõ szerepre irányuló törekvése és a spekulatív alapú tõzsdei hullámzások között. Az értékpapírok gyors és látványos túlértékelõdései, a tõzsdei buborékok sem a semmibõl keletkeznek: van valóságalapjuk, amelyet azonban eltorzítanak a tévhitek. Az Egyesült Államok esetében az ország uralkodó pozíciója a valóság, a világméretû fölényre való törekvése pedig a tévhit. A valóság megerõsítheti a tévhiteket, de végül a realitások és téves értelmezésük közötti szakadék olyan szélesre tágul, hogy az már fenntarthatatlan - írja Soros.

Szerinte az eseményeknek ez a menete megállíthatatlannak tûnik, valójában azonban a fellendülés-visszazuhanás folyamata bármely ponton megszakítható, és az ilyen folyamatok közül eddig kevés érte el a közelmúltbeli tõzsdei buborékok méreteit. Minél hamarabb szakítják félbe õket, annál jobb.

George W. Bush amerikai elnök a piaci fundamentalizmuson és a katonai erõn alapuló következetes stratégiával érkezett a Fehér Házba, de 2001. szeptember 11-ig nem volt sem egyértelmû mandátuma, sem jól azonosítható ellensége. A terrortámadás mindezt megváltoztatta. A terrorizmus ideális ellenség, mert láthatatlan, ezért soha nem tûnik el. Olyan ellenség, amely valódi és elismert fenyegetést jelent, ezért hatékonyan egyben tarthatja a nemzetet. Ez különösen jól jön olyankor, amikor az uralkodó ideológia egyébként is az önérdek gátlástalan érvényesítése.

Soros szerint azonban a terrorizmus elleni háború nem fogadható el az amerikai külpolitika vezérelveként. Mi történik a világgal, ha leghatalmasabb országa kizárólag önmaga megõrzésével van elfoglalva? - teszi fel a kérdést.

Elismeri, hogy egy gyors és csekély veszteségekkel járó katonai gyõzelem Irakban drámai módon mmegfordíthatja a jelenlegi recessziós gazdasági helyzetet. De ez lenne a dolgok könnyebbik része, az igazi kérdés pedig az, hogy mi jönne utána. A fellendülés-visszaesés folyamatában egy korai siker csak még jobban megerõsítheti azt a tévhitet, amibõl maga a folyamat fakadt - érvel Soros, aki szerint még mindig nincs késõ ennek félbeszakítására.

De sajnos le lehet vonni a következtetést: az ilyen szervezetek összeomlása (ami azért most még csak a legrosszabb eshetőség, és így is több év kellene a felbomláshoz) egy nagy háborút, vagy egy nagyhatalom egyeduralmát vonzza maga után (hiszen már nincs szükség a szervezetre, sőt, a nagyhatalmat már gátolja a működése.)

Az ENSZ válsága most a legmélyebb fennállása óta, mert nem két/több nagyhatalom, hanem az USA vs. ENSZ állnak egymással szemben. Én az összeomlást csak a legrosszabb eshetőségnek tartom, ami nem is fog bekövetkezni, és télleg egyelőre túl korai temetni a jelenlegi politikai rendszereket, de tény, hogy az USA annyira felemelkedett, hogy elkezdte egyeduralmi politikáját a gazdasági befolyás után fegyverrel is a világ EGÉSZÉRE kiterjeszteni. Ez hosszú folyamat, több évtized is elkellhet, mire mondjuk egy NATO vagy ENSZ típusú szervezet berekeszti működését.

