American McGee-ről tudjuk, hogy épeszű játék még nem került ki a kezei közül, így már látatlanban is biztosra vehetjük, hogy az ő neve alatt futó Bad Day LA-vel is hasonló lesz a helyzet. A program ezúttal nem a McGee-től megszokott szürreális képi világgal, hanem rajzfilmszerű grafikájával hívja fel magára a figyelmet, pozitív/negatív értelemben egyaránt, attól függően, hogy ki hogyan áll hozzá az ilyen megjelenítésű játékokhoz.
Utoljára a XIII aratott elsöprő sikert PC-n ezzel a rajzfilmes világgal, de mindezt kiváló játékmenet és hangulat támogatta meg. A Bad Day LA viszont nemhogy a versenyt nem veheti fel, de igazából még arra sem méltó, hogy egy emlékezetes, ötletes játékként őrizze meg az utókor.
Főszereplőnk, Anthony egy lepukkant feka muksó, aki épp a legnagyobb csúcsforgalomban tolja bevásárlókocsiját a sztráda kellős közepén, beszólogat, anyázik, és mutogat az autósoknak (és persze viszont is). Ezen idillt (?) zavarja meg egy terroristák által eltérített repülőgép, amely a környéken csapódik a földbe. A gép veszélyes vegyi anyagokat szállított, amellyel érintkezve az emberek zombivá válnak. Csodálatosan eredeti történet...
A mi feladatunk végső soron a zombik likvidálása, és a város megmentése, azonban nem igazán ilyen egyszerű a helyzet. Ugyanis ahogy a cím mondja, aznap valahogy igencsak rájárt a rúd Los Angelesre. A zombi-invázió csak egy dolog, de úgy tűnik, kiadták a jelszót, hogy „világ katasztrófái, egyesüljetek!”, mert ajánlatunk a mai napra még egy jó kis földrengés, délben meteor vihart tekinthetnek meg az érdeklődők, aztán élje át (túl) a vonatbaleset izgalmait, és az azt követő tűzvészt, ismerje meg a bandaháborúk világát, estére pedig – mintegy levezetésként – egy grandiózus cunamiban gyönyörködhetünk. Maradjanak velünk!
Ahogy a fentiekből is kitűnik, Los Angelesből nem sok fog maradni a játék végére, szóval nem kell ám olyan nagyon komolyan venni a megmentő feladatot! Meg úgy egyáltalán, magát a játékot sem szabad komolyan venni, mert a katasztrófafilmek izgalmai, tragédiái, esetleges mélyebb mondanivalói közül itt semmivel nem szembesülünk. A Bad Day LA-ben a végletekig leegyszerűsített (mondhatni bugyuta) játékmenetet, morbid jelenetekben, poénokban (?) való bővelkedést, és folyamatos trágárságot kapunk. Az utóbbiakkal még nem is lenne semmi gond, elég megnézni a GTA: San Andreast, mekkora játék már!? De itt teljesen öncélú, értelmetlen az egész.
A morbid humorra is vevő vagyok, de vannak olyan jelenetek, amelyeket nem hogy nem humorosnak, de kifejezetten ízléstelennek, visszataszítónak és undorítónak tartok! Például egy anyuka megkér, hogy mentsük meg kisbabáját, aki a földrengés miatt leomlott házban rekedt. Miután átugráltunk a szakadékokon, rájövünk, hogy vajon hogyan is fogjuk visszajuttatni a csöppséget a szülőjéhez? (Na hogyan, tényleg nagyon bonyolult... Például a hónunk alá csapjuk, és visszaugrálunk.) De hősünk rájön a tuti megoldásra: megfogja a babát, és amolyan amerikai focis mozdulattal, teljes erőből átrúgja a szakadékon. Nem sokkal később hasonló jelenettel szembesülünk, amikor a bepánikolt kisgyereket faterja néhány hatástalan atyai pofon után teljes erővel nekirúgja a villanyoszlopnak. Szóval ez már gusztustalan!
Miután kianyáztam magam, visszatérve a játékhoz, valóban azt lehet mondani, hogy a morbid humor (?) dominál. Talán a Happy Tree Friends-szel lehet párhuzamot vonni, mert a jelenetek nagy része arról szól, hogy a kedves, hétköznapi, tündi-bündi rajzolt emberkék, nénikék hogyan trancsírozódnak, robbannak, szakadnak szét a következő percben. Nem vagyok egy nagy HTF rajongó, de azon azért el lehet szórakozni valamelyest, ebben a játékban meg nem érzek potenciált ilyen téren sem. Amúgy meg ennél a résznél is azt gondolom, hogy ízléstelen dolog ilyesmire kihegyezni egy tömegkatasztrófát, pánikot bemutató játékot.
