Lionheart

Való igaz, hogy számtalan direkt, és rejtett poénnal találkozhatunk a játékban, azonban csupán azért nem hiányzik a hozzád csatlakozó NPC-k által növelt fun-factor, mert ezek szerint nem is tudsz róla, hogy miből maradtál ki. Persze nem kell it BG 1-2 szintű szövevényességre gondolni, azonban van itt is jó pár poén az NPC-k terén...kezdve azzal, hogy megházasodhatsz...akár fiúval is, annak ellenére is, hogy tegyük fel, hogy nem női karaktert indítottál.

A Fallout 2 amúgy is tele van poénokkal. Nekem nem fog hiányozni az a néhány, ami esetleg kimarad a felfogadható karakterek hiánya miatt.

Endure. In enduring, grow strong.

A 2. részben ezzel kihagytál pár jó poént-főként Marcus-hoz kapcsolódik pár.

Gerry: szerintem a falloutokban az a hatalmas hiba, hogy társakat lehet felfogadni. Egyszerűen ez nem illik a játék - amúgy tökéletes - hangulatához. A Fallout 1-2 magányos játékok, nem holmi csipet-csapat nyomul át a labirintuson (én azokat is szeretem) típusúak. Én nem is fogadtam fel soha senkit egyik részben sem.

Endure. In enduring, grow strong.

A Fallotokban (főként a 2. részben) hatalmas hiba az, hogy a játék közepétől a társaid nem érnek semmit, többet ártanak, mint használnak (a fő gond ekkora már nem az, hogy belédlőnek, hanem az, hogy te darálod le őket véletlenül, márpedig ez egy igen komoly érzelmi kapcsolat végét jelenti.. )
Mivel 5* végigjátszottam a játékot kipróbáltam az összes fellelhető társat..hmmm. A fele kasználhatatlan, a másik fele kicsit később válik használhatatlanná...kivéve kis kedvencemet, a K-9-et.

A legjobb akkoris az volt amikor a tesómnál egyszerre volt társ Sulik és Vic... volt egy csata amit vagy 6x lejátszott, de minden alkalommal Sulik szitává lőtte Vic-et
Asszem valahogy nem volt szimpi neki... pedig be volt állítva, hogy NE lőjön a társai felé

Ahhha. Mondjuk erre nem is gondoltam...
Na de a Folloutokban nem is lehetett meghatározni, hogy mit csináljanak a társaid, csak a 2. részben be lehetett állítani a viselkedséi mintájukat...(És persze Marcus kétpercenként ledarált merő figyelmetlenségből... )

Bocsi ha nem voltam elég világos...
Én arra céloztam, hogy:
(1) Diablo: Gyakni ahogy csak lehet
(2) Bg: Azt mondod verje és nem is csinálsz semmit( kivéve varázslás/speckó képesség)
(3) Fallout: Körökre osztottan pontosan meg kell mondani a karakternek, hogy mit csináljon...

A Baldur's Gate, és a Fallout stílusa megegyezik:RPG, csupán a szabályrendszerek mások (AD&D, ill. SPECIAL).
A Diablo hack'n'slash, nem szerepjáték.

A saját véleményem az, hogy ilyen potom pénzért nagyonis érdemes megvenni...

Bocsi az OFF-ért... de
Megmondaná valaki, hogy az Arcanum pontosan milyen stílusú is? Ezalatt azt értem, hogy bg/fallout/diablo... csak mert ha jól emlékszem, akkor kb 2000 forintért vesztegették... annyit talán megér...