A nagyhatalmi játékok ezen felvonása azért elszomorító, mert az emberiség színe-java a tömegmédiából tájékozódik, de történelmi rálátás nélkül nem látja, hogy gazdaságilag az USA már rész a világ vezetője (nem túlzás! pl. az összes nagy Japán óriás cég amerikai mamutvállalatokban fut össze, a világgazdaság profitjának döntő többsége az USA-ba kerül), míg katonailag jó úton jár a gazdasághoz való felzárkózáshoz: mindenki terrorista, gyilkos (Szaddam télleg az, Észak-Kóreát télleg le kéne állítani, de az USA keresztes háborúnak és saját ügyének tekinti, míg se Saddam se senki az arab államokból nem fenyegeti se az Államokat se nagyvárosai magas épületeit), s mindenki terrorista-pártoló, aki nem támogatja az USA-t, aki nem hódol be (pl. Franciaország, Németország, Kína).


Ha az ember megfigyeli a történelem épp változó vagy váltoni készülő időszakait, azon belül az emberek gondolkodását, észreveheti: csak akkor gondol az adott kor embere bele, mekkora fordulat következett be a világban, ha átéli a következményeit. Azon időszakok, ahol épp egy hatalom csúcsán áll és elkezdi világhódítását, vagy több hatalom elkezdni a területek felosztását, a kor embere még nem látja, hogy abban a percben, amiben él, azokban a pillanatokban vannak a változások, melyeknek jó/rossz következményeit esetleg csak évek/évtizedek múlva tapasztalja. Véleményem szerint ma ez a pár évtized, ami legutóbb volt, és az a pár, ami most jön, egy nagy fordulója a történelemnek. Ezt sajnos csak akkor fogja a mindennap embere megérteni, ha már tapasztalja: Többet dolgozik, valahogy mégis kevesebbet kap, a művészetben igényesebbet alkot, mégis egyenlőtlen az elbírálás, nincs már vélemény- és szólásszabadsága. Ez ma is érződik: hihetetlen pénz áramlik ki a gazdaságunkból, az amerikai művészet már túlsúlyban van, és próbálja csak meg valaki az objektív megitélés szerint jellemezni az USA politikáját, máris terrorista, fasiszta, demokrácia-ellenes lesz.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

ezekkel az ultraglobal szervezetkkel nem sokra ment idáig a történelem.

ld. népszövetség a 2 világháború között. kizárták németországot (kőkemény retorzió), oszt mi lett.
vagy nézzük az ensz szerepét a koreai háborúban. valójában egymás ellen küzdöttek a tagországok (szovjetek vs. all other).

takarásnak tökéletes.

Hát persze, hogy nem lesz semmiféle határozat ellenük, s ezért feleslegs az ENSZ (ami elsősorban a nemzetközi béke céljából jött létre)

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

Üdv!

Hát, Mephi sztem kissé naivitás hogy az az amcsikra büntetést lehetne kiszabni...mit érne el vele az ember...
Ha egyszer elhatározták hogy iraqot lerohanják, akkor nem állítja meg őket a pápa sem

Minden ellenállás hasztalan! 8-)

Nagyon sajnálatos hír Zoran Djindjic halála. Az Szerbia-Montenegróban nagyon szerették, habár ellensége is volt bőven: kommunista, nacionalista és pénzgazdaságbeli erők.

Azt érdemes most majd megfigyelni, hogy az USA-t annyira leköti most, s még egy jóideig az Iraki kérdés, hogy sokan látnak lehetőséget éppen emiatt fellázadni vagy erőszakkal hangot adni a világ különböző részein.

Hosszú nap ez, pont most hallottam, hogy az Irak elleni beavatkozáshoz a szükséges kilencből már nyolc szavazat megérkezett, már csak egy kell, ugyanakkor bármikor jöhet Oroszország, Kína vagy Franciaország vétója is. Ha az ENSZ külön még ki is jelenti, hogy nem ad felhatalmazást semmilyen katonai beavatkozásra, s az USA mégis támad, akkor télleg újra kell értékelni az Egyesült Nemzetek hatáskörét, és Amerikára szigorú büntetést kell kivetni, mivel a Biztonsági Tanács határozatát (ha születik ilyen) megszegte. Ha az ENSZ nem lesz képes az USA-t akármilyen formában visszafogni, akkor télleg felesleges a működése.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.