Nem koldulni jött, nem kéregetni, nem mesélni. A helyszínen, ahol néhányszor deszkáztam a hevrokkal, a nő mindig feltűnt, már nem tudom hogy, mindig köszönünk, egy két szó, de most fáradt voltam, leültem, odajött. Hajléktalan, mégis olyan, akivel jó volt beszélgetni. Intelligens nő, aki télleg ért a dolgokhoz, pl. van diplomája, tud vezetni buszt/kocsit stb. Szóval hogy hol rontotta el az életben, azt nem tudom. Azt tudom, hogy öngyilkos hajlamai voltak.
Csak a fájdalom ösztönöz öngyilkosságra, vagy öngyilkosságnak (életünk kockáztatásának) számít, ha olyanba megyünk bele, amiről tudjuk, hogy életveszélyes, nem akarunk meghalni, csak egy jót bulizni?
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
