Hát akkor közkinccsé tenném a Peac féle axiomákat:
- A francia autók konstrukcióilag nagyon gyengék. Azon túl, hogy a túlzsúfolt elektronika nagyon korán beadja a kulcsot, még néhány olyan tervezői hozzá nemértésről győződhetünk meg néha, hogy ne tovább!
Példák: Egy barátomnak Clio Sportja van. Az autóban 1 éves korában tönkrement a légzsák elektronika. Márkaszervízben megcsinálták, még szerencsére garanciális volt az autó. Ugyanebben az autóban 1,5 éves korában kiégett a jobb oldali helyzetjelző-izzó. A csoda az volt, hogy - ugyebár 2000ccm és klíma sok helyet foglal - nem fért el a kezünk a lámpatest mögött. Sírtunk a röhögéstől. Ismét márkaszervíz... Egy másik barátom apukájának van egy 3 éves Xsara Picasso-ja. Az autón már szinte minden elektronika elromlott, ami elromolhat, így igazából semmi extra nem működik az autón, csak a digit-óra és az el-ablak.
: Így nekem az a benyomásom, hogy a francia autókat hirtelen felindulásból tervezik. A mérnök hazamegy a sörözés után, megrajzol egy szép autókülsőt, amihez másnak elkezdenek belsőt tervezni...
- Az olasz autók problémája szintén az elektronika. Amúgy átkozottul sporos és kényelmes autók, de szinte megengedhetetlen és életveszélyes dolgokat produkálnak néha.
Példák: 155-ös Alfa. Zsír, szalon állapot, épphogy túl a bejáratáson. Az autópályán 160-as tempónál bekapcsolt az indításgátló, így leállt a motor, elment a szervó a kormányból és a fékből. Szegény srác alig tudott félreállni. - Szakszervíz...
A másik eset: Fiat Brava (kedves sógorom szolgálati autója), egyik pillanatról a másikra a teljes múszerfal működése megszűnt.
Ehhez képest a 16 évesen eladásra került, 2000-es Ford Sierránk (amit a mai napig visszasírok) egyetlen egyszer lepett meg elektronikai problémával, 15 évesen. Ettől az egy kivételtől eltekintve, a korrózión kívül semmi baja nem volt.
Örültem. :)