Lionheart

A Lionheartban játszhatsz lopakodós karakterrel is. Ekkor, ha lopakodó módban elmész egy szörny közelében, XP-t kapsz. Ez max. a szörny megöléséért járó XP 75%-a lehet, értéke attól függ (ha jól tudom), hogy mennyi ideig állsz a szörny mellett/vagy a szörny közelében.
A speech/charisma dolognak is van értelme, mert sok dolgot el tudsz intézni harc nélkül/egyszerűbben, ha magasak az idevágó értékeid.

Ami miatt viszont sz@rt sem ér az egész az a következő: ez a játék - a legelejét leszámítva - a gyakásra épül, amolyan "Diablo light-nak" érzem, de lehet, hogy ebbe néhányan belekötnek majd.

A tanácsom a következő:
1. Ha lopakodni szeretnél, akkor játssz a Thief-sorozattal.
2. Ha a speech/charisma dolog izgat, akkor válaszd a Planescape: Tormentet (nekem ez az abszolút kedvenc CRPG-m). Utóbbi esetben MINIMUM ANGOL KÖZÉPFOK legyen meg. Ha nincs, meg se próbáld inkább.

Endure. In enduring, grow strong.

(Csapattársak) Én csak azért fogadtam fel társakat, mert jók a sok tárgy cipelésére (ha már van autó nem igen kellenek)
(Végigjátszás) A tesóm azon gondolkodott, hogy az ilyen játékokat (akár a lionheart) vajon végig lehet-e játszani egy olyan karakterrel, amelyik nem a harcra van kihegyezve, hanem inkább speech/charisma/.... Igaz, hogy ekkor a küldetések jelentős részét nem lehet megcsinálni, de vajon végig lehet játszani??

A Fallotokban (főként a 2. részben) hatalmas hiba az, hogy a játék közepétől a társaid nem érnek semmit, többet ártanak, mint használnak (a fő gond ekkora már nem az, hogy belédlőnek, hanem az, hogy te darálod le őket véletlenül, márpedig ez egy igen komoly érzelmi kapcsolat végét jelenti.. )
Mivel 5* végigjátszottam a játékot kipróbáltam az összes fellelhető társat..hmmm. A fele kasználhatatlan, a másik fele kicsit később válik használhatatlanná...kivéve kis kedvencemet, a K-9-et.

A legjobb akkoris az volt amikor a tesómnál egyszerre volt társ Sulik és Vic... volt egy csata amit vagy 6x lejátszott, de minden alkalommal Sulik szitává lőtte Vic-et
Asszem valahogy nem volt szimpi neki... pedig be volt állítva, hogy NE lőjön a társai felé

Ahhha. Mondjuk erre nem is gondoltam...
Na de a Folloutokban nem is lehetett meghatározni, hogy mit csináljanak a társaid, csak a 2. részben be lehetett állítani a viselkedséi mintájukat...(És persze Marcus kétpercenként ledarált merő figyelmetlenségből... )

Bocsi ha nem voltam elég világos...
Én arra céloztam, hogy:
(1) Diablo: Gyakni ahogy csak lehet
(2) Bg: Azt mondod verje és nem is csinálsz semmit( kivéve varázslás/speckó képesség)
(3) Fallout: Körökre osztottan pontosan meg kell mondani a karakternek, hogy mit csináljon...

A Baldur's Gate, és a Fallout stílusa megegyezik:RPG, csupán a szabályrendszerek mások (AD&D, ill. SPECIAL).
A Diablo hack'n'slash, nem szerepjáték.

A saját véleményem az, hogy ilyen potom pénzért nagyonis érdemes megvenni...

Bocsi az OFF-ért... de
Megmondaná valaki, hogy az Arcanum pontosan milyen stílusú is? Ezalatt azt értem, hogy bg/fallout/diablo... csak mert ha jól emlékszem, akkor kb 2000 forintért vesztegették... annyit talán megér...