Háború, terrorizmus, béke

A következökben egy iraki menekültel készitett interjúból idézek (azért nem irom ide az egészet, mert újságból másolom ki és kicsit hosszú):
"Bár elmenekültem a hazámból, mindig csak az igazat fogom mondani róla, és zaz igazság az, hogy az iraki átlagember többet megengedhet magának mint az európai. A lakosság nyolcvan százalékának saját lakása, takaritónője van, a munkanélküliek száma teljesen elenyésző. Csak a lakosság 10-15 %-a számit szegénynek, őket is a tizenhárom éve tartó gazdasági embargó jutatta ebbe a helyzetbe. Semmiben nem szenvedtünk hiányt, csak az utóbbi hónapokban akadozott a gyógyszerellátás, és néhány gyermekholmit volt nehezebb beszerezni. A nyugati sajtó hazudik, amikor nyomorgó, megfélemlitett népnek mutetje be az irakiakat, mert büszke nemzet vagyunk."
A hatalom gyakorlásának módjáról már korántsem beszél ilyen lelkesen, elismeri, hogy „vannak bizonyos akadályok és buktatók”. Ilyen pl.az a tény, hogy aki Irakban fesőfokú tanulmányokat akar folytatni, annak ismernie kell a Baasz pártba vezető utakat, katonai akadémiára csak párttagok juthatnak be, útlevelet nem kaphat mindenki, és a külföldi tévécsatornák nézése is tilos.