Kanduhrka blogja

16. oldal

Kanduhrka | 2011.06.17. 12:37 | kategória: történet

A kis horror regényem első másfél oldala:

– Már megint a kurva tv előtt bambulsz? – vetette oda gyermekének az anyja. Mélyen beleszívott a cigarettájába, és nekitámaszkodva az ajtófélfának, megtörölte izzadt homlokát. A fiú csak fél szemmel nézett fel rá a kisszékéből.
– Az apád haza fog jönni, és el fog verni, ha nem csinálsz rendet a konyhában – újra beleszívott a dohányba
– és vidd ki a szemetet, meg a többi szart!

A koszos köntösbe öltözött nő elballagott az ajtótól, a fiú pedig, akit Dávidnak hívtak, ismét egyedül maradt a kicsiny szobájában.
Dávid körülbelül 14 éves lehetett. Fekete, kócos hajú és barna szemű. Nagyon szeretett tv-zni, mert nemigen voltak se barátai, se ismerősei. Szülei otthon nevelték egy egyszerű, régi panellakásban. Az a tv, ami az ágyán kívül a mindene volt, szinte már alig-alig működött: régi, poros, és a képernyője fekete-fehér volt.
Tudta, hogy az apja még nem jön haza, mert az örege este dolgozott, és nappal aludt. Hála istennek…rettegett tőle… és a kezétől…

Mivel mással nem igazán tudta elütni az időt, várta az éjfélt, hogy el kezdődjön a szokásos, péntek esti horror film est. Itt a nagyon sok féle horror filmet adtak, de a kedvencei, amiket mindig tágra nyitott szemekkel nézett, azok a vámpíros mesék voltak. Éles fogak, vér, küzdelem a túlélésért… Ezekért az izgalmakért szerette igazán, és Dávid ma különösképp elemében volt.

Édesanyja már régen elaludt. Dávidka szép, lassan mert ellépegetni mellette, mert anyja olykor-olykor akkorát horkantott, hogy a vér is megfagyott az ereiben.
Mi van, ha épp most ébred fel??
De szerencsére nem ébredt fel.

Hogy miért is ment át a másik szobába?
Cigarettáért.

Szerette a cigarettát, de csak egyet-egyet mert lenyúlni, nehogy lebukjon, mint legutóbb, amiért jól el is verték. Azóta se tudja mozgatni a bal kezén a kisujját.

Lassan a cigis dobozért nyúlt, közben félve pillantgatott a fotelben szunnyadó anyjára. Már a kezei közt volt, amikor egyszerre csak villám csapott az égből és hatalmasat dörrenés járt vele.
A fiú a szívéhez kapott, a cigire nézett, majd az anyjára, majd ismét a cigire és bár a nő nem ébredt fel, de végig futott a fiún a hideg.
Két szál cigivel a markában visszasomfordált a szétszórt ruhák és egyéb kacatok között, és mikor átlépett a küszöbön, azonnal becsukta maga mögött az ajtót és ott hagyta vele a pillanatnyi félelmét is.
Ez meleg helyzet volt. Túl meleg.

A konyhába egy keskeny kis átjáró vezetett, s ő ezt a pár métert gyorsan letudva, hamar a kis helységben termett. Az ablakra pillantva észrevette, hogy el kezdett zuhogni az eső, fokozva a hamarosan induló horror film előtti izgatott hangulatot. Résnyire kinyitotta az egyik ablakot, és rágyújtott az egyik szál cigarettára. Tudta, hogy káros a szervezetére, hisz nem volt hülye, de akkor is jól esett.
Végre picit lenyugodhatott, figyelhette az esőcseppeket az utcán, vagy éppen az utcalámpa fényénél jól kivehető zuhatagot.

De ami a legjobb volt az egészben, az az eső illat.
Kicsit távolabb is rakta magától az égő cigit, hogy jobban érezhesse ezt az illatot és mindazt, ami vele járt. Az érzelmeket. Régi családi életről. Nagymamáról. Nagymami ennivalójáról. A kerti kutyáról, Cukiról…

De a cigifüst bejutott a szemére és gondolatai ismét visszatértek az esőre, a lakásra, anyjára, a tv-re és rá… az apjára.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.