rootshaper blogja

Zenehegesztés II.

rootshaper | 2011.03.10. 12:50 | kategória: zenehegesztés

Mivel látok némi érdeklődést – és persze közben is bekapcsolódhatnak a hitetlenkedők – ezért prezentálom a második (inkább első, konkrét) bejegyzésemet ezen témával kapcsolatban.
A haladó zenészek nyugodtan tovább lapozhatnak, ugyanis megpróbálok alapokat fektetni így első lendületből a kezdő, szárnyaikat bontogatók segítésére. Ott kellene talán elkezdeni, hogy mégis melyik szoftvert válasszam a zenéim megírásához?

Sok lehetőség áll az ember rendelkezésére, ám ezekből vajmi kevés az, ami jól is használható széles körben. Kezdjük rögtön a Reason nevű programmal, amit a Propellerhead cég fejleszt már jó sok éve és immár a 4. felvonásnál tartanak. Azonban mind a mai napig nem tudta kinőni azt a gyermekbetegségét, hogy nem képes (gondolom a kábelezős módszer miatt) VST-t fogadni. Gyakorló programnak tökéletes, megismerkedhetsz vele egy kötött számú szintivel és ezekhez tartozó eszközökkel, dobgéppel és samplerrel is, de semmi extra. Azon kívül még a hangja is rossz.

Egy lépéssel már bentebb vagy, ha az Image Line megoldásának, a Fruity Loops-nak az aktuális verzióját választod, ugyanis ez a szoftver már VST host-ként működik, tehát annyi és olyan hangszert integrálsz bele amennyit és amilyet csak akarsz. Viszonylag letisztult kezelőfelülettel bír és nagyjából átlátható is, azonban kicsit körülményes a kezelés elsajátítása és néhány helyzetben kimondottan nehezen kezelhető, ódivatú és fapados. A hangjáról nem is beszélve, melyről köztudott, hogy a nagy triumvirátus ( FL, Cubase, Ableton ) közül az övé a legkezdetlegesebb. Kódját hosszadalmas és nehezen kibogozható sorok jellemzik, amelynek annyi az eredménye, hogy pillanatok alatt bezabál minden csúcs procit is és mozdulni sem hajlandó. Természetesen ezzel is lehet zenélni, de minek zenélne egy olyan programmal az ember, ami körülményes, ha van egyszerűbb és logikusabb is?

A Cubase-el nem sok tapasztalatom van, az viszont biztos, hogy rengetegen használják és igen durva sound engine dübörög mögötte. Stúdió munkálatoknál is elő szokott kerülni. A Steinberg név általában garancia a minőségre, szóval belekötni nagyon nem lehet. Természetesen VST-k fogadására is képes gond nélkül.
Végére hagytam a három etalonnak számító program közül a személyes kedvencemet, amit már jó ideje nyúzok, ez pedig az Ableton Live. Felülete első pillanattól fogva magával ragadott, átlátható, letisztult, könnyen kezelhető, alapja a drag-and-drop rendszer, amivel szinte minden funkció elérhető. A hangja sokak által kicsit túlkompresszáltnak titulált és digitális, de nekem pont ez az ami tetszik benne, s a műfajomhoz igazán passzol ez. A kódja a Fruttival ellentétben tökéletesen szuperál, míg Abletonban 30-40 sávnyi hangszerrel is simán megbírkózik a procim, addig Fruttiban 10 körül teljesen behal. Csak viszonyításképp mondom.
Mindenki döntse el természetesen maga, hogy mivel kíván foglalatoskodni, ha lehet, próbáljon ki minél többet és végül, ahol a legmegfelelőbb a workflow az ember szája ízének, annál állapodjon meg. Amint már előző bejegyzésemben is írtam, én is végigzongoráztam rengeteg programot, mire megállapodtam az Ableton-nál; lehet, hogy neked nem ez fog bejönni, hanem épp a Frutti, vagy a Cubase, ahogy érzed! Amelyikkel kényelmesebb.

Még mielőtt túl hosszúra nyúlnék, maradt egy kis helyem a VST-k mibenlétéről is regélni egy kicsit. A VST-knek két fajtáját különböztetjük meg. Az egyik, az Instrument, amint a neve is mutatja, hangszer, tehát önállóan hangkibocsájtásra képes, feltehetőleg tartalmaz oszcillátort, vagy wavetable-t, esetleg ha egyik sem, akkor az bizony egy sampler szinti, de ebbe most ne folyjunk bele ilyen hamar. :) A másik fajta, amely nem tud hangot kiadni magából, még akkor sem, ha kap egy midi jelet: ezek a VST effektek, amelyeket a szintik után kötve megdolgozhatjuk velük azok hangját.
A VST általában egy darab *.dll file, de persze hangszere és effektje válogatja, hogy emellett még kapunk-e egy vagon presetet (gyárilag elmentett beállítást), vagy nagyon speciális kezelőfelületet, aminek plusz fileokra van szüksége. Ezek a VST-k, ahogy a szemfülesek már rájöhettek, plugin-szerű eszközök, amik beépülnek a host programba és szerves részévé válnak.

