Koyaanisqatsi – A kizökkent világ és Powaqqatsi – A változó világ. Két filmcím, mely címével azonnal felhívja magára a figyelmet. Aki legalább hallott valamit a Baraka című filmről, az valószínűleg már ennyi alapján tudja, mire számíthat: egy nagyszabású zenei kompozíció által kísért film-összeállításra, érdekes és látványos felvételekkel, érdekes operatőri megoldásokkal.
Érdekes dolog a Barakát említeni referenciaként, holott a Koyaanisqatsi volt előbb. Godfrey Reggio rendező elképzeléseit Ron Fricke vitte filmre, a nagyrészt orgonára alapozó zenét pedig Philip Glass szerezte hozzá. Mindez 1983-ban került a közönség elé. A – legalábbis címe alapján – szélesebb körben ismert Baraka ezt kilenc évvel követte, rendezője pedig a Koyaanisqatsi operatőre, Ron Fricke volt. 1998-ban jött ki a Powaqqatsi, melynek rendezője és zeneszerzője változatlan, operatőre viszont már más: Graham Berry és Leonidas Zourdoumis. De a qatsi-sorozat mára három részessé nőtte magát, a 2002-es Naqoyqatsi-val.
A két, egyenként másfél óra körüli film tehát nem más, mint érdekes felvételek sorozata, melyet maximálisan összhangba hoztak a kísérő zenével. Vegyesen láthatunk természetképeket – például helikopterről rögzített tájképek rétekről – és a nagyvárosok, mai rohanó világunk hangulatát visszaadó képsorokat, mint például egy kereszteződés felgyorsított forgalma, vagy a munkából haza vonuló hömpölygő embertömeget. Szinte nincs is olyan jelenet, mely az eredeti sebességben lenne látható, a legtöbb jelenet a felgyorsítást – néhány pedig a lassítást – használja a kívánt látvány elérése érdekében. Viszont cserébe érdekes, nem hétköznapi formában láthatjuk a felhők mozgását, tükröződésüket a csupa üveg épületeken, az éjszakai fények változását egy nagyváros belsejében, vagy a metró mozgólépcsőjén közlekedő tömeget. A filmek megtekintéséhez persze megfelelő hangulat kell, nem úgy ül le egy ilyet megnézni az ember, mint egy vígjátékot vagy egy akciófilmet.
A DVD kiadás képminősége 100%-osnak ugyan nem nevezhető, de nagyon nem is kifogásolhatjuk azt, különösen figyelembe véve, hogy egy 20 éves filmről van szó. A hangot feljavították, 5.1-ben élvezhetjük Philip Glass zenéjét. Feliratot is kapunk (magyart is), bár igazából erre nem sok szükség van: a háttérben megjelenő táblák, feliratok szövegét jeleníti meg. Extraként mindkét korongon egy kb. 20 perces interjút kapunk a rendező és a zeneszerző közreműködésével.
A DVD-n júniusban együtt megjelenő Koyaanisqatsi és Powaqqatsi határozottan érdekes kiadvány, bár az biztos, hogy sokan már az első percekben elrettennek az egésztől és inkább valami akciófilmet választanak helyette. Aki viszont szeretné a világot érdekes szemszögből látni, egy nagyszabású szimfóniával kísérve, az ne hagyja ki ezeket.
