Újabb folt esett a Pearl Harbor-ben történt események becsületén, hiszen egy igazi csalódásban lehet része annak, aki szembesül a megnyerő csomagolás kiábrándító tartalmával. Mai grafikával megáldott programot adtak ki kezük közül a fejlesztők, ami viszont inkább a ’80-as évek játéktermi programjainak hangulatát és játszhatatlanságát idézi.
Lényegében egy felülnézetes (!) repülős játékról van szó, melyben a környékre keveredő ellenséges egységeket meg kell próbálnunk elpusztítani a rendelkezésre álló fegyverzet segítségével. Természetesen ebben célzó-négyzetre és radarra nem számíthatunk, hiszen ez kimaradt a játékból. Így aztán a felülnézetből kell többé-kevésbé betájolnunk, hogy vajon milyen magasságban is repülhet az ellenséges repülő, és hogy vajon milyen szögben kell ereszkednünk ahhoz, hogy az ellenséges hajókat eltaláljuk.
A játék sajnos közelébe sem ér annak a mércének, amit ma minimális elvárásnak hívunk. Az eddig leírtakon túl még rengeteg hiányossága és hibája van a programnak, kezdve az igazán gyenge és kiismerhetetlen menütől, az előforduló programhibákon át, egészen az értelmetlen és story-hiányos missziókig. Ha egyáltalán lehetne fizikai modellezésről beszélni, annyit mondhatnánk el, hogy olyan mintha nem is lenne. Lényegében nincs is. Nehezítő tényező ugyan, hogy igen gyorsan kifogy az üzemanyagunk - persze ez repülőgéptől függ - és a bármivel való ütközés gépünk felrobbanásával jár. Üzemanyagunk szintjét jelzi a „FUEL”-feliratú műszer, a másik műszer a magasságmérő, „ALT”-felirattal. Ha időben észrevesszük az üzemanyaghiányt, még visszamehetünk a bázisra, ahol egy könnyed leszállás után teletankolják gépünket és már folytathatjuk is a harcot.
A harcban minden értékelhető találat után pontokat kapunk, melyeket később repülőcserére válthatunk be. Ha ki akarjuk használni a torpedós-, vagy bombázórepülőt, azért pontokkal kell fizetnünk. A sikertelen bevetések pontlevonással járnak. Természetesen az alap vadászgép ingyenesen használható, így ha elfogynak pontjaink, nem kell feladnunk reményeinket, csak több idővel kell számolnunk a csata megnyeréséig. A pontokért használható repülőgépeken kétféle fegyverzet van. Elsődleges és másodlagos. Az elsődleges a gépágyú, a másodlagos pedig vagy bomba, vagy torpedó, melyek a földi és a vízi egységek ellen hatásosak.
A küldetések egyébként nem bonyolultak, hiszen csak az ellenséges egységek kijelölt mennyiségét kell bedarálnunk, ez csak akkor nehéz feladat, ha ebben sok hadihajó van. A cirkálók és a csatahajók igazán kemény ellenfélnek bizonyulnak a játék során, de legyőzhetőek. A repülőgépek vadászatánál a Manfred von Richthofen (Vörös) báró szabályait betartók érhetik el a legjobb eredményt. Ugyebár a legfontosabb ezek közül talán ez volt: „Légy mindig az ellenség mögött!”. Ebben a játékban is ez a taktika vihet sikerre, bár igazán nem kell erőlködni, a repülőgépek ellen könnyed győzelmet arathatunk, ha el tudjuk kerülni, hogy ellenséges gépek kerüljenek mögénk.
Összességében a játékról pozitívumként annyit lehet elmondani, hogy legalább a kiadó nem huzigált előttünk mézesmadzagot, hogy lerágjuk a körmünket a nagy várakozásban, a játék megjelenéséig. Így legalább meglepetés volt. Ha nem is túl kellemes, de legalább nem tápláltunk hiú reményeket a játékkal kapcsolatban már évekkel a megjelenés előtt, mint ahogy az már néhány játéknál feleslegesen megtörtént.