Sok fejlesztő cég foglalkozik VST-k gyártásával, ezek közül talán a legkiemelkedőbbek a Native Instruments, Rob Papen, ReFX, vagy a Moog. Ezek közül például a Native Instruments és a Moog készít vasakat is (így nevezzük a rendes, fizikailag megfogható, hardveres szintetizátorokat), így nagy tapasztalattal készítik VST-iket és általában meg lehet bennük bízni, hogy a hangjuk is megközelíti a vasakét. Sok vas emulációja megtalálható VST formában, közülük az egyik kedvencem a Clavia Nord rack emulációja, a Discovery nevű szinti, de a ReFX boszorkánykonyhájában is készült már saját szinti emuláció, mégpedig a Nexus.

Mivel a szintik képezik a zeneírás egyik legfontosabb alappillérét, ezért nagyon gondosan és körültekintően kell őket összeválogatnod ahhoz, hogy mindig minden hang kéznél legyen, amire épp szükséged van. Ha túl sok hangszer van egyszerre a fennhatóságod alatt, bekövetkezhet a bőség zavara és hirtelen nem tudsz velük mit kezdeni, ha viszont kevés és rosszul összeválogatott, akkor meg mindig hiányozni fog valami. Ezért kell előre elhatározni, hogy mit, hogyan, és mennyire komolyan akarsz csinálni. Ehhez összeválogatni 15-20 hangszert, 30-40 effektet és már mehet is a móka. A legtöbb hangszer annál sokkal többre képes, mint amiket a gyárilag hozzácsapott presetekből hallani lehet, ezért érdemes mindet próbálgatni, napokig, akár hetekig is, hogy kiismerd és rájöjj, kell-e neked, avagy sem. Ez rengeteg idő és energia befektetéssel jár, szóval így állj neki, ennek tudatában!

A mostani alkalomra nagyjából ennyit szántam felvázolni, a legközelebbi alkalommal (ami terveim szerint nemsokára bekövetkezik) kicsit jobban kivesézek 1-2 hangszert és azok beállítási lehetőségeit, amelyeket megint csak általánosságban próbálok megosztani, tehát hangszerspecifikus dolgokról ritkán fog szó esni. Addig is, hajrá, a házi feladat az, hogy találjatok pár szintit, amivel úgy érzitek el tudtok indulni, aztán folytatjuk :)

Zenehegesztés I.

rootshaper | 2011.03.07. 17:32 | kategória: zenehegesztés

Kicsit elkalandozok a mostani bejegyzésemmel a játékok világától, viszont maradhattok nyugodtan ülve, ugyanis a gépre szükség lesz!
Általában, ha valamihez úgy érzem, hogy értek és erről több soron meg is bizonyosodok, akkor azt a tudást, amit felhalmoztam magamban, szeretem át is adni másoknak, megnézni, hogy ők mit tudnak vele kezdeni. Ezek a „mások” most ti lesztek, Dómosok, ugyanis, ha van érdeklődés ezen első ilyen témájú bejegyzést követően is, akkor még sok hasonló születhet, ugyanis ez a téma számomra igen kedves. Szeretek is róla írni, beszélgetni, sőt, másokkal kooperációt folytatva közös tevékenységgé módosítani is. Ez a témakör nem más, mint a zenehegesztés.

Egy kicsit akkor magamról, zenei pályafutásomról kezdésnek, hogy picit megismerkedjünk és bízzatok bennem.
Az elektronikus zene a begyöpösödött metálos korszakomból emelt ki, olyan 14 évesen. Előtte természetesen kis általános iskolás korszakomban a metálon kívül titokban nyomattam a Szkútert, meg ehhez hasonló szörnyűségeket, szóval az alap megvolt hozzá, csak kellett egy lökés (az, hogy kikerüljek abból a közegből) ahhoz, hogy kizökkentsen, felnyissa a szemem, hogy más is létezik, nem csak a hööööááárrrrrröööörrr. Megmaradtam azért a régi nagy kedvenceimnél, kitartóan, mint például a Fear Factory, a Rammstein, vagy akár a mostanában divatos metálkórok, de emellett sokkal számottevőbb az elektromos zene. Ha számokban kéne kifejeznem, akkor olyan 70-30 az elektronyos cuccok javára. Na, de kanyarodjunk vissza ahhoz, hogy hogyan, meg miért is álltam neki zenélni. Még nagyon régen a titokbanszkúteres korszakomban nagymuterhoz jártam suli után „tanulni”, ami abból állt, hogy átmentem a szomszédjához és FastTrackerben írtuk az okosságokat. Ekkor érintett meg a zene szerveroldali része, hogy ilyet én is akarok csinálni, méghozzá jó sokat! Hazamentem, de szomorúan konstatáltam, hogy a FastTracker nem nagyon döcög el a 386-os gépemen, így ez ennyiben maradt. Aztán jött egy hír egyik ismerősömtől, hogy hallottam-e már a DanceJay nevű programról. Nem hallottam. Oké, menjünk át, nézzük meg nála mert neki Pentiumja van és az menő. Így is lett, megnéztük, de nekem túl fapadosnak tűnt ahhoz, hogy valami érdemlegeset is lehessen vele kezdeni, arra mindenesetre jó volt ,hogy a sávok és hangminták fogalmaival tisztába kerültem. Hazaérve ismét átgondoltam, hogy mi kellhet nekem ahhoz, hogy zenéljek és csináltam egy költségvetést. Ekkor álltam munkába először nyáron és egy nyár alatt össze is jött egy csúcs szuper 300-as PII-re, ami már bőséggel elvitt minden korabeli szoftvert.

