A The Thing nagyon jó, szó se róla (és senki se állítja hogy a DoD jobb nála, sőt sose vetekedhetne vele), nade még mindig nagy külömbség a müfajon belül egy tényező. A dinamika. Már eleve a DoD remakejeben látható hogy a zombik futnak (de rohadtul) (nem a la Resident Evil vonszolgás), a The Thingben fellép a pszichológiai tényező amit főképp az okoz, hogy:
1. nem tudják mi okozhatta a svéd (?) tábor ien brutál halálál
2. csak a néző tudja hogy a farkaskutya mi és idegesíti mi fog történni
3. amikor a szereplők megtudják mivel van dolguk nem tudjak KI az, es hogyan lehet elintézni (aztán rajonnek hogy a tuzet nem szereti)
4. sose tudni mien format vesz fol stb.
Na és meg van az alap hogy a főszereplő szenvedjen, a nező féljen pszichológiaiag tökéletes. Amugy megkérdőjelezném a The Thing survivor mivoltát, de legyen.
A másik film:
Mindjárt az elején ellőve a meglepetés, Zombik káosz, fejlövés, kész. Nincs tovább. Nincs mitől félni, csak a kontaktustól. Nincs gondolkodási lehetőség, jönnek, futás, fejre célzás, futás. Van benne egy amolyan "pszichikailag hogyan is viseljuk" resz amikor sakkoznak, bicikliznek, kosaraznak, meg hasonló butaságok, de totál elhanyagolva.
A Dod elejétől kezdve megadja a szabályokat, ezért más mint az általad említett Thing. Keresed benne a psichológiát a nyomasztót ami nincs benne, DE nem is jáccik arra.
Nem jó film a Dod, a régikhez képest biztos, de jó impulzus a jövöbe és ha még rádolgoznak a srácok lehet még más de jó horror film még a közeljövőben ilyen alapokkal.
"?"
... eléggé szubjektív egy dolog.
