A Forza Horizon 5 kapcsán tett kritikám meghallgatásra került! Persze nem hinném, hogy az én szavaimat vették ennyire szívükre a fejlesztők, de ez a rész most nekem sokkal jobban bejön, mint a bő 3 évvel ezelőtti. No de miért is?
Mexikó sem volt anno rossz választás, és a hangulata is igen erős volt, de Japán egész egyszerűen így, ebben a formában jobban működik. Azt elismerem, hogy ez az ország jobban vonz, mint a tequila hazája, de objektív(ebb) szemszögből nézve is: mivel jelen rész már csak a jelenlegi asztali konzolgenerációra jelent, illetve jelenik majd meg, így nem egy technológiai korlátot sikerült kitolni, és nemcsak hogy megkaptuk az eddigi legnagyobb térképet, de Tokió játékbeli verziója is ötször nagyobb, mint bármely eddigi város a sorozatban. Nagyon kellett már ez a tér, mert akár a The Crew, akár a Test Drive sorozatot nézzük, eléggé szűkösnek hatottak a Playground Games produktumai mellettük.
A dinamikus napszakokat, időjárást és évszakokat természetesen most is megkapjuk – látványban nagyszerűek, de különösebb hatással persze nincsenek a vezethetőségre, hiszen alapvetően egy árkád címről van szó. A táj egyébként csodás, rengeteg a felfedeznivaló, és az ötödik résszel ellentétben itt nem nyomaszt a játék, hogy menj versenyezni, hanem hagy élni, hagy felfedezni, hagy örömautózni.
Persze ha csapatni akarjuk, akkor a szokásos Forza Horizon keretek között tehetjük meg: a Fesztivál ideköltözött a szokásos rádióadókkal együtt (noha van egy kifejezetten japán csatorna is), és mehetünk csinálni mindenfélét: túrákon vehetünk részt – persze versenytempóban –, „rendes” versenyekkel is el vagyunk látva gazdagon, természetesen a drift hazájában kilinccsel előre is meg kell tudnunk mutatni, milyen urai vagyunk a gépezetünknek, és még ételfutárnak is állhatunk, ha úgy tartja kedvünk, a pajtaleletek mellett meg egy szál fotóból kitalálandó helyeken lelhetünk kincsautókat – illetve ott vannak még a különféle bemutatók is (az egyikben egy benga nagy mech ellen kell versenyezni). Unatkozni tehát nem fogunk, de ez a sok minden szellősebben terpeszkedik szét a játéktéren, így nincs zsúfoltságérzése az embernek. Egyedül vagy csapatban bandázva, teljesen mindegy: a megszokott módon és minőségben most is adott a csapatos autókázás öröme.
Az autóválaszték újfent bőséges, ezúttal viszont mintha hangsúlyosabbak lennének a japán márkák és modellek. Kikacsintások természetesen vannak a japán kultúrára is, és igen, az Initial D anime sztárautója, a Toyota Sprinter Trueno is megtalálható a játékban (még a pohár víz is ott van a műszerfalon – aki ismeri az animét, érti) – furamód viszont a Fast & Furious: Tokyo Driftnek nincs semmi nyoma. Hivatalosan. Mert a közönség persze nem unatkozik: valaki már elkészítette Han garázsának játékbeli mását, és persze az autók között is fellelhetőek játékosok által készített, Han és Sean által ihletett Mazda RX-7 és Mitsubishi Lancer Evo VIII festések (noha az autók picit más modellek a filmbeli tesóiknál). És persze nem muszáj az alap járgányokkal beérni, most is bármelyiket szénné moddolhatjuk és az egekbe tuningolhatjuk a teljesítményét – vicces tud lenni egy alapból kb. 45 lőerős Honda N600-ból aszfaltszaggató bestiát faragni, de a Toyota Sports 800 ironikus modellnevét is valóssá lehet tenni (ez is 45 lóerőről indul).
Tulajdonképpen egyetlen panaszom van csupán: ez a gépi ellenfelek minősége. Nem mondanám őket vállalhatatlannak (az egy bowie knife99 nevű driveatart kivéve – belőle mém is lett), de eléggé fantáziátlanul vezetnek, ráadásul az indokolatlan lökdösődés sem áll messze tőlük. De ez legyen a cucc legnagyobb baja…
A grafika technológiailag is ugrott egyet, most már játék közben is van raytracing (PC-n csak akkor, ha akarjuk), de mindez nincs már komoly kihatással a futási sebességre szerencsére. A PlayStation 5-ös verzió később érkezik, Xbox Series gépeken a 30 és a 60 fps adott Quality és Performance módként. PC-n széles körben állíthatóak a grafikai paraméterek, nekem bekapcsolt sugárkövetés mellett 1440p felbontáson megvolt a 110–120 fps egy 4070 Ti VGA-val egy i7-10700K és 32 GB RAM társaságában. Ami feltűnt, hogy Tokióban néha megakadt a kép, bármit csináltam – remélhetőleg ez orvoslásra kerül.
Kifejezetten jót tett a Forza Horizon szériának ez a technológiai ugrás. Nemcsak szebb lett (és talán valamivel jobban is optimalizált PC-n), de a nagyobb terepnek hála a sok-sok tennivaló nem nyomja agyon az egyszeri játékost, és a szabad autókázást is végre értelmesen teszi lehetővé. Különösebb újdonság most sincs, de ezúttal sikerült úgy sáfárkodni a meglévő játékelemekkel (és hozzáadni azt a pár újat), hogy egy rendkívül szórakoztató cucc lett belőle – talán az eddigi legjobb rész.