Ugrok egy kicsit az időben, mert itt nem nagyon történt utána semmi, nem találtam igazán, hogy mivel és főleg, hogy mit szeretnék én zenélni. A nullából építkezni nem is volt már olyan jó buli, mint az elsőre látszott. Na, és ekkor megtaláltam a Reason nevű programot, ami egyszerűnek álcázott bonyolultságával teljesen magával ragadott. Ezzel készültek az első konkrét zenéim, akkor még fogalmam sem volt, milyen stílusban, csak próbáltam ahhoz hasonlítani, amiket hallgattam. Itt elsajátítottam a szintetizátorok beállításához szükséges alap dolgokat, LFO, Osc, Envelope, FM, WT és ezekhez hasonló csúnya szakkifejezéseket. Valami viszont nem stimmelt. A többi zene olyan szépen szól, az enyém meg miért nem? Mert vannak ott még sokkal profibb eszközök is, amikbe már VST hangszereket és effekteket is lehet integrálni, meg sokkal szebben tudják kirenderelni a végleges zenét, vagy épp annak egy szeletét. Így jöttem össze a FruityLoops akkoriban negyedik verzióját taposó példányával és abba is beleszerettem egyből. A rengeteg új lehetőség, a kötetlen szintetizátor használat és az átláthatóbb felület teljesen elvitt. De ez is hamar (olyan 3 év alatt) kevésnek bizonyult. Eleddig ez volt a legtöbbet használt zeneszerkesztő programom, amíg egy cimbora meg nem mutatta az Abletont. Pontosabban az Ableton Live-ot, ez a becses neve, szóltak már be érte, hogy engem sem a vezetéknevemen szólítanak, de mindegy is. Maradjunk csak Abletonnál. Hangzása a Fruttihoz képest fényévekkel szebb és tisztább, kicsit talán digitálisabb is, de az ekkor már tökéletesen körvonalazódó műfajomhoz passzolt is. Az óta csak az Abletont használom és ezzel hegesztem mai napig a zenéimet, eddig még nem találtam nála jobbat, ami megfelel a munkamenetemnek és a hangminősége is kielégítő.

Röviden ennyi lenne a zenei pályafutásom mint „producer” (derühellem ezt a szót :D), de a zenélés mellett DJ-zéssel és Liveact-el is foglalatoskodok, kisebb százalékban. Ezekkel kapcsolatban is nagyon szívesen segítek, ha valakinek esetleg szüksége van rá.
Térjünk is rá, hogy miről lesz szó ebben a cikksorozatban, ha ti is úgy látjátok, hogy ennek sorozattá kell válnia: arra gondoltam, hogy kivesézek pár DAW alkalmazást (vagy más néven VST HOST programot), ezek mellett a fellelhető jóféle VST-ket, meg ezekkel kapcsolatos tippeket és trükköket osztok meg. Ha pedig valaki visszatarthatatlan késztetést érez DarkPsy muzsikát alkotni, annak még zenei tippeket is tudok adni, hogyan álljon neki. Természetesen sokat lehet még regélni a jó és kétes minőségű hangmintákról is, amiket fellelni szerte a neten, valamint van egynéhány olyan zenei tipp is a tarsolyomban, ami minden stílus képviselőinek jól jöhet.

Amire szükséged lesz, az egy valamilyen DAW szoftver, ezzel kapcsolatban nem tudok a segítségetekre lenni, viszont annyit megteszek, hogy általánosságban nyilatkozok az összesről, ami mindre igaz. Általános fogalmak, hasznos tanácsok, satöbbi. Ezen kívül pár VST, ezeket majd felsorolom, hogy melyeket javaslom. Kismilliót végigpróbáltam már, a legtöbbnek kritikán aluli a hangja és még említést sem érdemel, viszont vannak szuperül szóló, már a vasakat megközelítő minőséget nyújtó cuccok is. Egy pár hangminta sem árt, ezeket pakkokban lelhetitek fel sokfelé. Ebben sem tudok nagyon segíteni, senkit nem akarok semmi rosszra buzdítani. Végül pedig türelem, rengeteg türelem. Nem kell az első félresikerült, vagy lehordott zene után eret vágni és nem kell a haverok „jóleszaz, csináljad” véleményére sem adni, mert elfogult és felesleges. Pártatlan vélemény kell, azzal lehet fejlődni, és tűrnöd kell a kritikát ahhoz, hogy előre tudj lépni. Ez van, kemény világot élünk, telített a piac, nem tűr meg magában „elmegy” zenéket.
Most elöljáróban ennyit szerettem volna megosztani veletek. Tehát, ha igény lesz rá, folytatjuk, ha meg nem, hát nem :)

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.