Nekem is Dunmer karim van, bár én meg vagyok elégedve a sötét elf arcokkal mind férfi, mind női vonalon. Szerintem beleillenek a világba, úgy jók, ahogy vannak. (Én amúgy a mindkét oldalán tetovált arcú dunmer-t szoktam választani).
Ellenben a választható ork és nord arcokkal annak idején nem voltam elégedett. Viszont npc-ként nem zavar a kinézetük.
Én amúgy nem megyek rá minden ház és céh végigvitelére, próbálok a karakterhez illőket választani. Így pl. legutóbb az ork lovagommal a Redoran házat és a Fighters Guildet (csak a "jó" küldetéseket) segítettem, de a mostani karakteremmel a Hlaalu házat, a Fighters és Thieves guildet (itt lehet egy kis ütközés majd a vége felé), (talán a Templomot), valamint a Morag Tong-ot fogom csinálni. (Utóbbit első karakteremmel is végigvittem, és nekem nagyon tetszettek a messzire utazós, magányosan a semmiben portyázós/a likvidálandó célszemélyt/személyeket keresős küldetések.)
A modokat most hanyagolom, elég nagy és bőséges a világ nélkülük is. Ezt főleg most így, már sokat tapasztaltan látom be igazán. Szerintem az elején kicsit zavarja az embert, hogy annyi mindent megtehet, a nyakába szakad ezer küldetés, a rengeteg szervezet, a hatalmas játéktér, amit felfedezni sem tud apránként, mert egyes küldetések egyből átviszik a sziget túlfelére. Úgy érzi az ember, hogy "továbbkényszerítik" mindig, és nem tud mindent teljesen, a maga tempójában felfedezni. Illetve tud, ha akar, csak akkor meg rájön, hogy semmit sem halad a történetben. Viszont kétszeri teljes végigjátszás után és sokszori félig/harmadáig végigjátszás után szerencsére már nyugodt lélekkel meg tudom tenni, hogy hagyok "sötét foltokat" a térképen, és nem megyek el csak azért is mindenhova, minden sírboltba, minden csempészbarlangba. Most már sikerült megtalálni az egyensúlyt. Én csak most, hogy "nyugodt lélekkel", a fentebb felsoroltak által immár nem zavartatva jöttem rá, hogy micsoda nagyszerű játék is ez a Morrowind. Illetve eddig is nagyszerűnek tartottam, de mostanábban ébredtem csak rá a kivételességére.
Minden idők egyik legjobb RPG-je, ez nem vitás. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha a Gothic I és II döbbenetesen kidolgozott viselkedésű npc-ivel és interaktív világával kevernék, az micsoda brutálisan jó game-et eredményezhetne, csak legyen ember a Földön, aki képes azt megcsinálni, több ezer npc esetében.)
Endure. In enduring, grow strong.