Megszokott hosszú bevezetőim után ezúttal kivételesen rögtön a tárgyra térnék. Hivatalosan Kolumbusz fedezte fel Amerikát. Most, hogy eme roppant újdonság hatása alatt vagy, elárulom: ebből még játék is készült. Nem is egy. No, de koncentráljunk csak észak-keleti szomszédaink játékipari produktumára, az American Conquestre, hisz ez a legutóbbi Amerikával foglalkozó játék.
Jómagam már nagyon vártam az American Conquest-et (a továbbiakban AC). A készítő GSC Game World a Cossacks-szel, és kiegészítőivel már bizonyította, hogy ért a stratégiákhoz. Bár az AC nem a Cossacks folytatása (de ne aggódjon senki: lassan készülget a 2. rész is), mégis, az egyszeri játékos – érthetően – folytatásként tekint rá. Hisz az AC a Cossacks játékmenetét, gazdasági struktúráját, grafikáját viszi tovább, természetesen mindent továbbfejlesztve. Nézzük tehát meg, hogy miféle játékot is takar a hangzatos American Conquest név!
Az AC installálása rendben lezajlott, ezt csupán azért emelném ki, mert 1,5 gigát követel magának a kicsike, s teszi mindezt úgy, hogy egyetlen CD-n terpeszkedik: micsoda anakronizmus ez kérem, sokcédés lelkivilágom még egy, poháralátétként is hasznosítható CD-ért kiált... Persze, az AC CD-je sokkal több, mint holmi poháralátét, bár a tesztelés alatt néha ebben nem voltam teljesen biztos. De ne szaladjuk ennyire előre, nézzünk mindent szépen sorban!
Az AC 1492-től, Amerika felfedezésétől 1783-ig, az Amerikai Függetlenségi Háború végéig terjedő időszakot öleli fel. A kontinens történelme e majd 300 év alatt két dologról szólt: a gyarmatosítók ölték az őslakosokat, ill. a gyarmatosítók egymást. Ebbe a vidám korszakba csöppenünk bele mi is, amikor is ezen időszak prominens népeit kommandírozva érhetjük el a dicsőséges győzelmet, és a kevésbé dicsőséges bukást. Összesen 12 nép áll rendelkezésünkre. Köztük megtalálhatóak a hódítók (spanyolok, angolok, franciák), és az őslakosok (inkák, aztékok, maják, huronok, stb.). A hadjáratok nem okoznak különösebb meglepetést, hiszen valós történelmi eseményeket dolgoznak fel, nem is érdemes túl sok szót fecsérelni rájuk: az AC erőssége nem a single részben rejtőzik.
Mint azt már említettem, az AC a Cossacks egyenes ági leszármazottja, így annak minden részegységét örökölte, és természetesen hozzá is tesz azokhoz. A gazdasági rész szinte maradt teljes egészében a régi. Öt nyersanyaggal kell gazdálkodnunk: élelemből, vasból, aranyból, kőből és szénből áll a repertoár. A Cossacks egyik újítása a realisztikus erőforrás-kezelés volt: egységeink szépen apasztották az élelemkészleteinket, a katonáknak tüzeléshez szükségük volt szénre, és vasra is, a falak folyamatosan vitték a fát, és így tovább.
Az erőforrás-menedzsment is marad a régiben, s ebben nem nagyon találok különösebb kivetnivalót. A parasztok is megtartották nem túlzottan nacionalista hozzáállásukat: ha „őrizetlenül” maradnak (nincs hadi egység a közelben), akkor továbbra is előszeretettel állnak át. Az épületekre is ugyanez vonatkozik, így továbbra is érdemes katonai egységeket állomásoztatni a bázison belül. Nagyon szimpatikus újítás, hogy egységeinket most már be tudjuk zavarni az épületekbe. Ezáltal értelemszerűen nő a sebzésük, védelmük, tehát ezzel a módszerrel alaposan megnehezíthetjük az ellen behatolását bázisunkra. Vegyes érzésekkel viseltetek az új védelmi koncepció előtt: a barakkok, és a lőtornyok összevonásával a védelemnek új sarokköve van: az erőd. Eme épület tehát kettős funkciót lát el: egyszerre képzi ki a katonákat, s árasztja el az ellent golyózáporral. Helyesebben, ez volna a logikus. Viszont a készítők elképzelései szerint az erőd képtelen egyszerre két funkciót is ellátni, így vagy katonákat képzünk, vagy védekezünk, de a kettő egyszerre nem megy. Ennek „áldásos” hatásait igen könnyen tapasztalhatjuk, ha nagyobb támadásnak vagyunk kitéve: hadaink hullanak, toborozni kellene az utánpótlást, de nem megy, mert az erődjeinket folyamatosan tűz alatt tartják. Ebből következik, hogy igen sok erődre van szükségünk, hisz’ egyesek védekeznek, mások képezik az ágyútöltelékeket. A készítők másik nagyobb újítása szintén az erődökhöz, ill. a katonaság kiképzéséhez kapcsolódik: a realizmus fokozása érdekében a katonai egységeket a mezei peonok átképzéséből nyerhetjük, mert a munkásainkat átirányítván az erődben képezhetjük ki az utánpótlást. Ebből ismételten csak vidám kálvária kerekedhet, mert kénytelenek vagyunk több dwellinget is az erődök közelébe építeni, s onnan átirányítani peonjainkat a megfelelő erődbe. Ha netán ostrom alatt vagyunk, akkor ismételten csak bajban vagyunk, mert parasztjaink félúton az erődhöz átállnak, vagy elhaláloznak. Hurrá. Hogy megadjam a végső döfést az „erődrendszernek”, meg kell említenem azt is, hogy az erődök tűzereje egyenes arányban áll a benne állomásozó csapatok nagyságával. Ez szintén jól hangzik egészen addig, amíg az ember észre nem veszi, hogy az épületek továbbra is tekintélyes robbanás keretében pusztulnak el, ami felettébb káros hatással van a körülöttük tartózkodó egységekre... S természetesen egy felrobbanó erőd elviszi a benne tartózkodó egységeket is, de katonáink meglehetősen lassan jönnek ki belőle, viszont ha túl hamar vonjuk ki őket, akkor megint csak ott vagyunk, ahol a part szakad.
