Az első áldozat a szabad sajtó oltárán: Bencsik Andrásra börtön büntetés vár.

viszont lehetne kapni szittya magyar Nike sapkát, és afro varkocs fodrászatok is lennének

Fuck it Dude let`s go bowlin`

..vagy az amcsik. Akkor az ötvenes években Coca-cola-t szürcsölve hallgattuk volna Elvist ...vagy Koreában kúsztunk volna

"Volt itt valami iromány, de meguntam.."-ot is meguntam..

Egyesek szerint, ha nem az oroszok, akkor a németek ültek volna itt 40 évig...

Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.

Azért egyvalamit elfelejtettél!
Mégpedig a jobboldal azon szokott átcsusszanni, hogy 98ig Magyarország tulajdonképpen megszállt ország volt. Küszöb nyugat és kelet között. ..és tudjuk az oroszok nem adnak fel egy ilyen jó helyen lévő (hadászati) felvonulási teret. Vagy behódoltál vagy vittek a családoddal együtt az általad említett wellness programokra. ..meg az ismerőseidet mert lehet hogy "megfertőzted őket". Akkoriban sztem mindenki vagy "kommunista" volt és tűrte ezt a megalázást, vagy meghalt. ..sztem ékes bizonyítéka vagy szüleid "életbenmaradásának".

De mondjuk igazad van, forradalmat szíthattunk volna 56 és 89 között is, most kb ugy nézzne ki az ország mint Bagdad, és úgy élnénk mint a Gázai övezetben. Valaki megdob egy orosz tankot gránáttal, téged meg felrobbantanak helikopterről a házadban. De az emberek inkább élni szerettek volna, és ha ez elnyomás alatt mehetett csak akkor úgy éltek. Nem volt jó senkinek, de éltek.

De láthatod, mikor meggyengült a SzU sikerült 'kilábalni' a megszállás/egypártrendszer alól és csak örülhetünk hogy nem úgy sikerült mint a románoknak.

Ha meg valaki a mostani kormányban bűnös hazaárulásban/gyilkosságban/stb bizonyítsák rá és (sajnos már nincs halálosítálet) csukják le élete végéig. De ne úgy ítélj hogy párttag volt, mert akkor mindenkinek kötelezően annak kellett lennie.

"Volt itt valami iromány, de meguntam.."-ot is meguntam..

