Stupid Invaders

Emlékeztek még nagyon régről a Roger nyulas játékra, amikor a konyhában kezdődött a játék és aztán az egész házban kellett rohangálni és rájönni, hogy melyik tárgy mire jó, mire lehet felhasználni? Vagy a szintén régen kiadott Neverhoodra, ahol egy különös gyurma világot kellett felfedezni és bejárni? Ha emlékeztek ezekre a nem éppen 5 perces játékokra, és még szerettétek is őket, akkor a Stupid Invaderst ne hagyjátok ki.

Nem gondoltam volna, hogy ebben a műfajban lehet még újat és nagyon jót alkotni, hiszen az előbb említett két játék bőven elég volt ebből a mászkálós, mi mire jó kategóriából. Az elkészült játék egyszerűen szólva szuper. Hihetetlenül nagyot alkottak a fejlesztők, de itt az ideje, hogy elmondjam miért dicsérem ennyire ezt a játékot.

A készítők nem voltak restek egy hosszú történetet kitalálni (a játék egyébként egy rajzfilm adaptáció), hiszen mire a negyedik CD-t végig játsszuk, elég hosszú időre megfeledkezünk mindennapi teendőinkről. A történet arról szól, hogy az univerzum nem éppen legokosabb földönkívüliei füstölgő csészealjukkal a Földre zuhannak. Szerencsére nem kell pánikba esniük, hiszen egyikük azonnal kijelenti, hogy mint egy igen intelligens faj képviselője, néhány perc alatt megszereli az égő, atomjaira szétesett UFO-t. Miután egyik kedves társa megkérdezi, hogy inkább ne lopjanak-e egy biciklit, a szerelés kezdetét veszi. Sajnos némi hiba csúszik a számításba, ugyanis a néhány percből néhány év lesz. Persze a bütykölés nem kint a szabadban folyik, hanem egy házban, amit ügyefogyott barátaink pofátlan módon elfoglaltak.

A szerelésen kívül azonban van egy nagyobb baj. Egy gonosz teremtmény megbíz egy bérgyilkost, hogy ölje meg bugyuta ismerőseinket. Eközben hosszas szerelés után elkészül az UFO, de már késő, mert éppen felszállás előtt (és TV nézés után) a bérgyilkos betoppan az önkényesen elfoglalt lakásba és egy nagyon nagy, csúnya és brutális fagyasztó mordállyal jégkockát készít a földönkívüliekből, kivéve egyet, aki éppen TV-t nézett és így sikerült elmenekülnie.

Ekkor kezdődik számunkra a játék. Ezzel a nem éppen zseni földönkívülivel kell a házban menekülni a bérgyilkos elől. Menekülésünk során nagyon sokféle tárgyat magunkhoz vehetünk és használhatunk, melyek segítségével egyik szobából a másikba juthatunk, csapdát állíthatunk, vagy éppenséggel teljesen értelmetlenül elszórakozhatunk. A házban rengeteg helyiség van és a kertben is mászkálhatunk. Én többször kaptam röhögő görcsöt, miközben azon fáradoztam, hogy a bérgyilkos ne csináljon belőlem múlt időt, és barátaimat a jégbörtönből kiszabadítsam.

Már a szereplők kinézete és hangja is nevetésre ingerelt, de amikor a kéményben nem tudtam leereszkedni, mert a Mikulás beszorult (és unalmában karácsonyi dalokat énekelt) akkor tényleg leestem a székről röhögő görcsömben. Persze párbeszédbe bocsátkoztam (nyár közepén) a beszorult Télapóval, aki nem tudott meggyőzni, hogy ő a Télapó (főhősünk váltig állította, hogy ő nem a Mikulás, hanem egy beszélő majom), úgyhogy végül is leöntöttem WC tisztító löttyel és ez szétmarta a gyermekek megajándékozóját. Ehhez hasonló morbid poénok sora vár arra, aki megveszi ezt a játékot, de természetesen angolul tudók többet fognak nevetni a párbeszédeknek köszönhetően.

A játék grafikája gyönyörű, emellett pedig fantasztikusan eltalálták a hangokat és a zenét is. Mindenkinek csak ajánlani tudom, persze csak azoknak, akik az agyatlan lövöldözős játékokon túl szeretik a gondolkodásra késztető játékokat is. Tényleg ne hagyjátok ki ezt a játékot, mert garantált a kellemes szórakozás, és mert negatívumot nem is tudok említeni, ami azt hiszem nem semmi dolog.