26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Kütyü+hardver

Sanyo IDC-1000Z

A Sanyo újabb 1,5 megapixeles gépe egy 730 MB-os lemezre dolgozik, így akár hosszabb filmet is rögzíthetünk vele.

Írta: Dino

A korábban tesztelt kis Sanyo gép (VPC-SX550) után nemrég egy jóval komolyabb digitális fényképezőgép is megfordult nálunk. A szintén 1,5 megapixeles IDC-1000Z típus azonban már igencsak átmenet a digitális fényképezőgép és kamera között, hiszen elég komoly filmrögzítési képességei is vannak. Már első ránézésre feltűnik, hogy alapjaiban más felépítésű gépről van szó, hiszen méretei inkább a digitális videokamerákhoz teszik hasonlóvá. Az objektívet tartalmazó henger alakú rész mellett egy négyzetes alapú téglatest található, mely a gép memóriáját rejti magában. A nagyméretű helyen pedig nem egy hagyományos CompactFlash vagy SmartMedia típusú kártyát, hanem egy 730 megabyte-os magneto-optikai lemezt találunk, ami bizony nem megszokott a digitális gépek piacán. Az Olympus, Hitachi és Sanyo cégek által kifejlesztett iD PHOTO lemez kívülről nézve amúgy egy 5 cm átmérőjű korong, a 3,5-ös floppyhoz hasonlóan műanyag foglalatba téve.

A gép hátsó részén egy 4,5 cm átlójú LCD kijelző foglal helyet, fölötte egy hagyományosnak tűnő, azonban szintén LCD kijelzővel működő keresőt találunk (ez utóbbi 1,4 cm átlójú). Van itt még egy négyirányú kerek gomb, két kapcsoló és a kijelző mellett két gomb. A "tányér", valamint a két gomb elsődlegesen a menükben való mozgásra használható, az egyik kapcsolóval a felvétel és lejátszás módok között válthatunk, míg a másik kapcsoló a két LCD közötti választásra szolgál. A tetőn egy kis folyadékkristály kijelző mutatja a legfontosabb tudnivalókat, mindenekelőtt a lemezen rendelkezésre álló szabad helyet. Előtte van az elsütő gomb, mögötte pedig a tekerhető funkcióváltó, közepén pedig a ki-bekapcsoló. A lemeztartóval ellentétes oldalon is találhatunk még néhány vezérlőeszközt, köztük két változó szerepű funkciógombot, alatta egy tekerhető tárcsát, valamint itt van a zoom kétirányú tolókája és három gomb a különböző funkciók automatizmusának kikapcsolására.

Bekapcsolás után viszonylag sokat kell várnunk arra, hogy használatba vehessük a gépet, mivel a lemez felpörgése után annak eléréséhez jó pár másodpercre van szükség. Háromféle elsődleges felvételi mód közül választhatunk. Az egyik a normál kép, a másik a sorozatkép, a harmadik pedig a film rögzítése. Előbbi kettő esetén három felbontásra van lehetőségünk, 1360*1024, 1024*768 és 640*480. Filmfelvételhez 640*480, 320*240 illetve 160*120-as felbontás áll rendelkezésünkre. Az igen nagy kapacitású lemeznek köszönhetően normál fényképezéshez nem igazán van értelme kisebb felbontást választani, hiszen a legjobb minőségű tömörítés esetén is legalább 1200 fotó fér el a lemezen, amit azért nem olyan könnyű megtölteni. Sorozatképeknél az egy gombnyomással elkészíthető képek száma értelemszerűen függ a felbontástól, hiszen nem közvetlenül ír a lemezre a gép, hanem egy átmeneti memóriába kerülnek az adatok, majd onnan kerülnek JPEG vagy TIFF formátumban a lemezre. Filmfelvételnél szintén sokat számít a képméret, de itt az se mindegy, hogy másodpercenként 15 vagy 30 képet rögzítünk. 640-es módban 8 illetve 16 perc fér a lemezre, míg 160*120-as filmből 15 FPS mellett két órát is felvehetünk. A video rögzítése QuickTime formátumban történik.

További, mind fotó, mind video módban választható felvételi lehetőség az ún. "intervallum-fotózás", melynek során egy adott időszakban megadott időközönként készít egy-egy képet a gép. Ezzel a móddal például nagyszerűen megörökíthetjük egy virág kinyílását, vagy egy naplementét.

Az 1,5 megapixel ma már nem mondható soknak, viszont ha elsősorban a monitoron szeretnénk visszanézni képeinket, esetleg felrakni azokat a webre, igazából nincs is szükségünk többre. Persze egy igazán jó minőségű papírkép vagy nyomtatás készítéséhez már nem lesz elég ez a felbontás, de 9*13 vagy 10*15-ös képeket bátran nyomtathatunk.

A SX550-ben legjobban a zoom hiányzott, nos, ez a gép szerencsére már nincs híján ennek, az optika ugyanis háromszoros nagyítási lehetőséget biztosít (amit kisebb felbontásoknál tovább nagyíthatunk digitális zoom segítségével is). Az objektív egyébként a hagyományos gépeknél alkalmazott mértékben nézve 38-114 mm-esnek felel meg.