A büdöskommunistázás anatómiája


Mondanom sem kell, hogy eme kis szösszenetet elsősorban Eric barátunknak ajánlom, aki előszeretettel minősítget hozzászólásokat, anélkül, hogy ő maga érdemben hozzátenne bármit is az aktuális témához. Mivel úgy látom, hogy nincsenek kimagasló ismeretei a legújabb kori magyar történelmet illetően, illetve sekély alliterációs készsége nem teszi lehetővé, hogy a múlt és jelen között párhuzamot vonjon, így hát egyszerű népjóléti szolgálatosságból megteszem én.
Mint ahogyan azt tudja minden jól informált, akár csak a hallás képességével megáldott ember, a kommunisták - akkor még senki nem sejtette milyen büdösek és mocskosak -, a II. Világháború után kapaszkodtak fel azokba a kormányzói magasságokba, ahonnét a mai napig sem sikerült levakarni a leszámozottjaikat sem. Szomorú biológiai tény, hogy ez az ember típus is képes a szaporodásra, ennél fogva fennmaradásuk biztosított.
A kétcédulás választások néven elhíresült, a honi kommunista csoport első roppant demokratikus cselekedete során választási csalások garmadájával parlamentbe jutott ártatlan és vajszívű csoportosulás remekül kihasználva a saját ölébe pottyantott ország uralmi lehetőséget azonmód munkára kapott és felismerve a szegény Magyarországot belülről zabáló férgeket, hatásos agrokultúrális módszereket alkalmazva vetette be az ÁVH nevet viselő szert, amely aztán minden férget kiebrudalt a vörösödő gyümölcsből. Persze mindig akadtak bizonyos demokratikus férgek, férgecskék, akiknek nem tetszettek bizonyos dolgok. Ők voltak azok, akik hiányolták az ésszerű gazdaságpolitikát, ők próbálták felhívni a figyelmet arra az egyre terjedő dillettanizmusra, mely során olyan emberek kerültek nagyvállalatok, sőt minisztériumok vezető, döntéshozói pozíciókba, hogy a kérdéses szakmai ágazatokról azt se tudták, hogy eszik e, avagy isszák őket. Ennek egyenes ágú következménye lehetett az, hogy az ország gazdasága olyan mélyrepülésbe kezdett, amelyet Isván király óta nem láthattunk.
Persze az ekkor még mindig se nem büdös, se nem mocskos kommunista képződmények – bizonyos, rangon aluli helyeken embernek is nevezik őket -, gyorsan zseniális ötletet rángattak elő pufajkájuk mélyéről: Az 5 éves gazdasági tervet, melyben minden ágazatra le volt vetítve az adott időszakra kívánatos termelési norma. Az persze egy cseppet sem zavarta őket, hogy szeretett és bizonyára teljesen tanulatlan „szakértőik”, tanácsadóik mit sem tudtak a gazdaságpolitikáról, bár ez a parlamentben aligha szúrhatott szemet, hiszen az egypártrendszer képviselőinek meg fogalmuk sem volt magáról a politikáról. Az 5 éves terv-sorozat olyan irányba mozdította el az országot, amely ellent mondott minden józanésznek. A termelékenység – a 200-300%-os felhozatal ellenére – teljesen elveszett a használhatatlan, silány minőségű és persze jobbára szükségtelen termékek hatalmasra nőtt, titokzatos piramisában.
Az elvtársak ekkor kezdtek el keményen bűzleni. Az ország mintegy megfeneklett, ám ezt nem tudomásul véve – a kommunisták ugyanis SOHA nem ismerik be, hogy tévedtek -, tovább erőltették az országos vérmérgezést. Ellenvélemény nem hangozhatott el, mivel akik a tévedéseket felismerve hangot adtak más irányú elképzeléseiknek, azokat dühödten gyűrték be a fekete autók hátsó üléseire, majd vitték őket olyan meghitt üdülőparadicsomokba, mint pl. Recsk. A nép elnémítása sikeresnek bizonyult, a félelem hatalmas gombóccá dagadt az emberek torkában. Megkezdődött a feljelentő korszak, mely egyébként ékesen láttatta velünk az akkora degenerálttá tett generáció jellemtani hiányosságait is. Ha valakinek gondja támadt a szomszédjával, egyszerűen elég volt ráfogni, hogy nem kommunista, hanem veszedelmes „réjákciós”, aki rosszat akarván az országnak próbál tévutakat gyártani rosszindulatú elképzeléseikkel. A kommunistákat zavarba ejtették ezek az ország körül settenkedő sötét fantomok. Nem örültek annak, hogy vannak, akiknek életképesebb elképzeléseik vannak a gazdaságot és a politikát illetően. A pártosítás keretén belül érdekesen mutálódott Borg módszerrel próbálták asszimilálni a népességet, ám bosszantó módon egyre-másra akadtak olyanok, akik átcsúsztak a rostán. Az új fegyver az erőszak lett. Akasztófák állítódtak – keresztek helyett… -, koncepciós pereket vezettek le Makk Károly. Bacsó Péter nélkül, habár ők a nagy magyar rendezők, névtelen kollégáik is cselekményes történetvezetéseket tudtak felmutatni a tárgyalások folyamán. A nép félt. Az arcok kifehéredtek, az ajkak cserepesre száradtak, a szavak suttogássá korcsosulva vesztek el a vörös ködben. Mint ahogyan igaz emberek vesztek el penészes, vastag falak között.
Persze mindig van egy tűréshatár. Mindig van egy bizonyos pont, ahonnan már nem számít önmagunk sem, elveszik az ego, feltámad a rémület okozta védelmi ösztön és a kasza egyszer csak kiegyenesedik.
1956-ban kiegyenesedett a kasza. Remek alkalom volt ez arra, hogy a büdös kommunisták levegyék az álarcokat és a nép belebámulhasson a szörnyeteg vörösen izzó szemébe, hogy láthassa azt a groteszk arcot, melyet a gyűlölet és butaság változtatott ilyen szörnyűvé.
Mivel a magyar kommunisták nem bírták egymaguk a népművelői cselekményeket – tömegoszlatás gépfegyverekkel – segítséget kértek a legnagyobb testvértől, ugyan, mutassa már meg ő, micsoda remek lehetőséget szalasztunk el akkor, ha lelépünk a vörös szőnyegről. És jöttek a tankok, jöttek importálni a demokráciát, jöttek oktatni a testvériséget, jöttek, hogy az ágyúcsövekkel megmutassák a helyes utat.
A magyar kommunisták egyike, bizonyos Kádár János tárcsázta be az országba ezeket a jótét lelkeket, önszántából, saját ambiciózus terveit dédelgetve. Nem is látta, hogy miközben a nyálát csorgatta, véres lett az ajka. Torkok szorultak el, megszökött a levegő, megszaporodtak a parcellák és keresztek. Kádárból így lett nagy ember. Volt még más, a jövőjét talán nem is sejtő rendteremtő is, ezek egyike bizonyos Horn Gyula kőkemény mini elvtárs, aki hihetetlen bátorsággal tanította móresre a Nyugati Téren a vele nem egy véleményen levőket: Kalasnyikovját készenlétben tartva rugdosta az elé térdeltetett fasiszta reakciós csőcseléket. És hős lészen. És miniszterelnök lészen. És mikor rákérdeztetik, hogy ez miért történt, csupán vállvonás lészen az azóta már klasszikussá és bizony helytállóvá vált magyarázattal: „Na és?”
Mert Horn azért okos ember. Tudja, hogy az elmúlt 40 év megtette kellő hatását és ez egy következmények nélkülivé, jellemtelenné, szolgalelkűvé korcsosított országban nyugodtan mondhatják bármire: Na És?
Az 56 utáni gazdaságpolitika igen egyszerű volt: Bankkölcsönt az országba!!! Mindenkitől felvettünk mindent, csak hogy fizetni tudjuk saját rezsinket. Akinek ez már megint nem tetszett, az irány a börtön, a tanyavilág, irány az utca. Nem kapott munkát, aztán munkakerülésért letartóztatták. Igaz, munkahely és kenyér volt. Munkahely, melyek nagy részében már megint nem csináltak semmit és kenyér, melynek nagy részét bankok hiteleztek nekünk.
A bankok a kommunistákkal összeölelkezve lopták el a generációm jelenét és jövőjét. Roppant hálás vagyok érte.
Tetszik, hogy a negyven év során létrehoztak egy olyan rendszert, mely ellentmondást nem tűrve taposta bele az országot a sárba, tekerte ki emberek ezreinek nyakát és tett tönkre több tízezer családot. Remek ötlet volt. Valóban. Egyeseknek.
Az én értelmezésemben akik ezt művelték velünk, mindannyiunkkal, azok bizony büdös kommunisták akiktől mindenképen el kell határolódni. Ki nem tenné???

