Limp Bizkit

We don't, don't give a f**k. And we won't, won't give a f**k, till you, you give a f**k 'bout me and my generation!

Ez szerintem most idevág.
Nem kell szeretni a másik ember által kedvelt zenét, még azt se kell megérteni, miért szereti, csak azt, hogy neki ez tetszik.

Mellesleg én is furcsa láma vagyok, mert a d&b nálam ugyanannyira bejön, mint a Limp Bizkit, és a downtempot ugyanolyan szívesen hallgatom, mint mondjuk a Korn-t, Manson-t vagy a Guano Apes-t.

Fred: raprock? Hát nem tudom. Mondom, mivel alapból a rock az nálam vagy Elvis körül vagy tényleg az olyan körül realizálódik, mint a Kiss (a kettőről persze külön beszélek, mert ég és föld köztük a különbség). A Limp zenéjét inkább HC-nak nevezném, csak az ének és a dalszöveg itt igényesebb (Durst, azért nem úgy ordít, mint egy fába szorult féreg, jó hangja van ehhez).