Az irányításhoz mindössze csak néhány billentyűre és az egérre van szükségünk. WASD a mozgás, Space az ugrás, és ennyi. Még átkonfigurálni sincs lehetőségünk, bár tulajdonképpen ez lényegtelen. Könnyű szinten a Game Over is ismeretlen fogalom, ha meghalunk, akkor az adott helyről folytatjuk tovább, ha pedig segítőnk életerő pontja csökken 0-ra, akkor csak várnunk kell, amíg regenerálódik, vagy választhatunk másikat. Ebből is látható, hogy nagyon leegyszerűsített kis játék a Bad Day LA.
Ejtettem szót a segítőkről, ők szép sorjában csatlakoznak hozzánk, és segítenek a harcokban. Először egy beteg kisfiú lesz a társunk, aki hányásával csökkenti az ellenségek életerő pontjait (hmmm...). Aztán csatlakozik Juan, a láncfűrészes mexikói, majd egy szőke lány, és végül egy félkarú amerikai őrmester, aki kézigránátokat hajigál az ellenség képébe. Ez is kissé nevetséges, hogy az Amerikai Hadsereg tisztje egy toprongyos suttyó szolgálatába szegődik...
A pályákon küldetéseket kapunk, amelyeket egymás után kell teljesíteni. Ezek sem túl mélyenszántó dolgok. Persze körülöttünk tele van civilekkel minden, akik pánikolnak, sérülnek, lángoló ruhával szaladgálnak, vagy éppen zombivá változtak. A sérültek meggyógyításáért és a lángolók eloltásáért mosolygó fejeket kapunk, míg az ártatlanok legyilkolása szomorú arcot jelent. Ha utóbbiak megsokasodnak a jobb felső kijelzőn, a semleges civilek is utánunk erednek. Gonoszságainkat jótettekkel kompenzálhatjuk. A zombikat a tűzoltó készülékkel változtathatjuk vissza civilekké, de széjjel is lőhetjük őket, ezért is mosolygós fej jár. Ha saját karakterünk gyulladt meg, vagy vált zombivá, magunkon is használhatjuk a tűzoltó készüléket.
Haladunk előre az újabb és újabb katasztrófa sújtotta városban, irtjuk a zombikat, terroristákat, banditákat, csinálgatjuk a küldetéseket, de olyan monoton, ötlettelen az egész, hogy nem sok minden szegezi az embert a monitor elé. Szerencsére nem olyan hosszú a játék. Egy-két érdekes fordulat akad, például az egyik legutolsó pályán a káoszt kihasználják a mexikóiak, és az addigi békés kertészekből átvedlenek forradalmár milicistákká, előrángatják a kertek alá rejtett harckocsikat, és megszállás alá vonják a területet. Juan haverunkról is kiderül, hogy valójában a mexikóiak egyik tábornoka, hősünket pedig együttműködésre kényszerítik. Aztán persze fordul a kocka. De nagy számban vannak debil jelenetek is, például amikor a reptéren ügyködünk, akkor derül ki, hogy micsoda brutális fegyver a körömvágó, mindenkit kicsinál a környéken. Hogy miért pont a körömvágó...? NI! Miért pont a rekettyés...?
Több szegmens is lett volna, amelyet megcélozva egy igazán használható, sőt élvezetes játékká lehetett volna tenni a Bad Day LA-t. Persze elsőként mindenki a grafikára mutat rá, de szerintem még ezzel lenne a legkevesebb probléma (lásd XIII). Még azt sem tudnám megmondani, hogy melyik korosztályt célozták meg a készítők! Érettebb játékosoknak túl bugyuta, egyszerű, és primitív az egész, kisebbeknek pedig túl vulgáris és trágár. A Bad Day LA-ből lehetett volna egy jó akciójáték, izgalmas és véres jelenetekkel. Lehetett volna egy ismeretterjesztő, tájékoztató jellegű játék, amely a tömegkatasztrófák krízishangulatát, és a megfelelő elhárítást, védekezést mutatja be. Lehetett volna egy teljesen agyament, morbid játék, amely csak a poénkodásról szól, viszont valóban vicces! De mindez így egybegyúrva bizony nem jó. És nem a rajzfilmes grafika miatt. Sok szék közt a pad alá. (De legalább magyar feliratosan kerül a boltokba...)
