SuppaTrucker blogja

Oxigénnel teli sportaréna

SuppaTrucker | 2008.11.15. 22:22 | kategória: zene

Vártam már a november 12-e eljöttét, hisz’ soha nem volt alkalmam még élőben meghallgatni Jean Michel Jarre analóg szintetizátorainak és más egyéb –számomra rendkívül érdekes és sosem látott- hangszereinek megszólalását. A hatás nem maradt el, de erről később…
Sajnos ismertségi körömben nem sokan járnak színházba, moziba, koncertekre ezért itt kell kibeszéljem magamból a véleményemet egy ilyen eseményről ill. a másik (számomra) szomorú tény, hogy a generációmból nem sok vállalkozó szellemű egyént fedeztem fel. (Nem feltétlenül jelenti, hogy nem hallgatják JMJ-t a 20-as éveiket taposók, de egy képet mindenképp fest csekély létszámukról)

Kezdés: 20.00 hivatalosan, persze mindig számolni kell késéssel, ami jelen esetben 30 perc volt. (Felmenőim vasutasok és pedagógusok, ezért családom számára az is késés, ha nem vagyunk ott fél órával az időpont előtt) Ekkor egy számomra új dolog történt: a 60 éves művész a „tomboló”-n keresztül verekedte végig magát lepacsizva hazánk fiaival, mintha a közelebbi ismerősei lennének. Mint egy pankrátor, bevonult. Erre nem számítottam, ilyen közvetlen viselkedésre.
A szokásos „Jó estét, Budapest” és egyéb „Kedvenc országom kedvenc városának kedvenc kerülete” és miegymás után nekiálltunk magának a koncertnek. (Itt jegyezném meg, hogy az angol fordító [nevén: Dániel] a középfokú nyelvvizsgát tegye már le legalább)

A hang miatt nem érheti szó a ház elejét, már az első dallamok felcsendülésekor a gyomrom, szívem kiakart ugrani a helyéről. Nagyon eltalálták a frekvenciát a srácok, le a kalappal előttük.

A látvány világszínvonalúnak volt titulálva, ezzel vitatkoznék. A hangszerek ritmusra változtatták a színüket, ami nagyon jól mutatott és hangulatossá tette az egészet, de 2008 végén ez nem egy nagy durranás úgy érzem. Nagy kivetített vászon, rajta állatok közelről, lassítva ill. az Oxygen lemezzel együtt híressé vált földgömb benne koponyával kép is előkerült. Kár, hogy lézertechnikát nem alkalmaztak (Amit anno már az Omega is tudott) gondolom az egyébként vaskos belépő ára látta volna a kárát. Akik távol ültek, azok miatt (gondolom) kiraktak a színpad két oldalára egy-egy kisebb kivetítőt, hogy láthassák(?) a zenészt munka közben. Na most ezt nem sikerült megoldani. A kép sötét volt és nem is jó szögben mutatta a történéseket, de egy zenei koncerten ez másodlagos.

Volt egy hatalmas, számomra megdöbbentő hibája(?) a koncertnek, az pedig a hossza. Kb. 20:34 körül kezdtünk és 21:40 körül felállt JMJ és százszor elismételte, hogy „Thank you Budapest”, kihívta zenésztársait és eltűntek a paraván mögött. Tapsoltam és nézelődtem, hogy ennek most… itt… ő… vége? Nos, sajnos igen. Jean Michel Jarre végig csak a lemez vonalát követte, nem mutatott semmi mást a repertoárjából, csak az Oxygene c. albumot. (Igen, ez a címe a turnénak, de legalább 2 órát kihúzhatott volna)
A tömeg még visszatapsolta, hogy újra játssza le a (legismertebb) főtémát, majd függöny le és 22:00-kor már a kocsiban ültem. Szegediként és a vaskos jegyár kifizetése után eléggé arcon vágott a dolog, de nem akarok telhetetlen lenni.

Summa summárum: az apró hibák (igénytelen angol fordítás, rosszul beállított vetítők, rövidség) ellenére nagyon jól szórakoztam azokkal ellentétben, akik a felénél elmentek (ők mire számítottak számomra örök rejtély marad) és nem bántam meg, hogy időt szakítottam eme jeles alkalomra.

(A jellegzetes, összetéveszthetetlen rész 1:42től kezdődik, de ajánlom az egész meghallgatását!)

Utolsó módosítás: 2008.11.15. 23:09

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.