A manapság olyan nagy népszerűségnek örvendő third-person stílusú kalandjátékok kedvelőnek igazán nem kell a sarki patikába leugraniuk, hogy a napi dózisukat megkapják; szinte nem telik úgy el egy hét, hogy egy (vagy több) színvonalas (vagy kevésbé az) ilyen jellegű programot ki ne adjon valamely cég. Ők igazán elégedettek lehetnek az elmúlt időszak terméseivel. Manapság egyre nehezebb bekategorizálni ezeket a típusú programokat, ugyanis rendesen keverednek bennük a kaland-, akció- és verekedős játékok elemei. A Bethesda Softworks által készített The Elder Scrolls Adventures - Redguarddal is ez a helyzet. Alapul az Elder Scrolls sorozatból (ennek volt egyik tagja a pár hónapja bemutatott Battlespire) ismert világot vették, kreáltak hozzá egy új történetet és egy 3D engine-t, majd a kettőt összerakták. Az eredmény inkább akciójáték lett, de azért a kalandra vágyók se panaszkodhatnak.
A Redguard a korábbi Elder Scrolls sorozat részeihez hasonlóan Tamriel világába kalauzol el bennünket, csakhogy ezúttal 400 évvel korábban, mint azokban a játékokban (érdekesek ezek a dátumok a fantasy világában). A játékhoz mellékelt kézikönyv nagy része egyébként ennek a birodalomnak útikönyve. A főhős, Cyrus a Redguardok népének gyermeke, aki Hammerfell területéről származik. (Hammerfell a Birodalom egyik tartománya.) Cyrus élete szépen folyt, míg meg nem ölte nővérének férjét, mert az megütötte a lányt. Ezekután Cyrus fogta magát és beállt zsoldosnak. Pár évvel később azonban értesült arról, hogy nővére eltűnt, így jobbnak látta visszatérni szülőföldjére, és nővére keresésére indulni.
Maga a Birodalom egy hatalmas sziget, melyen Hammerfellen kívül több más tartomány található (szám szerint még hét). A játék nem csak egy helyszínen (Hammerfellben) fog játszani, hanem az egész szigetet fel kell majd keresnünk ahhoz, hogy kutatásunk sikeres legyen. Természetesen minden földrésznek megvan a maga "bennszülött" lakosa, melyek nemcsak kinézetben, de nyelvben is különböznek tőlünk. Gondolom, talán mondanom sem kell, hogy nem mindegyikőjüket lengi körbe a vendégvárás szeretete...
Az intróban láthatjuk, ahogy Hammerfell uralkodója egy háborúban elbukik és felváltja őt a zsarnok új uralkodó. Majd érdekes beszélgetés szem-, és fültanúi lehetünk, s végül láthatjuk, ahogyan Cyrus hajóra száll és utazik vissza Hammerfellbe, hogy megtalálja nővérét. Az út közben azonban egy kis probléma történik, nevezetesen az, hogy két jól szituált kalóz kéretőzik fel hajónkra. Lényegében számunkra itt kezdődik a játék. Itt még csak annyi a feladatunk, hogy átküldjük a két hadakozó urat a túlvilágra, majd - miután ezt megtettük - megérkezünk Hammerfellbe.
A játék világa igen komplex, jó néhány fajjal, kinézettel, kiejtéssel és nyelvvel találkozhatunk majd a játék során. Az emberek illetve a fajok elég élethűen gesztikulálnak, és bizony nem mindegyik faj tartozik a legkedvesebbek közé, tehát jellemeik vannak. A játék magát "élő 3D világ"-nak tartja, ami tulajdonképpen tényleg nem nagy túlzás. Tényleg hatalmas nagy a terep, ahol szinte arra mehetünk, amerre akarunk, sok mindent csinálhatunk és a részletekre (tereptárgyakra, sérülésekre) is néhol nagy hangsúlyt fektettek a játékprogram készítői. Cyrus a legtöbb karakterrel tud beszélni (jó pár van belőlük). Ez a beszélgetés a szokásos módon van megoldva, tehát ki kell választani a kérdést, vagy kérdéseket, esetlegesen választ vagy a témát. Itt elég sok választási lehetőség van és bizony, aki akar, jó sok időt eltölthet dumcsizással. A grafika tulajdonképpen nem rossz, bár a figurák a vektoros ábrázolások miatt enyhén szögletesek (ez főleg bizonyos megvilágításoknál tűnhet szembe). Beszéd közben a száj mozgása is kissé fura (már ha egyáltalán van mozgása).
Az irányítás könnyen elsajátítható. A tárgyak használata, a beszélgetés és egyéb funkciók mind egy gombhoz vannak hozzárendelve, és ha valamit éppen lehet csinálni, az megjelenik a képernyőn (pl. ajtó nyitása, hullák motozása, stb.). A karddal harcolás kicsit körülményes, főleg, ha az ellenfél elmozdul közben, lassan tudunk csak utánamenni. A kamera egyébként mindig a szereplőnk fölött, kicsit hátrébb van, és követ minket, tehát nem fix kameraállásokat alkalmaztak.
A zene nekem nagyon tetszett és bizony némi túlzással mondhatom, bizonyos részei akár komolyzenei művek is lehetnének, de a hanghatások és a rengeteg beszéd sem sikerült rosszra. A mozgás és a harc elég jól kezelhető és viszonylag könnyen megtanulható (bár főleg ez utóbbiban érezhetjük néha, hogy figuránk mintha a jégen balettozan). Az intró is egész jól sikerült. Ami egy kicsit fura volt számomra, hogy az intróban szereplő figurák szinte ugyanazzal a "csököttséggel" rendelkeznek, mint a játékban (vagy a cd borítóján). Tehát a szögletes formákon kívül az intróban a kissé béna általában ökölbe szorított kéz (ami az intróban pl. egy lap átadásánál kissé furán hat) és a kissé béna "szájmozgás" is megtalálható. Mondhatjuk erre, hogy jó, mert nem tér el a játékban szereplő figurákétól, de mondhatjuk azt is, hogy ha már a játékban olyanok a szereplők, akkor legalább az intróban kiküszöbölhették volna ezt. Ettől függetlenül az állóképek igen szépen sikerültek. Ami számomra viszont egyértelműen elfogadhatatlan, az az, hogy a Redguard nem kezeli a Direct3D-t, így azoknak, akiknek nincsen 3Dfx kártyájuk, bizony elég pixeles grafikáját kell élvezniük a programnak.
Egyszóval egy hosszú és elég izgalmas játékra vállalkozik az, aki belevág ebbe a nagy kalandba. Azonban azt minden vállalkozónak érdemes tudnia, hogy a Redguard végigjátszásához sok türelem, ügyesség, egy kevés logika, csöpp diplomáciai érzék és nagyon sok kitartásra lesz szükség, természetesen a legalább alapfokú angoltudás mellett. Semmiképpen nem egy pár órás játékról van tehát szó.
