Mi is jut az embernek eszébe arról a szóról, hogy LEGO? Ha le kellene írnom néhány asszociációmat a LEGO-ról, akkor nekem gyermekkoromból az maradt meg, hogy "kreativitás", "logika", "képzelőerő", "boldog gyermekkor", ilyesmi. Egy számítógépes játék a LEGO-tól? Mi a fene? Írni kéne róla? Jöhet! Repüljünk vissza néhány évet az időben, legyünk újra gyerekek, ha csak néhány órácska erejéig is! Mert persze az biztos volt, hogy egy LEGO játék, még ha számítógépes is, csak a gyerekekhez szólhat. Egy gyerek LEGO nélkül, a mai világban olyan, mint egy felnőtt számítógép nélkül. Már nem státuszszimbólum, hanem a mindennapi élet eszköze, egy olyan eszköze, mely tanít, nevel, de ezt vidáman teszi, gyerekként, de nem hülyeként kezelve a 12 évnél fiatalabbakat. Összefoglalva, fiatalabb koromból hozott emlékeim igen magas lécet állítottak ezen program elé. Amint később kiderül, ez súlyos hibának bizonyult...
Amikor kézbevettem a játék CD-jét, igencsak meglepődtem. Harsány színek, tipikus LEGO dizájn és a CD-tok LEGO-szerűen egyberakható kialakítása jó mókát, és a LEGO-tól megszokott magas minőséget sejtetett a játékról. A program dobozában ráadásul egy LEGO figura is volt :-)
A játék maga egyébként egy az életben közismert LEGO-vasútépítő készlet számítógépes implementálása szeretne lenni, bizonyos olyan kiegészítésekkel, amikre a valóságban nincs lehetőség. Gondolok itt a tereptárgyak elhelyezkedésére, vagy az időjárás visszatükröződésére a terepasztalon. Előnye a számítógépes vasútépítésnek a valósággal szemben, hogy a játék befejezése után nem kell rendet rakni a szobánkban, hason csúszva keresgélni az elgurult apró darabokat. További előnyként lehetne említeni az árát, mely persze inkább a szülőknek jelent könnyebbséget, hisz a programot tartalmazó CD lemez ára meg sem közelíti akár csak az alap LEGO-készlet bolti árát sem...
Az installálás elvégzése után - mely igen egyszerű feladat mindössze egyetlen választható opcióval - még minden rendben lévőnek tűnt. A program elindult, és még egy 120-as Pentiumon is élvezhető sebességgel futott nagy felbontásban. A bevezető videóban aranyos és vidám dolog animálva viszontlátni a tipikus LEGO emberkéket a képernyőn.
A játék elkezdésében és a gombok megismerésében egy LEGO emberke siet a segítségünkre, részletesen és közérthetően elmagyarázva a funkciókat. Ekkor kezdett rámtörni egy iszonyatos sejtés, ami az idő előrehaladtával egyre inkább fokozódott...
Szóval miután az emberke mindent elmagyarázott, elkezdtem játszani. Illetve, csak elkezdtem volna, mivel miután eltűnt az emberke, ott álltam egy már kész terepasztal előtt, amin egy vonat bóklászott, céltalanul meg-megállva az állomásokon. Ekkor már elemi erővel buggyant fel belőlem a kérdés: ÉS AKKOR MOST MI VAN??? Persze volt lehetőség a demo pálya letörlésére és egy teljesen tiszta terepasztal készítésére, de nincs semmi elérendő cél vagy dolog, amiért érdemes lenne küzdeni és órákig a képernyő előtt maradni. Semmi sem korlátozza továbbá sem a vasútépítés anyagi (ez egyébként helyes dolog egy ilyen korosztály számára készült játéknál), sem a fizikai oldalát (oda építünk, ahová akarunk, annyi elemünk van mindenből, amennyit akarunk, stb.) Hol marad a bevezetőben említett kreativitás és képzelőerő? Pedig pont ezek a dolgok tették naggyá a LEGO-t a valóságban.
Így hát céltalanul építettem egy pályát, céltalan kanyarokkal és céltalan váltókkal a környezetett pedig teletettem a legkülönfélébb céltalan épületekkel. Céltalan vonatok, álltak meg a céltalan állomásokon. Ekkor pedig eszembe jutott az ami minden gyereknek eszébe fog jutni előbb vagy utóbb: vonatkarambol! PIFF-PUFF, DIRR-DURR, HAHAHAAHAHA!!! Elindítottam tehát két vonatot egymással szemben, és feszülten vártam... A vonatok egymásnak mentek, majd az egyik megállt a másik pedig az ellenkező irányban indult el, talán mondanom sem kell, céltalanul...
Persze ennél a pontnál bárki megkérdezhetni tőlem, hogy: "Amikor gyerekkorodban legóztál, akkor mi volt az a cél amiért küzdtél? Hiszen pont ugyanazokat a dolgokat csináltad, amit itt céltalannak nevezel!" Ott és akkor maga a játék volt a cél, a képzelőerő fejlesztése, de itt minden túl egyszerű, nincs min dolgoznia még egy olyan játékos agynak sem, mint amilyen egy kisgyermek agya. Egyszerűen nem lehet átélni egy ilyen két dimenziós virtuális világot!
Lehet játszani ezt a dolgot hálózatban is, ilyenkor egy nagy terepasztal különböző részein építkezhetnek a játékosok. Fogadhatják egymás vonatait, és kommunikálhatnak egymással, látszólag minden egyéb cél nélkül.
Érdekes lehetőség viszont a képeslapok készítésének és küldésének lehetősége. Rengeteg rajzi elemből válogatva elkészíthetjük saját képeslapunkat, amit aztán - és itt jön az érdekes része a dolognak - elküldhetünk az interneten keresztül egy konkrét címre, vagy pedig a címre elküldve megismerkedhetünk más, LOCO-t használó hasonszőrűekkel. Elküldhetjük csak úgy vaktában akárkinek a képeslapunkat, vagy pedig különböző kategóriákból választva szűkíthetjük a kört.
Szépen és jól kidolgozott játék a LOCO, csak hiányzik belőle valami. A baj pedig az, hogy ez a valami nagyon hiányzik belőle. Sajnos nem volt lehetőségem a játék célközönségével (a 6-12 évesek) letesztelni a játékot, lehet hogy Ők élveznék. De ezt talán még a LEGO cégnél sem hiszik el...