Én fontosnak tartom, hogy később is ha találkozunk, akkor én legalább méltósággal és szégyenkezés tudjak a szemébe nézni.
A sírás alatt nem az effektív sírást értem (az egy nagyon jó dolog, bár én se sírtam vagy 20 éve), hanem a síránkozást.
Az egyik haveromat "megtréfálta" az anyja, hogy hívta a barátnője, és szakított vele. A gyerek paff lett, azonnal hívott, hogy menjek, mert összedőlt a világ, stb. stb. Mire odaértem addigra tisztázódott a dolog, mondjuk mostmár az anyuka forgott életveszélyben. Ja a gyerek jövő hét szombaton nősül, bár a menyasszony az már egy másik. Végül ő volt az aki szakított azzal a másik lánnyal, mondjuk ott meg a lány apja volt nagyon hülye!
Szóval síránkozni, elhagyni magunkat, mártírkodni nem szabad.
Egy kevéske élettapasztalattal rendelkezem, amikor nagyon elkeseredünk dolgok miatt, és engedjük, hogy ezek hetekre, hónapokra visszavessenek, akkor sok olyan dolog megy el mellettünk, amit a később nagyon fogunk bánni.
Sajnos saját negatív tapasztalatból beszélek.
GB GA-P55A-UD4, Core i5 750, 2x4+2x2GB DDR3 1600, Gigabyte HD5870 1GB, 1TB+3x2TB+750GB SATA2 Samsung, Genius5.1HomeTheater, Logitech G5, Samsung P2770HD, Corsair CX400W
