Szóval: ha vágod az angolt és nem bánod, hogy sokat kell olvasnod, de viszont szereted az egyedi, remekül kidolgozott karaktereket és igazi mélységre vágysz, arra, hogy egy játék elgondolkodtasson az "élet dolgain", azon, hogy kik vagyunk, miért vagyunk-e világon, mit jelent a barátság, mit jelent a szerelem, mit jelent az önfeláldozás, mit jelent a bűnhődés, hogy "What can change the nature of a man?" , akkor a Planescape: Torment-et válaszd. De ajánlom, hogy inkább egy "filozófus típusú karaktert" csinálj (magas Wisdom és Intelligence, jó Charisma), mert ebben a játékban tényleg sok minden megoldható párbeszédeken belül is, ha jók a fent említett értékek, és a történetből is több apróság kiderül. Egy fontos dolog van: ezt a játékot ésszel és érzéssel kell játszani, illetve legalább kétszer végig kell vinni. Az elsőnél csak tapogatózik az ember, egy második, kicsit extrább Baldur's Gate-et lát benne (legalábbis én így voltam vele), zavarja, hogy nincs benne páncél a főhősre, hogy kevés a fegyvertípus stb., aztán a második végigjátszásnál, már kicsit tapasztaltabban, jobban odafigyelve az apróságokra, rájön, hogy a játék tele van olyan értékekkel, melyek sokkal de sokkal mélyebbek és fontosabbak a fegyvereknél, páncéloknál, vagy annál, hogy jól lenyomjam azt a hülye Glabrezut. De ha kipróbálod majd Te is rájössz.
A Baldur's Gate2 egy hagyományosabb CRPG. Nekem ez tetszett a legkevésbé a Bioware/Black Isle együttműködés szülte RPG-k közül, de ez is megérdemli a klasszikus címkét. Ha szeretnél csak jól szórakozni a Forgotten Realms világában, sárkányokkal, lichekkel, beholderekkel küzdeni, leereszkedni mélysötétbe vagy vámpírokra vadászni egy izgalmas, (bár kissé felületes) történet keretei között, mely azért nagyon jó kis mellékküldetésekkel van megfűszerezve, akkor a BG2-őt válaszd. Ez a játék könyedebb a Planescape: Torment nyomasztó világánál, és ha nem vágysz igazi mélységre, akkor szórakoztatóbb is. Közelebb áll az Icewind Dale-hez, ha úgy tetszik.
Endure. In enduring, grow strong.
