Újabb év, újabb Tomb Raider - mondhatnánk. Érdekes, hogy bár mára igen sok olyan játék jelent meg, ami legalábbis erősen megszorongatja a sorozat darabjait (gondoljunk csak a FAKK2-re, vagy a Rune-ra), a Core mégsem kezd bele valami gyökeres változtatásba, hanem a meglévő motor finomgatása után megpróbál lehúzni egy újabb bőrt a képzeletbeli rókáról, és - valljuk be őszintén - sikerrel!
Az előző rész végén megrökönyödéssel néztük, ahogy kedvenc régész-kalandorunk közelebbi ismeretségbe került egy piramissal, és el is könyveltük, hogy ezzel végi is a sorozatnak. Van Croy sem tudta megmenteni, s most a környéken végez ásatásokat, hiszen ha valaki megküzdött egy sárkánnyal, sőt, egy egyiptomi istennel is, egy szimpla kőomlás nem biztos, hogy árthatott neki. Eközben Lara otthonában - egy temetési szertartás után - összegyűlnek Lara barátai, ismerősei egy kis mesedélutánra. Mi ezeket a meséket - Lara korábbi kalandjai közül párat - fogjuk végigjátszani.
Négy történetből áll a játék, melyekben fejezetenként három pályát találunk (kivéve a második fejezetet, ahol három és fél pálya van). Először meglátogatjuk Rómát, azon belül a Colosseumot, és egy barlangrendszert. Ez a rész felfogható a tréningpályának is (ami egyébként az előző részhez hasonlóan bele van építve az első pályába), leginkább kapcsolókat fogunk húzogatni, de a fejezet végén vár néhány combosabb ellenfél is! Itt egyébként találkozunk régi ismerősökkel, hiszen a két tökkelütött, aki vadászik ránk (illetve később mi rájuk) már az első részben is szerepeltek. Ezután teszünk egy kisebb ugrást, és már Szibériába találjuk magunkat, egy orosz bázis belsejében, illetve egy elsüllyedésre ítélt tengeralattjáróban. Ez már komolyabb fejezet lesz, a tárgyak gyűjtögetése, és kombinálása kerül előtérbe, majd teszünk egy utat a tenger fenekén, tehát a szokásos "mindjárt megfulladok" rész is szerepel. Miután vége ennek a fejezetnek, az időben ugrunk visszafelé, és a tinédzser Larával fogunk vad szelleműzésbe kezdeni. Ez talán a játék egyik legérdekesebb része, mivel a három pályát tökéletesen fegyvertelenül kell végigjátszani! Persze itt nem lesznek erős ellenfelek, tehát inkább az agyunkat kell használni. Egyébként ez a rész erősen emlékeztet egy jobb horrorfilmre. Az egész úgy kezdődik, hogy találkozunk egy démonnal (egy felakasztott ember képében), aki megkér, hogy hozzuk vissza a szívét, majd utunk során találkozunk szerzetes-szellemekkel, láthatatlan csontvázakkal, farkasemberekkel, impekkel, és végül, de nem utolsósorban egy démon által megszállt vad kozák lovassal, akinek kedvenc szórakozása papokat ütögetni. Miután sikeresen befejeztük ördögűző tevékenységünket, megint a jövőbe repülünk, az utolsó fejezetbe. Ez a játék legszebb, egyben legnehezebb fejezete. Egy hatalmas épületben fogunk tevékenykedni, hogy megszerezzük azt az 'Iris' nevű érdekességet, amiért a negyedik rész elején mesterünk otthagyta a fogát! Nagyon úgy tűnt, hogy a játék készítői megkedvelték Hideo Kojima mesterművét, a Metal Gear Solidot, mert ez a rész egyértelműen arra hasonlít. A pályák nagy részén csöndben kell haladni, sőt, van, amikor kúszva, nehogy az automatikus gépágyúk észrevegyenek. Sőt, lesz egy rész, mikor az egyetlen fegyverünk a kloroformos zsebkendő lesz! A játék vége felé aztán bedurvul, egy helikopter kezd majd lövöldözni ránk, androidok jönnek üdvözölni, ráadásul egy gázkamrában is kell futkosni! Itt kapunk egy segítőt is, Zip a headset-ünkön keresztül dumál, de ez is inkább hangulatfokozó, mint tényleges segítség. Szerintem ez a fejezet a leghangulatosabb, sőt, merem állítani, hogy az eddigi részekben sem volt még jobb rész!
Látszik, hogy megpróbáltak javítani a játékmeneten, nagyon ritkán volt olyan, amikor nem tudtam, mit kell tenni, de akkor is utalt rá valami. Ellenben ezzel talán túlságosan is megkönnyítették a dolgunkat, hiszen a játék bő 20 óra alatt végigjátszható. Pár új mozdulat is előjött, de ezek közül a legfontosabb a kötélen egyensúlyozás, és a vízszintes póznákon való pörgés. Sajnos grafikailag nagyon kevés dolgot tupíroztak fel. Egyedül talán a fényeffektek szépültek valamelyest, de ezeket nem sok helyen lehet látni. Az audio terén még mindig nem vagyunk elkényeztetve, zene még mindig csak valami fontos dolog előtt, illetve közben hallható, azokon kívül pedig csak a pálya zajait figyelhetjük. A videók viszont nagyon el lettek találva, és ráadásul egész sok van belőlük! Játék közben is van egy-két saját motorral elkészített jelenet, ahol most már az összes karakter tátog (tényleg tátog, mert van, amikor a szövegelése után is 3-4 másodpercig mozog a szája!)
Viszont van egy nagy újítás, és ez a pályaszerkesztő! Nem túl nehéz használni, az egész abból áll, hogy egységnyi dolgokat pakolunk ide-oda (hasonlít a legozáshoz), ellenben egy kis idő ráfordításával egész jó pályákat össze lehet dobni. Az editorhoz ráadásul mellékelve van a TR4 néhány pályája, ezek mellé lehet majd elmenteni a saját kreációkat! Az editor mellé egy, az angolul tudóknak egész jól megérthető kézikönyv van mellékelve, melyben a kezdők példákon át sajátíthatják el a pályakészítés rejtelmeit.
Valamire egyébként fel kell hívnom a figyelmet. A játékban nagyon sok hiba van! Kezdődik ott, hogy TNT alapú kártyáknál gyakran elfelejti a textúrákat rárakni a vázra, de van néhány olyan hiba, ami erősen veszélyezteti a játékmenetet is! Ilyen például az, hogy főleg a negyedik fejezetben az egészségügyi csomagok hajlamosak az egyik pillanatról a másikra eltűnni! De, hogy ne szidással fejezzem be, egy jó tulajdonságát megőrizte a program. P133-on 32 megabyte RAM, és egy első generációs Voodoo kártya mellett alacsony felbontásban is élvezhető sebességgel futott, tehát az alacsonyabb konfigurációval rendelkezők is kipróbálhatják És még egy érdekesség a végére: azt csiripelik a madarak, hogy már folyik a hatodik rész készítése, sőt, elvileg már egy animáció is repked valahol a neten róla!
