Salt Lake 2002

Az elmúlt hetekben bizonyára mindenki elkapott legalább 1-2 részletet a TV-ben az idei téli olimpiából (például a venezuelai szánkó-versenyzőnő borulását az első kanyarban vagy a norvég sífutók egyszerre beérkezését a második helyre). Miután 2000 tavaszán az Eidos hat évre szóló szerződést kötött a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal a játékok hivatalos programjának kiadásáról, a Sydney 2000 után most ismét az ő nevük fémjelzi a Salt Lake 2002 programot, melyet a nyári olimpia programjához hasonlóan az Attention to Detail készített el.

A játék a téli olimpia rengeteg számából összesen hatot tartalmaz, melyeken négyféle játékmódban indulhatunk. Az olimpiai játékmódban az érmekért folyik a harc, a tournament játéktípusban éjszakai versenyek vannak, kieséses rendszerű küzdelemmel. A csak egyszemélyes módban játszható, klasszikusnak nevezett játékban három életünk van, és folyamatosan növekszik a nehézség, míg a negyedik játéktípus a gyakorlás. Mindegyik versenyszám előtt kis intrót láthatunk, mely a tájat mutatja be, és többszöri ismétlődés után már igen unalmas. Az általunk irányított részt pedig minden esetben a pontszámkijelzőre pillantás, majd a visszajátszás követi. A sportágak mindegyikében néhány gombra van szükségünk, ezek megfelelő sorrendben történő leütésével érhetjük el a jó eredményt.

Kétféle lesiklószám került a játékba, a férfi óriás-műlesiklás és a női alpesi szlalom. Ezekben az indulást egy gombnyomással kell jól elkapni, majd a kurzorral fordulhatunk jobbra-balra. Az óriás-műlesiklás során értelemszerűen le is guggolhatunk lécünkön, a szlalomban erre nincs lehetőség de nem is lenne értelme. Valamelyest hasonló szám a férfi snowboard parallel szlalom, ebben azonban egyszerre ketten csúsznak le a párhuzamosan elhelyezett pályákon. A legunalmasabb a síugrás, melynél az indulás és elugrás, valamint a leérkezés pillanatát választhatjuk meg, illetve a levegőben lécünk orrát állíthatjuk megfelelő pozícióba, hogy minél szebben sikerüljön az ugrás. A leglátványosabb a női freestyle légi akrobatika lehetett volna, csakhogy ugrás közben nagyon oda kell figyelni, mit és mikor nyomunk meg (alul szalad egy sáv a megnyomandó gombokkal), a visszajátszás során pedig a gép kameraváltása nem éppen a legjobb. Végül az utolsó szám a férfi kétszemélyes bob, ahol a nagy lendületet két gomb gyors váltott nyomkodásával érhetjük el (gondolom sokaknak eszébe jutnak erről a C64-en a joystickeket igencsak igénybevevő különböző sportjátékok), majd csúszás közben a nyilakkal irányíthatjuk a bobot.

Sajnos a játék kivitelezése nem úgy sikerült, ahogy azt manapság elvárjuk. A grafika elnagyolt, elég csúnya textúrákkal, és szinte csak a versenyzők kidolgozottságára figyeltek oda jobban a készítők. Igaz, erre se maximálisan, mozgás közben például sokszor minden ok nélkül változik a ruházat árnyalása sötétebbre-világosabbra. Vagy ha már odakerült az egyik pálya mellé egy sífelvonó, legalább arra gondolhattak volna, hogy azon az ülések egyenlő távolságra vannak elhelyezve a kábelen. Síelőnk pedig megálláskor olyan nyomot húz léceivel, melyet a valóságban soha nem láthatunk. Kicsit olyan az ember érzése, mintha ismét egy konzolátiratot kaptunk volna.

Ez utóbbi érzést erősíti az irányítás is. Már a menükezelésben is ütközhetünk akadályokba, de az egyes sportágak vezérlése se az igazi. A megfelelő elsajátításhoz elengedhetetlen a kézikönyv tanulmányozása, de még azzal együtt is bonyolultabb a kelleténél. Látszik is, hogy konzolról vették át az irányítást, ennek megfelelően hivatkoznak rá a kézikönyvben is (A és B gomb, miközben a billentyűzeten ezeknek a Z és az A felel meg). Összesen négy játékost állíthatunk be a vezérlőknél, de ezek közül csak az egyik játszhat billentyűzetről. Egy átlagos számítógéphez meg nem nagyon szokott egynél több gamepad csatlakozni, így nem hiszem, hogy sokan használnák ki a kettőnél több játékos lehetőségét.

Végül essen pár szó a hangokról. Az effektek nem olyan vészesek, a zene pedig a snowboard és gördeszka programok feelingjét hozza, különböző rock stílusú zenekarokat szedtek össze, igaz, elég ismeretleneket: Selby Tigers, Next2Nothing, Pollen, The Stereo, stb. A gyors lefolyású számokban ráadásul alig kezdhetnek bele az éneklésbe, már le is keveri őket a program, és kezdődik elölről egy újabb szám.

Sajnos a Salt Lake 2002 egy olyan játék lett, mely nem igazán méltó az Eidoshoz. Az Attention to Detail fejlesztőcsapat korábban még igen színvonalas grafikát tudott szállítani a Rollcage programba, így nem igazán értem, miért lett újabb játékuk ennyire elmaradott. Csak bizakodhatunk, hogy az elkövetkező két évben megemberelik magukat, és a következő olimpiai játék - a 2004-es nyári - már egy profi kivitelezésű program lesz.