Háború, terrorizmus, béke

Mephisto,
a leírtakkal szinte teljesen azonosulni tudok. főleg a kor emberének gondolkodása témában (bár teljesen átlagnak számítok, a jövőt főleg nem látom).

két megjegyzés lenne:
1. a tömegmédia régeben is tömegmédia volt. tény, h kevesebb emberhez jutott el eredeti formában, de a másod-harmad-sokadkézből értesülés az információtorzulás miatt még rosszabb.
2. a nagyhatalmi viszályt most szépen le lehet képezni egy embercsoportra. néhányan megelégelték a főmájer cselekedeteit és összefognak ellene (gyak. saját érdekeiket védve - semmi kivetendő). a másik csoport meg inkább csatlakozik hozzá, a bandázásból remélve saját pozíciójának megerősödését.
mindenesere a labda a legnagyobbb srácnál van. kérdés passzol, vagy kapura tör.

(korea rövid "o", már akartam jelezni korábban, bár semmit nem von le az írásaidból)

_________________________

(mti)
A terrorizmus elleni háború nem lehet az amerikai külpolitika vezérelve, és nem jó, ha a világ legnagyobb hatalmú országa kizárólag az önfenntartással van elfoglalva - írta csütörtökön a Financial Times konti-nentális kiadásában Soros György.

Az amerikai-magyar pénzembert a Bush-doktrína a George Orwell Állatfarmjából származó idézetre emlékezteti: minden állat egyenlõ, de egyesek még egyenlõbbek. A Bush-doktrína, amelyet az iraki válságban alkalmaznak elõször, szerinte két pillérre épül: az egyik az, hogy az Egyesült Államok minden tõle telhetõt megtesz kétségbevonhatatlan katonai fölényének megõrzése érdekében; a másik az, hogy jogot formál a megelõzõ fellépésre.

Soros párhuzamot lát a Bush-kormányzat világméretû vezetõ szerepre irányuló törekvése és a spekulatív alapú tõzsdei hullámzások között. Az értékpapírok gyors és látványos túlértékelõdései, a tõzsdei buborékok sem a semmibõl keletkeznek: van valóságalapjuk, amelyet azonban eltorzítanak a tévhitek. Az Egyesült Államok esetében az ország uralkodó pozíciója a valóság, a világméretû fölényre való törekvése pedig a tévhit. A valóság megerõsítheti a tévhiteket, de végül a realitások és téves értelmezésük közötti szakadék olyan szélesre tágul, hogy az már fenntarthatatlan - írja Soros.

Szerinte az eseményeknek ez a menete megállíthatatlannak tûnik, valójában azonban a fellendülés-visszazuhanás folyamata bármely ponton megszakítható, és az ilyen folyamatok közül eddig kevés érte el a közelmúltbeli tõzsdei buborékok méreteit. Minél hamarabb szakítják félbe õket, annál jobb.

George W. Bush amerikai elnök a piaci fundamentalizmuson és a katonai erõn alapuló következetes stratégiával érkezett a Fehér Házba, de 2001. szeptember 11-ig nem volt sem egyértelmû mandátuma, sem jól azonosítható ellensége. A terrortámadás mindezt megváltoztatta. A terrorizmus ideális ellenség, mert láthatatlan, ezért soha nem tûnik el. Olyan ellenség, amely valódi és elismert fenyegetést jelent, ezért hatékonyan egyben tarthatja a nemzetet. Ez különösen jól jön olyankor, amikor az uralkodó ideológia egyébként is az önérdek gátlástalan érvényesítése.

Soros szerint azonban a terrorizmus elleni háború nem fogadható el az amerikai külpolitika vezérelveként. Mi történik a világgal, ha leghatalmasabb országa kizárólag önmaga megõrzésével van elfoglalva? - teszi fel a kérdést.

Elismeri, hogy egy gyors és csekély veszteségekkel járó katonai gyõzelem Irakban drámai módon mmegfordíthatja a jelenlegi recessziós gazdasági helyzetet. De ez lenne a dolgok könnyebbik része, az igazi kérdés pedig az, hogy mi jönne utána. A fellendülés-visszaesés folyamatában egy korai siker csak még jobban megerõsítheti azt a tévhitet, amibõl maga a folyamat fakadt - érvel Soros, aki szerint még mindig nincs késõ ennek félbeszakítására.