Az automatika kiiktatásával három dolog kézi beállítására nyílik lehetőség. Az élességet az objektív körüli gyűrűvel szabályozhatjuk, de az autófókuszt kikapcsoló gombbal néhány fix távolság közül is választhatunk. Lehetőség van az expozíciós idő manuális kiválasztására, valamint a fehér-egyensúly mód meghatározására (5 beállítás áll rendelkezésünkre). Az automatika amúgy általában megfelelő képeket csinál, de a profi fényképezéshez szükségünk lehet a manuális beállításokra. Az érzékenységet automata módban 100 ill. 200 ISO-nak megfelelően állítja be, ezt lehetőségünk van manuálisan felülbírálni, és akár 400-at is beállíthatunk, de sajnos ezt az SX550-nel ellentétben igencsak elrejtették, így a fotózástól különválasztott beállítási menüben tehetjük csak meg. Makró módban akár 3 cm távolságú tárgyakat is be tud élesíteni a gép.

Az IDC-1000Z-hez az SX550-nél is kapott szoftver legújabb verziója jár, így annak bemutatásától eltekintenék. A kezelése egyszerű, az USB vagy FireWire portra kötött gépről a megszokott sebességgel lehet letölteni az adatokat. Az utóbbi nem tévedés, ha van megfelelő kártya gépünkben, akár FireWire kábelen is megteremthetjük a kapcsolatot - ez a digitális videózás miatt amúgy is egyre inkább elterjedőben van -, és nem hiába, hiszen jelentős sebességnövekedést lehet elérni, ami a nagy adatmennyiség miatt szükséges is lehet, ha nem akarunk sokat üldögélni a letöltésre várva.

Csatlakoztathatunk a géphez még külső (szintén mono) mikrofont, ha nem elégszünk meg a beépítettel, ráadásul a dobozban kapunk egy kis, ruhára csíptethető változatot. A csatlakozók két helyen találhatók meg, mindkét részen kis fedéllel védve. Az USB/FireWire csatlakozók fedője sajnos elég ügyetlenül hajtható ki, ami kicsit nehezít a csatlakoztatáson, de azért meg lehet szokni. A másik helyen találjuk a hálózati adapter csatlakozóját, a mikrofon-bemenetet, valamint a video kimenetet. Ez utóbbin keresztül ezt a gépet is ráköthetjük közvetlenül PAL rendszerű TV készülékünkre, így egyszerűen megmutathatjuk bárkinek képeinket, illetve video felvételeinket. Ráadásként még egy kis infra távirányító is jár a géphez, mely a főbb funkciók vezérlésére alkalmas (zoomolás és képfelvétel, valamint a lejátszás irányítása).

A gép tartalmaz egy felpattintható beépített vakut is, mely igen erős, és alkalmas a piros szem effektus kiküszöbölésére is. Ilyenkor először sűrűn villan 4-5-öt, majd az exponáláshoz is egyet. A vakus képek általában jók lettek, kivéve közeli tárgyak esetén, ilyenkor nagyon meglátszott rajtuk a vaku által adott nagy fény. Külső vakuhoz nincs rajta talp.

Egy 7,2 voltos, 1600 mAh-s akkumulátor jár az IDC-1000Z-hez, mely kb. egy óra filmrögzítéshez illetve másfél órányi állókép felvételhez elegendő. Persze sokban függ az akku élettartama attól is, hogy mennyit használjuk az LCD-t illetve a zoomot, de a legtöbbet feltehetően a lemezolvasó rész (és a hozzá tartozó, a lemezt meghajtó motor) fogyaszthatja.

A gép használata során legnehezebben talán a fogását lehetett megszokni. A lemezt rejtő szögletes rész ugyanis ergonómiailag nem mondható túl jónak, és ez a hozzá rögzített szíjjal együtt se biztosított kényelmes fogást. A zoom használatához ráadásul mindenképpen szükség volt a másik kézre is. Igaz, amúgy se ártott két kézzel fogni a gépet, bal kezünkkel alátámasztva, így stabilabbá téve azt. A gép alapfokú kezelése nem bonyolult, bár az SX550-hez hasonlóan itt is kis piktogramok jelzik az egyes lehetőségeket. Szerencsére a legtöbb képet sikerült találóan megrajzolniuk, de van pár nem igazán egyértelmű is, melyek miatt érdemes a kézikönyvhöz fordulni. Felvétel módban praktikus, hogy a külön funkciógombok segítségével gyorsan, a menübe lépés nélkül is válthatunk felbontást. A funkciógombok alatti tekerőnek viszont igazából nincs sok értelme, nélküle is meg lehetett volna oldani mindent, a többi vezérlőegység használatával. A profi funkciók teljes körű kihasználásához sok kísérletezésre van szükség, de megéri, hiszen cserébe kiváló képeket készíthetünk.

Az IDC-1000Z egy igen érdekes kamera, mely mindenekelőtt óriási tárolókapacitásával tűnik ki a többi közül. A háromszoros zoomnak és a rengeteg beállítási lehetőségnek köszönhetően komolyabb fényképezésre is nagyszerűen használható, amennyiben megelégszünk az 1,5 Mpixeles felbontással. A filmezési képessége pedig már csak hab a tortán.

A Sanyo kamerát a Guards Rt. forgalmazza, az ára nettó 339.000 Ft.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

További képek

  • Sanyo IDC-1000Z
  • Sanyo IDC-1000Z
  • Sanyo IDC-1000Z
  • Sanyo IDC-1000Z
  • Sanyo IDC-1000Z
  • Sanyo IDC-1000Z
  • Sanyo IDC-1000Z
  • Sanyo IDC-1000Z
  • Sanyo IDC-1000Z
Dino

Dino
Kb. 8 évesen ismerkedett meg egy ZX81-gyel, amit egy C64 követett. 1993-tól a Commodore Világnál és utódlapjainál, valamint a ZED-nél dolgozott, majd 1998-ban barátaival megalapította a PC Dome-ot. A többi már történelem...

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!