A SquareSoft PlayStationös RPG sorozatának már lassan egy éve, hogy megjelent a nyolcadik része (hamarosan már a kilencediknél tartanak Japánban), a PC-s változat azonban csak nemrég került a boltokba. Az 1987-ben Nintendo NES konzolon indult sorozat igen nagy sikereket ért el, elsősorban Japánban, ahol például a hetedik rész egymaga több mint hárommillió példányban kelt el, de az idő múlásával és az újabb részek megjelenésével egyre jobban meghódította a világ többi részét is. Az első rész, melyet a PC-sek is kipróbálhattak, a körülbelül két évvel ezelőtt megjelent Final Fantasy VII volt, melyben a készítők igyekeztek több-kevesebb sikerrel a 3D-s hardware kihasználásával elérni azt, amit a konzolok alapból nyújtanak. A most megjelent nyolcadik epizód is inkább egyszerű átirata a konzolos verziónak, ami sok helyen meg is látszódik rajta.
A jövőben játszódó FF8 főhőse Squall Leonhart, aki 17 évesen egy katonai iskolában tanul, hogy ő is SeeD tag lehessen. A SeeD-ek tulajdonképpen zsoldosok, akiket különböző feladatokhoz, speciális küldetésekhez bérelhetnek fel. A történet elején még a képzés folyik, éppen a záróvizsga előtt kacsolódunk bele az eseményekbe, és kapjuk meg Squall irányítását. A vizsgafeladat sikeres teljesítése után aztán elküldenek első küldetésünkre, a Galbadia elleni felkelők megsegítésére. A történet során rengeteg harcra számíthatunk, de a történetbe némi romantikus szerelmi szál is kibontakozik.
A programban az előző részhez hasonlóan igen nagy szerepet kapnak a harcok. Ilyenkor maximum háromfős csapatunkkal szállhatunk szembe a támadókkal. Újdonság az előző részhez képest, hogy a karakterek magukban csak fegyverükkel képesek küzdeni, ahhoz, hogy varázserő birtokába jussunk, különleges megidézhető lényeket, ún. Guardian Force-okat kell magunkhoz vennünk. Ezek a szerepjátékok szabályainak megfelelően viselkedő lények külön tulajdonságokkal, képességekkel, saját életerőponttal rendelkeznek, és karaktereink mellett ezek is fejlődnek a kalandozás során. A játékban tetszés szerint rendelhetjük hozzá karaktereinkhez a rendelkezésre álló GF-eket, ráadásul a kalandok során újabbakhoz is juthatunk. A GF-eknek rengeteg paraméterük van, melyeket ha jól beállítunk, a nekünk megfelelő képességeik javulnak, mint például a varázserejük. (A tulajdonságok beállítása egy kissé bonyolult folyamat, elsőre nehezen áttekinthető a sok rövidítést tartalmazó táblázat a Junction menüben.) Ugyancsak a GF-ek segítségével válik lehetővé az, hogy egy csata során ellenfelünktől varázslatot vegyünk el. Ezeket akár el is raktározhatjuk, ilyenkor többet is kapunk, mint egyet.
A harcok tulajdonképpen valós időben zajlanak. Minden karakterhez (az ellenfélhez is, csak azt nem látjuk) tartozik egy jelző, mely elkezd fogyni, és ha nullára ér, akkor választhatjuk ki, milyen módon és kit támadjon. A saját fegyverével vagy egy varázslattal azonnal megtámadja az ellenfelet, a GF-ek megidézése viszont újabb időbe telik, ezalatt ráadásul saját HP-nk helyett a GF-é csökken, ha eltalálnak. E lassú módszer miatt nem feltétlenül tűnik jó módszernek a GF-ek sűrű használata, azonban mivel ezek akár 3-4-szeresét is sebezhetik, mint a többi támadási mód, ráadásul egyszerre több ellenfelet is sebezhetnek egyszerre, mindenképpen érdemes használni azokat. A GF megidézésekor egy újabb látványos animációt láthatunk, mely nem előre renderelt, főleg, mivel mindig az aktuális környezetbe helyeződik a képsor. Sajnos kicsit hosszúak ezek a jelenetek, ami a sok harcot előbb-utóbb egy kicsit unalmassá teszik. Amikor ránk kerül a sor, gyorsan kell cselekednünk, mert miközben mi azon gondolkodunk, hogy mit csináljunk, és például keresgéljük a megfelelő varázslatot, az idő tovább megy, és közben az ellenség is támadhat. Ez a megoldás nem a legjobb módszer, mivel - főleg az elején - eléggé el lehet veszni a sok gomb között.
Ezzel eljutottunk egy újabb gyengéjéhez a játéknak, mégpedig az irányításhoz. Mivel PlayStationön csak gamepad van, annak sok gombjához kellett az eredeti program készítőinek hozzárendelniük minden funkciót. A PC-s változatnál pedig mindössze annyit csináltak, hogy megfeleltették a gamepad gombokat a billentyűzet egyes gombjainak. (Ennek lett az is az eredménye, hogy az intrón is csak az X megnyomásával lehet túljutni.) Akinek van gamepadje, és azon elég sok (legalább kilenc) gombja, annak tanácsos azzal irányítani a játékot, így ráadásul a fotelban ülve kényelmesen hátradőlve is játszhat... A harcoknál mindenesetre jobb lett volna, ha hotkey-eket rendelhettünk volna bizonyos funkciókhoz.
