Na ez egy érdekes téma. Igen ezekről a halálra játszom magam meg mmo-s gyerek gyilkososról már én is hallottam. Hát igen azzal én is egyet értek, hogy ez főleg a gyenge elmét veszélyezteti. De van egy másik része is. A játékok tulajdonképpen a kezdetektől fogva arra szolgálnak, hogy kikapcsolják az ember. Arra az időre legalább feledtessék el az emberrel a világ és a saját gondjait. Meg egy kellemes kikapcsolódás. Szerintem az is sokat game-el akinek már televan a *****-a a világgal meg már unja az egészet és így próbál kicsit elszakadni a valóságtól, egy másik világ részévé válva legalább arra a pár órára. Tehát ilyen MATRIX szinten pl. Hát igen az kicsit igaz, hogy a tudatlanság áldásos ahogy a MATRIX-ban hangzott el. Mert pl. néha már én is úgy vagyok vele, hogy szívesebben leélném a hátra lévő életem az egyik kedvenc játékom világában. Mert néha már nekem is nagyon elegem van a szürke hétköznapokból. Talán már a fejlesztők is ezért törekednek legfőképp minél szebb graf.-ra meg játék élményre, hogy könnyebben áttudjuk magunkat adni annak a másik világnak, hogy jobban kikapcsoljon, hogy rabul ejtsen az a világ és aztán a végén már úgy érezzük mintha teljes valónkban ott lennénk. Hiszen ki nem volt már szomorú egy igazán jó game végén, hogy vége vagy kinek nem lábadt a szeme könnybe a happy v. sad end-nél. Mert aki azt mondja, hogy neki soha az tuti, hogy hazudik.
"Anata no koto wo omou"
