Igazán nem panaszkodhatnak azok, akik a Nagy Világégésért rajonganak a játékok világában. Az utóbbi időben igazi dömping volt ebben a kategóriában, és hogy ne is csillapodjék e láz, már itt is van egy újabb alkotás, mely igazán érdekes oldalról közelíti meg a háborút. A megszokott „likvidáld a béna káposztazabálót FPS, TPS avagy RTS módban” helyett most Lewis Stone kapitány bőrébe bújhatunk, akit a gonosz német légelhárítás leszedett, miközben ő békésen bombázta a civil lakosságot, így kénytelen a német hadifogolytáborokat tüzetesebben megismerni. Minekután eléggé hátrányos helyzetből indulunk, nem meglepő, hogy a játék lényege nem abban rejlik, hogy minél több krautot segítsünk át az örök übermensch mezőkre, lehetőleg jó véres tálalásban, hanem épp ellenkezőleg, a német őrök kijátszása a lényeg, minél halkabban, okosabban és természetesen feltűnésmentesen.
Kezdetben egy területét és létszámát tekintve egyszerű táborban találjuk magunkat, ahol csak pár fogoly és a német őrség a társaságunk. Ám ahogy haladunk előre a játékban, vagyis egyik tábor után próbálunk megszökni a másikból, egyre nagyobb, zsúfoltabb és természetesen bonyolultabb, jobban őrzött komplexumokban találjuk magunkat. Elsőként mindig meghallgatjuk a táborparancsnok szívéjes és lényegre törő (bármit csinálunk, ami nekik nem tetszik, rövid úton lelőnek) üdvözlő beszédét, máris felderíthetjük környezetünket, mely lényegesen eltér az eddigi megszokott laza rágógumizós jenki stílustól. Mindenütt szögesdrótok, kőfalak, őrtornyok, sorompók, barátságtalan németek és barakkok.
Elsőnek érdemes barakkunkat megtalálni, ahol nem csak alhatunk, hanem hasznos talált illetve csencselt tárgyainkat elrejthetjük az őrség elől, a tükör előtt bekenhetjük magunkat cipőpasztával az éjszakai álcázásunkat segítve, valamint itt áll módunkban menteni is a játék során. Miután megállapítottuk, hogy ez nem egy Grand Hotel, hasznos szóba elegyedni sorstársainkkal, akiktől hasznos információkat tudhatunk meg az emberekről és a tábori élet szépségeiről. Persze az információkat nem adják ingyen, így gondoskodnunk kell arról, hogy mindig legyen nálunk tábori fizetőeszköz (cigaretta, alkohol, konzerv stb.). Ennek legegyszerűbb módja, ha mindenekelőtt betartjuk a tábor napirendjét (reggeli sorakozó, reggeli, munka, ebéd, szabadidő, vacsora, esti sorakozó, alvás), így lehetőségünk nyílik a tábor egy részének bejárására, és eközben sokfelé találhatunk hasznos tárgyakat.
Ha már van némi „pénzünk” akkor bajtársainktól vehetünk információn kívül hasznos dolgokat is (távcső, feszítővas, kulcsok, álcázó felszerelés stb.), melyek elengedhetetlenül fontosak a kisebb akcióink és végül maga a szökés lebonyolításában. De ha még ez sem segít, akkor jó pénzért fogolytársaink hajlandóak az őrök figyelmét elterelni egy színpadias rosszullét vagy elmebeteg füttykoncert keretében. A játékot alapból külső nézetben látjuk, de lehetőségünk van FPS nézetbe is váltani, mely a körülnézést segíti, főleg ha van már távcsövünk is.
Nagyon sok idő, türelem és még több „Load game” kell ahhoz, hogy az adott tábort és lakóit felderítsük, kiismerjük, hisz a szökéshez hajszálpontosan tisztában kell lennünk mindennel. Türelmen kívül alapfokú angol tudás is ajánlott a játékhoz, hiszen sokakkal kell beszélgetnünk, akiknek a segítsége elengedhetetlen a szökéshez, de persze ezért cserébe nem csak lefizetnünk kell őket, hanem különböző szívességeket is kell tennünk nekik (vigyük ide ezt, lopjuk el azt, stb.). Hasznos segítségünkre van iránytűnk is, és egy kis térkép, mely kijelzi a közelünkben tartózkodó őröket, azok mozgását, hogy éppen merre néznek, és hogy gyanút fogtak-e már. Van még egy óra is, mely mindig jelzi, hogy milyen feladat van éppen folyamatban, és hogy milyen feladat jön a tábor életében. Érdemes erre nagyon figyelnünk, hisz értelemszerűen, például ha valamelyik sorakozón nem jelenünk meg időben, mert még mondjuk éppen máshol lopakodunk és lopunk, akkor rövid időn belül megszólal a riasztórendszer, és pillanatok alatt mindenütt megjelennek az ideges géppisztolyos német őrök, mely esemény rövid úton véget vet kibontakozó Harry Houdini karrierünknek.
Lebukni márpedig nem csak azért rossz, mert ilyenkor minden nálunk lévő tárgyat elkoboznak, hanem mert értékes napokra zárkába kerülünk és így csökken az esélyünk, hogy minél hamarabb szökjünk meg egy táborból, így elesvén a különböző bonuszoktól, melyeket kaphatunk. Ha pedig megpróbálunk az őrök elől elfutni, akkor azok jól lelőnek minket és így a tábori kórházba kerülünk, ahol aztán végképp sok értékes napot veszíthetünk, igaz egy csinos nővérke társaságában.
A játékidő főleg abból áll, hogy az adott tábort kiismerjük, és tervünket ennek megfelelően elkészítsük, cselekményeinket a kellő sorrendben teljesítsük. Viszont ha megvan a tökéletes terv és mindennel tisztában vagyunk az ezredik visszahúzás után, akkor már maga a kivitelezés „csak” türelmet igényel, hogy mindig a megfelelő pillanatban játsszuk ki az őröket, a kellő pillanatban másszunk át a kerítéseken, jó helyekre bújjunk el és a megfelelő tárgyakat használjuk.
A játék grafikája szerintem kissé elavult 2002-ben, a karakterek arca közelről kifejezetten ijesztő és máshol nem láttam még ilyen szép négyszögletes puskacsövet sem. Igaz a napszakok váltakoznak, de az már kissé furcsa, hogy mindig ugyanazoknál a küldetéseknél esik az eső. A hangok és a zene viszont már jól eltaláltak, de a legjobban a karakterek mozgása tetszik. Nagyon élethű a karakterek megjelenítése futás, lopakodás, leguggolás, kerítésen átmászás, gesztikulálás stb. közben.
Mindent összevetve ezt a programot inkább türelmes megszállottaknak ajánlom, akik szeretnek egy pályán sok időt tölteni és mindig a legtökéletesebb megoldást megtalálni.