A játék története nagyszerűen sikerült, az egyik ok, amiért érdemes átküzdenünk magunkat a csatákon, az az események kibontakozásának megfigyelése. Rengeteg párbeszéd van, melyek kicsit lassítják ugyan a dolgot, ha egy korábbi kimentett állástól folytatjuk a játékot, a harcok pedig még ennél is jobban hátráltatnak a történet szempontjából, de ezek ne vegyék el kedvünket. Annak ellenére, hogy meglehetősen lineárisnak tekinthető a sztori, tartogat meglepetéseket. Egy ilyen érdekes fordulat például, amikor Squall és csapata a vonaton álomba merül, és más szereplőkkel egy közjáték látható, melyet meglepő módon ugyancsak mi irányítunk, ráadásul még harcok is vannak benne. Kicsit furcsa volt elsőre, hogy mi köze van ennek az egészhez, de mindenképpen egyéni megvalósításnak tekinthető.
Igen jó még a játékban a teljesen folyamatos átmenet a játék és az átvezető képsorok között. Egyik pillanatban még mi irányítjuk a szereplőket, a következőben már maguktól történnek az események, néha pedig hasonlóan észrevétlenül úszik át az egész egy előre renderelt - igencsak szép - animációba. Néha azért átestek a tervezők a ló másik oldalára, kissé idegesítő, mikor pár lépés után átvált a játék eseménye automatikusra, majd pár másodperc múlva megint pár méterrel arrébb kell irányítanunk karakterünket, hogy tovább folytatódjanak az automatikus képsorok. Valamennyire ide tartozik a játékállás mentése, amit sajnos nem tehetünk meg bármikor, csak a térképen elszórva található mentési pontoknál.
A játék grafikája kissé felemásra sikerült. A Playstation felbontása miatt az eredeti játék képei a 640*480 felbontáshoz állnak közelebb, és a textúrák se a legjobbak, az viszont kifogásolható, hogy miért kellett ezeket mind egy az egyben átvenni a PC-re. A 640*480-as háttérképek igen bénán néznek ki, ráadásul kissé homályosak is, ami nagy kontrasztban áll a rajtuk lévő szereplőkkel. Ennek ellenére látványos az engine, a szereplők mozgása is jó, ráadásul távolodva egyre kisebbek lesznek. Emellett találkozhatunk például bizonyos szintű depth-of-field effektussal is (ld. Voodoo4/5), a játékban néhány helyen a háttér ott lesz éles, ahol szereplőink éppen tartózkodnak.
A zenéről nem lehet teljesen pozitívan nyilatkozni. Annak ellenére, hogy elég jó hangulatú számokat sikerült készíteni, melyek ráadásul valamelyest még a történetnek megfelelően változnak, sajnos a konzolátirat következtében megmaradt a MIDI hangzás, ami a PC-n már nem feltétlenül mondható modern megoldásnak. Ráadásul a meglehetősen hosszú játékmenet során kissé unalmassá válik a korlátos zeneválaszték. Hangeffektek is vannak, de ami nagyon hiányzott, az a beszéd teljes hiánya. A párbeszédeket csak és kizárólag a képernyőn olvashatjuk (ráadásul kicsit idegesítő módon mindenképpen meg kell nyomnunk egy gombot a folytatáshoz, nem hagyhatjuk magára a gépet egy már lejátszott beszélgetés kihagyásához, és átugrani se lehet), a szereplők nem szólalnak meg, ez pedig szerintem nagy hiányosság egy öt korongot elfoglaló játéknál.
A Final Fantasy VIII egyébként két extra játékot is tartalmaz. Az egyik a Chocobo World, mely PC-n elég idétlenül néz ki, és értelmetlenségnek tekinthető. Az eredete az, hogy a Playstation lehetőséget nyújt arra, hogy egy kis Gameboy-jellegű szerkezetbe letöltsünk egy-egy kisebb játékot, mellyel aztán pl. utazás közben szórakozhatunk. A játékhoz ez úgy kapcsolódik, hogy a Chocobo Worldben mászkálva extra dolgokat gyűjthetünk össze, melyeket aztán visszatölthetünk a főprogramba. A másik FF8-ban lévő plusz játék már valamivel komolyabb, egy Magic-szerű kártyajáték, melyet szinte bárkivel játszhatunk, akivel összefutunk a történet során. A kártyákat is a kalandok során kaphatjuk, egyrészt másoktól elnyerve, másrészt a legyőzött lényektől megszerezve.
Kisebb-nagyobb negatívumai ellenére a Final Fantasy VIII egy nagyszerű játék, rettentő hosszú játékmenettel, izgalmas történettel és látványos átvezető képsorokkal. A kalandjátékok kedvelőinek csak ajánlani tudom, annak ellenére, hogy a harcrendszer miatt kicsit eltér a hagyományos kalandjátékoktól.