The Perfect Game

Kb. én is így gondolkodom. Én sokkal könnyebben el tudom képzelni a sima kampec tényét, mint a kül. "reinkarnációs", "a lélek halhatatlan" stb. dumákat.
Szerintem ezeket az ember csak az elmúlástól való félelmében találta ki. Ill. azért mert az agyunk nem tudja feldolgozni a saját nemlétének fogalmát.

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Capali: Rövid a válaszod! Legalább mások leírják, hogy mi a bajuk ezzel, Eric pedig meg pontosan el is találta, hogy mire gondolok. Ez az egész tökéletes játék csak egy metafora, ami arra szolgál, hogy elmenjen ez a téma a Beszélgetés a játékokról skatulyában

Eric: Mindig ez van Az ember azt akarja, ami nincs meg neki, és azt unja, ami van, de ha megkapja, amije még nincs, később megunja azt és újabbat akar. Ez fontos dolog! Ha ez nem hajtotta volna az embert a kíváncsisággal kombinálva, akkor még mindig a fán lennék (vagy egy elmélet szerint kidöglöttünk volna, mivel ott ahol az ember őse élt, az éghajlat megváltozása miatt kihaltak a fák).
A végkifejlettet nem tudjuk és nem is fogjuk elérni, a fejlődés végtelen! Csakúgy, mint a tér és az idő! Erre épül az egész mai fizikánk: a térre és az időre. Ebből az utóbbi baromság, mivel csak mi találtuk ki, hogy tudjunk számolni (ciklusokkal vagy csak elméletben lezajló dolgokkal).
De ez a fejlődés a világ RENDje, a végkifejlett elérése (egyesek szerint) legfeljebb a léleknél következhet be (ha egyáltalán elfogadjuk, hogy van olyan), ez pedig a buddhák által kedvelt megvilágosult állapot. De ehhez előbb definiálni kellene a lelket. Én a következőképpen tenném: minden olyan agyi működés (legyen az tudatos vagy tudatalatti), aminek működésére és bekövetkezésének okára az orvostudomány nem tud tudományos választ adni. De erről többezer könyv született, egy csomó, egymástól eltérő elmélettel, mindenki azt gondol, amit akar és abbahagynám ezt a kitérést a lélekre, mielőtt valamelyik okos közülletek lecseszne, hogy hülyeséget írtam és csak neki van igaza .
Egyáltalán, ebből következően felteszem a nagy kérdést: mi van az agyhalál után? Erre egyébként mindenki megtudja egy nap a választ. A hasraesés az lenne, ha utána semmi se lenne, ami azt jelenti, hogy a lélek is csak agyi működés (én egyébként effelé az elképzelés felé hajlok), de mondjuk akkor meg már tök mind1 az illetőnek, aki megtapasztalja, nem? Még azt se tudja meg, hogy a lélek létezéséről alkotott elképzelése ló kukit sem ér .

Huh de el tudok térni a saját magam által feldobott, egyébként is eléggé elvont témától