Lelkizés

Nekem is hasonló a helyezetem, de úgy, hogy közben járunk. A barátnőm az enyém volt, megszereztem, de elkövettem több nagy hibát, aminek az az eredménye, hogy elvesztettem. Nem, nem úgy hogy elhagyott, vagy megcsalt, de már nem az enyém, mér nem én vagyok az első dolog az életében, nem szökik el az iskolából ha odamegyek. Már gyakorlatilag vége van a kapcsolatunknak, de ez csak kicsit késöbb fog kijönni. Mert már nem érzem azt, hogy pl csípőből elutasítana valakit aki közeledik hozzá, ahogy eddíg tette, hanem már van esélye.
Persze azt hiszem szeret, és nem ofg elhagyni, de a ragaszkodása már nem feltétlen. Olyasmi, mintha egy gyerek nőne fel: a szüleiretámaszkodó kisgyerekből önálló ember lesz, és szeretheti a szüleit, akár jobban is mint régn, de már más.

És most jön a gonosz rész: nem is lenne baj, ha elhagyna, mert úgy enm kell egy lány, hogy "nincs az uralmam alatt" (egy haverom mondja így, és ne arra tessék gondolni, hogy megmondom mit csináljon hanem, hogy a teljes lénye az enyém). De nem találok más lányt aki iránt tudnék érezni is, meg aki ilyen okos, szép, csodálatos, stb lenne, és ezért megpróbálom magamnál tartani, amíg nem találok valakit.

-

Most jöttem rá, hogy magamnak is hazudtam, mert nekem csak Ő kell mindenáron.

Persze neki azért ezt nem adom elő, nincs szánalmsabb egy magát megaláző hímnél.

Kösz, hogy meghallgattatok

Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.