A Sega PC és az Empire új játékát bizonyára örömmel fogadják a városi versenyek rajongói. Igaz, ezúttal a fejlesztők nem a versenyzésre fektették a fő hangsúlyt, hanem inkább a játékélményre. Ne ugorjunk azonban ennyire előre.
A Crazy Taxiban három játékmód vár ránk, mégpedig az Arcade, az Original, és a Crazy Box elnevezésűek. Az első kettőben szereplő taxizáshoz a 60-as és 70-es évek autóiból választhatunk, kezdetben négy közül, melyek mindegyikéhez egy kinézetben is passzolós sofőr tartozik. Az utcára kerülve első feladatunk egy utas felhajtása. Ezután a nyíllal jelzett irányba kell indulnunk, hiszen arra szeretne menni utasunk, persze időre. Az utazni vágyó emberek felett egy színes körben lévő dollárjel pörög. A szín jelzi a fuvar nehézségét, menet közben pedig autónk felett láthatjuk, mennyi időnk van hátra. Ha kifutunk belőle, akkor ugrik a pénz. Nem árt gyorsan mennünk, mert a veszélyesebb mutatványoktól a kedves kliens igen boldog lesz, és extra pénzt kapunk tőle. Mindezt szavakkal is kifejti, és hasonlóan nemtetszését is tudomásunkra juttatja.
Nagy sebességnél a kisebb koccanások szinte elkerülhetetlenek. Figyelni kell azonban, mert a nagyobb autókat, objektumokat nem tudjuk eltaszigálni. A kisebb autóktól pedig frankó gellert kaphatunk. Az autónk szerencsére igen stabil, felborulni nem lehet. További „baj” a kocsival, hogy a régi amerikai automata váltó van benne. Viszlát visszaváltás... Ha már itt tartok: kis sebességnél nem csúszik ki az autó hátulja, ezért célszerű nagy sebességgel közlekedni.
A menettulajdonságok mellett viszont más is függ a sebességtől. Négy fokozatot állapítanak meg az utasok kiszállás után: gyors, normál, lassú, rossz. Az elsőnél öt másodperc bónuszt kapunk, a másodiknál kettőt, a harmadiknál port dobnak a kocsiba, vagy belerúgnak, amitől a lábuk is megfájdul, a negyediknél, amikor nem érünk oda időben, menet közben kiugranak. Ez viszont igen negatív számunkra, mert egyrészt az időnkből is rengeteg elment, másrészt a pénzt se kapjuk meg. Márpedig ez az, ami alapján a sofőrök rangsorolásra kerülnek.
Az utcai száguldás amúgy igen élvezetes a játékban. Általában dudaszóban megyünk és sikoltozva ugrálnak el az emberek. Egyszóval a társadalom nem díjazza a „crazy” sofőrök ténykedését.
A harmadik menüpont, a Crazy Box kisebb játékokat, feladatokat tartalmaz. Talán lehet azt mondani, hogy felkészít magára a játékra. A kocsival kell bizonyos feladatokat megoldani. Ilyen például a tenger közepén betontuskókon ugrálni, vagy a mezőn kipukkasztani a lufikat. Jópofa dolog, érdemes belenézni ebbe is.
A játéknak a hangulata nagyon jó. A zene van leginkább eltalálva. Élvezetes vezetni ilyen frankó ritmusos nótára. Mellesleg a karakterek is penge fiatalok, így az ő zenéjük szól. A szereplők viszont korlátolt módon vannak kitalálva. Összesen nyolcféle utasunk van, és mindegyik ugyanoda akar menni. Ezt leszámítva egész jó, pár kört mindenképpen érdemes menni vele.