1. A játék elindításakor azonnal szembetűnik valami, illetőleg annak a hiánya: az intróról van szó, amit egészen egyszerűen kispóroltak a C3-ból. És ha már itt tartunk, kezdjük az elemzést az animációkkal. A C3 animációi nagy megdöbbenésre a játék engine-jéből lettek renderelve alighanem, ehhez nem lehet mit hozzáfűzni. A C2 ezzel szemben pályánként felvonultatott egy-egy csúcsminőségű 3D-renderelt videót, ami igencsak megdobta a játék hangulatát, sőt még intrója is volt, ami filmösszevágásokból állt, és ez híradójelleget kölcsönzött, olyat, mint az első rész animációi.
2. Amit másodszor meglátunk, bár jóformán először, az a menü. Ez nem sokat változott a második rész óta, ugyanazok a lehetőségeink vannak, csak talán kevesebb. A beállításoknál nem sok lehetőségünk van: a grafikán beállíthatunk egy magasabb és egy alacsonyabb részletességű módot, de én nem vettem észre különbséget a kettő között. A hangbeállításoknál pedig csak a hangerőt változtathatjuk. A mentések négyes csoportokba lettek foglalva, és miniatűr nézeti képet kapunk hozzájuk, ez hasznosnak mondható, a rendszer egyetlen hibája, hogy a mentések közül mindig az elsőket ajánlja fel a program, és ha sok állásunk van, elég sokat kell lapozni, mire elérünk az utolsóhoz.
3. Akkor vessük is bele magunkat a játékba, amely 1 tutorialt plusz 3 kampányt kínál. A tutoriál kampány két pályából áll, és bizony hagy némi kívánni valót maga után. Ennél bugyutább, és szájbarágósabb betanító küldetéssel még nem volt dolgom. A C2-ben a két tutorial is ugyanolyan nehézségű volt, mint bármely más küldetés, csak kis területen zajlottak a dolgok, míg az első rész ebből a szempontból talán a legkiválóbb: karakterenként külön videó mutatja be a képességeket, eszközöket, ezen felül pedig mindegyik kommandósnak van egy külön bemelegítő küldetése. A C3-ban ezt (is) borzasztóan elrontották.
Ha túlestünk a tutorial nyújtotta sokkon, belevághatunk bármelyik kampányba a három közül: Sztálingrád, Közép-Európa és Normandia. Nem túl jó ötlet, hogy akármelyikkel kezdhetünk, és nem kell kijátszani egy kampányt ahhoz, hogy a következőben részt vehessünk, így nincs semmi előrehajtó erő. A C2-ben kaptunk némi előzetest a soron következő pályából, amelyen majd csak akkor nyomulhatunk, ha az aktuálisat teljesítettük, és ott az ember, ha csak az új küldetés nyújtotta vizuális orgazmus miatt is végignyomta a játékot. És, ha már ezt megtette, hát a gép kiértékelte a teljesítményét különböző szempontok alapján, és jó esetben előléptetésben részesültünk, sőt bónuszok gyűjtögetésével újabb pályákat kaptunk, amik cheatekkel nem érhetők el. Itt erről szó sincs sajnos, semmiféle statisztikát nem kapunk.
Vissza a játékmenethez, ami bizony változásokon ment át. A pályák száma csökkent, csakúgy, mint a méretük. A játék nehézségéről a tutorial sokat elárul, de van ahol tényleg meg kell dolgozni az embernek. Új elemként megjelent a játékhoz a részben, vagy teljesen időlimithez kötött küldetés, és további véletlenszerű események. Mindezek ellenére a játékmenet elég nyögvenyelős.
A C2-ben megszokott bútorok a harmadik részben nem rejtenek tárgyakat, azokat csak fadobozokból, vagy a németektől szerezhetjük be. Sőt, van olyan épület, ahová be sem lehet menni
4. A kezelőfelület is alapos átalakuláson esett át. Embereink arcai szebb kidolgozást kaptak, méretük is nőtt, azonban hiába sebződnek, ez nem látszik rajtuk. Csak összehasonlításként mondva a C2 arcain a sebzésen kívül is a fagyás is meglátszott. A sztamina pedig tök fölösleges, ugyanis addig lóghatunk egy villanydróton, amennyit csak akarunk. Az irányítás borzalmasra sikerült
na, röviden ennyi, de még fikázhatnám órák hosszat
várom az ellenérveket, urban
