Szerintem két féle háborús film kategóriát kellene felállítani. Az egyik egy-egy csatát, vagy hadjáratot mesél el élethűen a valóság talaján, a másik pedig érzelmi alapon elmond egy történetet a háborús szituáció apropóján. Az elsőre jó példa pl. a Ryan partraszállós része. Most néztem egy dokufilmet az Omaha-i partraszállásról, és tényleg hullahegyek maradtak a parton. A Ryan jelenetei pontosan olyanok voltak, mint amit a dokufilmben mutattak. Persze a többi része ami hazafias ömlengés, de hát ha az amiknak ez kell? A második tipusra több jó példa is van. Pl. A Full Metal Jacket, vagy a nagy kedvencem az Apokalipszis most. Nem vagyok érzelgős tipus, de annyira nem kavart fel semmilyen háborús film jelenet addig, amig nem láttam azt, ahogy a fekete srác hallgatja a Hendrix-et, ütögeti a ritmust, vigyorog és elvan mint a befőtt, és egyszer csak puff, kap egy golyót és meghal.
A II VH.-s filmekre mindig úgy tekintek, hogy ja igen történelem, szörnyű és szomorú de vége. Ez a jelenet mindig azt mondja el nekem, hogy én is ülhetnék a csónakban, és engem is lelőhetnének, mint egy kutyát.
Egyébként minden idők legjobb háború ellenes háborús filmje a Nyugaton a helyzet változatlan. Fekete-fehér is, meg van vagy 70 éves, de egyszerűen a legjobb. Ha még nem láttátok, próbáljátok megszerezni valahonnan.
Blade
Blade