A kommunista az egy fogalom, egy jelző. Ha megáll valakire, akkor nincs mit tenni.
Én(ha eddig esetleg nem derült volna ki), a folyamatosan fröcskölődő mocskoskommunistázó stílus ellen vagyok.

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Nem pont miatta, csak ez már az utolsó csepp kezd lenni a pohárban.

Az, hogy mennyire volt kommunista /ezt pont Te feszegeted, aki a kommunistázókat le szokta teramteni? / az az ügy szempontjából tökéletesen mindegy!

Júúújjj!

Forradalom???
Te be vagy szívva!

Gondolod, hogy a jobboldali érzelműek egy ex-kommunista köpönyegforgató firkász miatt fognak az utcákra vonulni?

Ennyire nem lehetnek hülyék!

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Az utolsó kérdésedre felelve:

Csak nem olyan felelőtlen a magyar bírói kar, hogy egy ilyen (idióta) Sztálin-tanítvány ítélete nyomán, másodfokon is ilyen súlyos ítéletet kapna Bencsik.

Az amúgy is fortyogó indulatok akkor szabadulnának csak el igazán.

Az Index egyik fórumán olvastam egy nyíltan "balos" hozzászólótól:
Ezzel a jobboldalnak csinálnának egy "Táncsics"-ot!

Hááát van benne valami. Megint sikerült öngólt rúgniuk, lehet, hogy az elmaradt forradalom ez után az ügy után fog kitörni?

Veszélyes vizekre evezett ez a vörös-bíró....

Azt hiszem, nem kell különöseben magyarázni a topic témáját.
Természetesen egy jobboldali újságíró meghúrcolásáról van szó, amiért felelősségre vonta Mécset azért, mert vallomása alapján embereket ítéltek halálra.
Mécs minden bizonnyal ártatlan, mint a ma született bárány, ellenállt aválogatott kínzásoknak és tartotta a száját. Minden esetre 3 társát kivégezték, ő pedig megmenekült a haláltól. Bencsik erre kérdezett rá. Most börötn vár rá.
Nem vár börtön azonban pl. Eörsi Mátyásra, aki kijelentete, hogy eljött az ideje annak, hogy a Dunába lövessék az ő értelmezése szerint minden bizonnyal és egyértelmüen náci jobboldali csürhét.
Tamás Gáspár Miklós - közveszélyes pszichopata - is megúsasza azon kijelentését, hogy ahol jobb oldali újságokat árúsítanak, azokat a boltokat fel kell borogatni, le kell égetni, egyszóval meg kell semmisíteni. A sort lehetne folytatni, pl. az ÉS hetilap üszító jellegű, gyűlölködő cikkeivel, de a Népszabadság sem marad le emberek, embercsoportok gyalázásában, ellenük való úszításában.
Vajon miért éppen Bencsik? Talán úgy gondolják, hogy ezzel lefejezik a Demokrata vezérkarát és a kevesebb jobboldali orgánumból ismét apad egy kicsit?
A médiaterror fokozódik, a gyűlölet törvény bevezetése után ez egy újabb apró lépés affelé, hogy egy látszólagos demokrácia esetenként nyugtató lelpe alatt a pártállami módszerek érvényesüljenek.
Vajon Bencsikre valóban börtön büntetés jár és ha igen, nem kellene e tennünk valamit végre?