MOL avagy vállalati stratégia határok nélkül???

most találtam:
INDEX

Boruljunk a horvát csatárok nyakába

SPORT

Ághassi Attila
2004. január 15., csütörtök




"Szegény Baumgartner decemberben, amikor aláírta a Forma–1-es Minardival a szerződését, még nem tudta, hogy be kellene szereznie néhány cáfolhatatlan anyakönyvi kivonatot arról, hogy vannak horvát ősei. Talán most könnyebb dolga lenne.

Ehelyett nagy nyugalomban elutazott Thaiföldre nyaralni, abban a tudatban, hogy egy éven át ott lesz a versenyeken. Egy hét után már sejtette, ha a MOL-on múlik, akkor baj lehet, most pedig, hazaérkezése után már biztos: ha a MOL-on múlik, akkor marad a Forma–3-nál. Pedig bemutatkozása meg a monzai futam után örömtüzek gyúltak. Ő lesz a jövő Forma–1-es pilótája, dörzsölték elégedetten tenyerüket a kamerák előtt. A vécében aztán visító röhögésbe kezdtek.

A menedzser, Bernie Ecclestone jobbkeze, Frank Tamás viszont nem hátrált.
– Megfűzöm az államot, hiszen ez nemzeti érdek – mondta egy megbeszélésen. Fűzzed csak, fűzögessed csak, gondolták magukban, de a karácsony előtti hétfőn dél tájban Gyurcsány nagyvonalúan bejelentette, az állam ad négymillió dollárt. „Mert rendkívül tehetséges pilótáról van szó, és a magyar állam örül a magyar emberek sikereinek” – indokolt.

Fél kettőkor már hívták is a MOL-székházból a minisztert.
– Feri, jó lesz ez nekünk?” – hangzott az álnaiv kérdés.
– Nyugi gyerekek, letesztelhetjük az országot, ha nagyon ellenállóak az emberek, akkor baj van, ha nem, akkor meg odaadjuk neki a lóvét – válaszolt, mentolos cukorkát szopogatva.
– De a Frankot nem lehetne kihagyni belőle? – kérdezte az inkognitóját őrző MOL-vezető.
– Én nem bánom, de ti találjátok ki, hogy miért kell eltávolítani – mondta a Feri.

A negyedrészben állami tulajdonban lévő MOL támadásba lendült. A kommunikációs osztályra többen bevitték a Forma–1-mindentudó című könyvet, egy munkatársnak az interneten kellett böngésznie a honlapokat. És záporoztak az ötletek.
– Először arról volt szó, hogy a Jordanhez megy a Baumgartner Pisti, nem? – kérdezte egy szőke próbaidős PR-os.
– Ez jó lesz kezdetnek, de nem Pisti, hanem Zsolti – mondta a részlegvezető, akinek az agyában összeállt a kép, visszanézte a hivatalos levelezést, Frank Tamás ilyet ugyan nem ígért, de ezzel sarokba lehet szorítani.

Frank nyomban félreállt. Vagyis fizetni kellene. A részlegvezetőnek eszébe jutott egy újabb érv, amit egy véletlenül ajándékba kapott sportévkönyvben olvasott.
– A Jordan tizenhárom pontot szerzett, a Minardi egyet sem – világosodott meg. Ezzel büszkén odaállt a vezetők elé, akik vállon veregették, de mivel tudták, hogy ezzel még nincs vége a történetnek, azt is mondták neki: kell szerezni egy ennél brutálisabb indokot is.
– Az is megvan – mondta bátran, és megigazította emblémás nyakkendőjét. – Érjen célba mindegyik futamon!

– A Forma–1-enciklopédiában olvastam a hatszáznyolcadik oldal táján, ez még csak Schumachernek sikerült, neki is csak egyszer. De hát mutassa meg, milyen felkészült csávó, nem? – A vezetők bólogattak.

A terv tehát megalapozott háttérmunka alapján elkészült.
– A figyelmet azonban el kellene terelni az ügyről, be kell dobni még egy, korántsem rokonszenves döntést – mondta egy alelnök visszafogottan.
– Rendezzük le a horvát ügyet – találta Hernádi Zsolt elnök, Szórád József igazgató szavába vágva.

– A horvát foci kell nekünk, a horvát foci fontos, ott van eredmény, és az INA-résztulajdonlás beígért kormány-felülvizsgálatát is megúszhatjuk. És a határtól a Zágrábig mindössze egy benzinkút van, majd építünk mi oda annyit – közbeszerzés nem lényeg –, hogy ha a magyar útra kel az Adriára, otthon érezze magát – lelkesedett Hernádi.

– Vigyázzunk, vigyázzunk! Egy csoportban vagyunk! – kiáltott fel újra egy alelnök.
– Miben? – kérdezett vissza Hernádi.
– Tudod, vb-selejtező – nyugtatgatták.
– Aha. Az nem lényeg – mondta, és megrendelte a '98-as vb-bronzmeccs felvételét. Azt, amelyiken a Suker lövi a győztes gólt.

– Jó a koncepció – üzente Gyurcsány, aki nem ért rá, mert lekötötte a lobbizás a Győr-Moson-Sopron megyei elnöki pozícióért. Szóval, vége.

A horvátok, akik messze nem olyan erősek, mint pár éve, a Nemzeti Sport szerint kapnak nyolcmillió eurót (több mint kétmilliárd forintot!), Baumgartner, aki az ország arca akarna lenni, hoppon marad. Az olimpiai bizottságnak, amelyik Sydneyben még fontos volt – és a cégvezetők jókat tapsoltak a győzelmek után – már korábban hátat fordítottak. Athénba utazni tényleg nem nagy élvezet, Portugália sokkal jobbnak tűnik, jobb az éghajlat is, nem is lesz akkora tömeg, meg dugó se.

A Hernádi–Szórád duó pedig készülhet, hogyan ugrik Dado Prso nyakába, amikor a csatár győztes gólt lő a Népstadionban, a kilencvenegyedik percben Király kapujába."

sztem helytálló!

Seed for leechers ... leech to seed