a) amikor valaki meghal mint egy személy
Ilyenkor teljes megszűnésről beszélhetünk, ugyanis nem születhet meg mégegyszer ugyanaz az ember. A környezet számára csak az emlékekben létezhet tovább, de ez persze nem jelent semmit, mert nem létező személyekről is szólhat az "emlék" (szépirodalom).
b) amikor az ego meghal, vagyis te (mindenkinek a saját "énje")
Ekkor azonban elképzelhetetlen a megszűnés, mert tapasztaló nélkül nem létezhet a világ sem (ez bonyolult dolog, többféleképpen is értelmezhető, nem is lehet igazán megmagyarázni, a kvantummechanikában találhatunk ráutaló példákat). A legkézenfekvőbb lehetőség ezután a reinkarnáció, ami persze semmilyen emléki/képességi/stb átvitellel nem járhat, csak a tapasztalás sorban az n-edik test halálával az n+1-edik test születésénél folytatódik.
Amúgy ha megkérdezünk valakit a halálról, és mondjuk éppen b) esetről szóló véleményére vagyunk kíváncsiak, akkor gyakran az a) esetről beszélnek a válaszban ("hát az emlékekben tovább élek", és hasonló rizsák).
"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."
