Az Electronic Arts kiadta jégkorong-sorozatának legújabb részét, az NHL 99-et. Megérkezésekor kíváncsian ültünk le játszani, vajon mivel is tud többet elődeinél. Az első benyomások pozitívak voltak. Már a program indításakor vágyat éreztünk, hogy ütőt ragadjunk a kezünkbe, s ez a látványos a digitalizált intro után csak fokozódott.
A játék kezdetén először játékformát választhatunk a szokásos módon. Ha nem kattintunk rá azonnal a menüpontra, csak a nyilat rajtat tartjuk egy ideig, akkor egy kis ablakban megjelenik digitalizált formában, hogy mire is számíthatunk, ha azt választjuk. Azok, akik nem akarnak mindenféle beállítással bajlódni, a "Quick Game" -et választva, másodperceken belül a hódolhatnak játékszenvedélyüknek. Egyéb esetben érdemes először valamelyik másik menüpontra kattintani, ugyanis csak így tudunk változtatni az audio és grafikus beállításokon. A képernyő méretét is lehet állítani, a szokásos paraméterek mellett, így a lassabb gépek is el tudnak boldogulni a grafikával.
A grafikus megjelenítés összességében átlagosnak mondható. Ha valamilyen bajnokságot játszunk, akkor eleinte úgy tűnhet, hogy minden csapat saját stadionját belevitték a programba, de hamar kiderül, hogy a program csak hármat-négyet váltogat. Ezek a képek már nem olyan szépek, sőt a pálya töltése közbeni színösszeállítás kifejezetten csúnyára sikerült. A stadionok belülről csak abban különböznek, hogy a hazai csapat logóját vetítik a közönségre, de például "Pista bácsi" a balközép negyedik sorában mindig ugyanabban az öltözetben, ugyanott ül. Ez persze más programokban is így van, de azért láttunk már példát arra, hogy hogyan lehet a különböző stadionokat belülről is változatossá tenni. A jelenség persze nem komolyan zavaró, főként, mert a játék élvezetéből nem vesz el semmit.
Észrevehető a törekvés a játék készítői részéről, hogy a játékosokat különbözővé varázsolják. Ha közelről szemléljük őket, láthatóvá válik az arcok kidolgozottsága. Sajnos csak bizonyos szögekből hatnak emberszerűen. Ugyanez a helyzet az alakokkal is. A mozgásuk elég jól sikerült, csak hát ilyen kevés háromszögből nehéz olyan élethű alakokat formálni, amelyik még mozgás közben is annak hat.
Amikor elkezdünk játszani, rögtön megkap minden hokirajongót a valósághűség. Nagyon klassz a kommentár, és a hangeffektek, de mindezt felülmúlja a látvány. Mintha egy igazi meccset néznénk, és mindehhez társul még a játék egyszerű irányíthatósága. Aki már játszott ilyen programmal, az pillanatokon belül otthon fogja magát érezni.
A küzdelmek végén akit nem érdekel, hogy ki volt az első-, második-, harmadik sztár, az is kénytelen végigvárni, mivel ezt nem lehet átugrani. Ez eleinte érdekes, de az ember hamar megunja.
Ha a menüben a szabálytalanság lehetőségét is beállítjuk, akkor előfordulhat, hogy két játékos elkezd verekedni. Ilyenkor - mint egy küzdőjátékban - megjelennek a játékosokhoz tartozó életerők, és egymáséit ütésekkel lehet csökkenteni. A verekedés K.O.-ig megy, de a győztest is kiállítják. Apró észrevétel, hogy a játékosok ilyenkor csak egymás előtt hadonásznak, s nem érik el egymást, mégis ezek a kalimpálások találatnak számítanak.
A kamerának azt a szögét, ahonnan az egész meccset nézni és irányítani akarjuk csak a meccs előtt lehet az "options" menüpont alatt beállítani, később a játék közben, azt megszakítva, már nem, csak ha kilépünk a játékból. Ez nagyon rossz, mert igaz ugyan hogy az alapbeállítás (felülnézet) igen jó és áttekinthető, annak ellenére, hogy ha "lefelé" támadunk, akkor sokkal kevésbé lehet a játékos elé látni. Ahhoz, hogy mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző kamera beállítást, nagyon sok türelemre van szükség. Egy tipp: a visszajátszás menüben is állíthatjuk a kamerát és itt sokkal egyszerűbb kiválasztani, melyik a számunkra legmegfelelőbb. Aztán csak meg kell jegyezni, és az aktuális játékból kilépve beállíthatjuk alap kameraállásnak.
A gólokat többségében a játék magától lassítva megismétli, de ha elfelejti, akkor sincs gond, mi magunk megtehetjük., s biztos , hogy ez esetben követni tudjuk majd a korong útját - ami a játék közben nem is mindig egyszerű, főként, ha a képernyő méretét a kezdetekben lecsökkentettük, hangya méretűvé téve a játékosokat -, mivel a kamera szögét, közelségét, néhány alapbeállításból kiindulva bárhogyan beállíthatjuk. A különösen szép akciókat ki-ki elmentheti, és később mutogathatja mindenkinek: "Ez azért nem semmi, mi!?" felkiáltással. Még arra is figyelmet fordítottak a készítők, hogy ha a kamera a közönséget védő plexin keresztül néz át, akkor minden szín egy kicsit megváltozik. Végül, ha a kameránkat nagy magasságból függőlegesen lefelé irányítjuk, akkor kiderül, hogy a közönség nem is a meccset nézi, hanem mindenki a hátán fekszik, és a plafont bámulja. Igaz van is mit nézni rajta, hiszen nagyon szépen van megrajzolva.
A játék végéhez közeledve, ha ellenfelünk vesztésre áll, majdnem biztos, hogy le fogja hozni a kapusát, ami általában még plusz egy-két gólt jelent nekünk. Egyébként mi is alakíthatjuk a saját csapatunkat. Aki ilyennel szívesen foglalkozik, az sokat tehet csapata érdekében, a játékosok cserélgetésétől kezdve a vonalak beállításáig. A stratégák is kiélhetik itt magukat, hiszen láthatóan javul illetve romlik a csapat teljesítménye egy-egy változtatás után.
Mint említettük, az irányítás könnyen elsajátítható. A lövés erősségét a Space lenyomásának hosszúságával szabályozhatjuk, emellett külön gomb van a passzolásra, a gyorsan korcsolyázásra és a speciális mozgásokra, mint például a cselezés, vagy a másik játékos felkenése a palánkra. A játékosok sokkal gyorsabban, és értelmesebben reagálnak a döntési helyzetekben, mint a korábbi programokban, tehát jelentős segítségünkre van az összes játékos, nem csak, akit éppen irányítunk.
Összességében: aki szereti az ilyen programokat az nem fog csalódni, sőt hosszú távon élvezetes kikapcsolódásra lelhet benne.