Az AC legjobban reklámozott része a populációlimit: egyidejűleg akár 16.000 egység is jelen lehet egy pályán. Manapság, amikor az ember 99-es, és 200-as egységlimitekkel találkozik úton-útfélen, igazán felüdülés egy program, melyben tényleg jelentős erőket kommandírozhatunk. Elviekben. Ugyanis a gigászi populációlimit nem több, mint parasztvakítás: nem lehet kihasználni, s főként reklámcélokra, illetve arra szolgál, hogy ezt is fel lehessen sorolni az újítások között, ha netán valamilyen dilettáns pofátlanul rákérdez ezekre. Már a Cossacks-ben sem lehetett érdemben kihasználni a 8000-es egységlimitet, s ez most, az utód esetében sem nagyon változott. Az esetek nagy részében pár száz fős haddelhaddok zajlanak, s már az is kirívó, ha mindez pár ezres keretek között zajlik.
Az American Conquest teljesen kétdimenziós, hiszen a már sokat emlegetett Cossacks továbbfejlesztett motorját használja. Manapság divatos a nem 3D-s grafika fikázása, és egyesek szerint az ilyen játékok már nem is tekinthető programnak. Ezzel nem értek egyet. Véleményem szerint az AC az eddigi legszebb 2D-s RTS. A környezet, az épületek, az egységeink mind-mind aprólékosan ki vannak dolgozva, mondhatni nagyon pofásan festenek. Másrészt mindenki beláthatja, hogy ennyi egység megjelenítése nem lehetséges egy mégannyira optimalizált 3D-s motorral sem. Ráadásul a gépigény is igazán emberbarát, bár persze egy nagyobb csatához, több ezer emberrel, azért elkel egy erősebb vas is.
A hangok, zenék terén az elődhöz hasonlóan kissé vegyes az összkép. A különféle effektek (robbanások, puskalövések, stb.) továbbra is szinte tökéletesek, ugyanakkor az egységeink továbbra is tökéletesen némák maradtak. Ez engem személy szerint nem zavar különösebben, de megértem azokat is, akik ezt kifogásolják; egy valamirevaló RTS-ben azért néha illene elereszteni legalább egy „Yes sir!”-t. A zenék jók, megadják az alaphangulatot, de kiemelkedőnek semmi esetre sem nevezném őket.
Mint már említettem, az AC-ben összesen tizenkét játszható fél van. Ez a szám talán még elegendő is lenne, ha nagyobb lenne a változatosság a népek között. De nem: a grafikai megvalósítást kivéve csekély a különbség a hasonló (pl:gyarmatosítók, benszülöttek) egységei, technikája között. A helyzet a Cossacks-ban is hasonló volt, de ott a választható felek száma jóval meghaladta az AC repertoárját. Valahol megértem azt is, hogy az amerikai kontinens egyszerűen nem kecsegtetett több választható féllel. De ezzel számolni lehetett a project kezdetekor, s illett volna belekalkulálni mindezt a népek megalkotásába. De nem, a fejlesztők úgy érezték, hogy ha ez a módszer működött a Cossacks esetében, akkor itt is működni fog. Igen ám, de a Cossacks alapból kétszer ennyi féllel operált, így ez ott nem volt olyannyira vészes, de az AC-nak ezért egy jókora fekete pont jár. Úgy látszik a készítők is érezték ez irányú vétkeiket, hiszen a készülő AC: Fight Back kiegészítőben 50 új egység fog szerepelni.
Amit nagyon hiányoltam az American Conquest-ből, az az innováció. A fejlesztők nem nagyon változtattak a Cossacks már bejáratott rendszerén, s ez nagy baj. Az MI továbbra is meglehetősen esetlen, legyen szó az ellenről, avagy saját egységeinkről, a grafika sem változott sokat, a népek változatossága siralmas, a kezelés talán egy szemernyivel kényelmesebb lett, de csak talán... Tovább is van mondjam még? Hiányoznak az igazi újítások. Minden maradt a régiben, s némi rosszindulattal a Cossacks legjobb kiegészítőjének, modjának aposztrofálhatnám az AC-t.
Idáig nagyrészt szidtam az AC-t, de az igazsághoz természetesen hozzátartozik az is, hogy mindezen negatívumok ellenére élveztem a hadjáratokat, majd a multit, s olyannyira nem zavartak a bosszantó hiányosságok, bele tudtam feledkezni a játékba. Összességében azonban csalódtam az American Conquest-ben. Azok, akik nem játszottak az előddel, nyugodtan próbálják ki, s a gyakorlott Cossacks fanek is adhatnak neki egy esélyt, de nem hinném, hogy szeretett Cossacksukat az AC-vel váltanák le.
