Minden szórakoztatóipari ág kitermeli a maga klasszikusait. Legyen szó filmről, zenéről, könyvekről, s még hosszan lehetne folytatni a sort addig, míg ki nem kötnénk a PC-s játékiparnál. Hiszen itt is megjelenik évente pár program, melyekre hosszú idő múlva is emlékezni fogunk, s jobb esetben ez az emlékezés kellemes élményeket idéz fel, nem pedig azt, hogy milyen gyorsan töröltük le a játékot :-). Az ilyen programoknak szinte kivétel nélkül számos folytatása akad, melyeket hol üdvözült vigyorral fogadja mind a szakma, mind pedig a játékosok, vagy pedig csak legyintenek: „nyomába sem ér az elődnek”. Ekkor a programot szépen-lassan elfeledik, azazhogy az öreg motorosok emlékezetében még él az, hogy volt valamikor régen egy fantasztikus program... S évek múlva valamely fejlesztőcégben is felmerül: nem kellene-e felújítani ezt a remek programot. Hisz a név már bejáratott, az alapkoncepció adott, mi kell még? Szándékosan mondtam felújítást, és nem „x-edik rész elkészítését”, hiszen itt nem folytatásról van szó, hanem az eredeti program újraalkotásáról. A cikk tárgyán kívül is akad ilyen remake, a neve pedig alighanem mindenkiben tiszteletet ébreszt: Doom III. (Igaz ugyan, hogy a végén ott a 3-as sorszám, de maga a játék nem nagyon tekinthető folytatásnak.)
Alighanem a fent említett szempontok lebeghettek az Altar Interactive dolgozói előtt is, amikor úgy döntöttek, hogy leporolnak egy régi klasszikust, az X-COM: Enemy Unknown-t. Eme legendás program 1994-ben jelent meg, s stílusát tekintve körökre osztott taktikai játék volt, mely előtt fejet hajtott mind a szaksajtó, mind a játékos-társadalom. A folytatásokat már nem kísérte ekkora ováció, így a fejlesztők úgy döntöttek, hogy visszatérnek a gyökerekhez. Vagyis tértek volna, ha nem szólt volna közbe a pénz. Így a játék jogai a cseh Altar-hoz kerültek, akik szintén pénzszűkében voltak, így összefogtak a Cenega kiadóval, s most úgy tűnik, hogy az UFO: Aftermath jó úton halad a kiadás felé.
Mint azt sejteni lehetett, a koncepció, a történet maradt a régiben: sok gonosz UFO egy szép napon úgy döntött, hogy ahelyett, hogy LANoznának egy kicsit, inkább megmozgatják az elpuhult földlakókat, s szépen lerohanták a bolygót. Azonban akadtak páran, akik szembenéztek az invázióval, s ők hősiesen küzdöttek, míg gyorsan meg nem haltak :-). (A fejlesztők reményei szerint a történet a „Betty a csúnya lány” után második helyezett lehet a különféle díjkiosztókon :-).
A játék egyik fele a menedzselgetős rész: bázisokat húzunk fel a Föld különböző pontjain, s a működésükhöz megfelelő financiális hátteret hozunk létre. Az Aftermath másik része pedig abból áll, hogy kicsiny csapatunkkal kisebb területeket mészárolunk végig, hogy megmutassuk, ki a legény a gáton. A harmadik lépés pedig az, hogy technikusainkkal újabb és újabb eszközöket fejlesztünk ki, melyekhez a technológiát a jó öreg alienektől szerezhetjük.
Míg az alapjátékban a bázisépítés igencsak sok időt vett igénybe, a folytatásban már nem kell mikro, sőt még makroszinten sem beleásnunk magunkat ebbe: csupán azt kell eldöntenünk, hogy katonai, kutató, avagy gyártó funkciót szánunk az adott telepnek. A taktikai részben is sok a változás: embereink akciópontokkal rendelkeznek majd, melyekből gazdálkodhatunk. Amint eldöntöttük, hogy mit is szeretnénk csinálni, úgy elindíthatjuk az eseményeket, majd ha újabb parancsokat akarunk kiadni, akkor ismételten megállíthatjuk a játékot. Hős, és hősi halált halt katonáink természetesen fejlődnek is a játék során, s magunk dönthetjük el, hogy az erő, gyorsaság, ügyesség, intelligencia, reakciókészség és akaraterő tulajdonságok közül melyiket óhajtjuk fejleszteni. Így érdemes specializálódni is, hiszen mondjuk egy izomagyú harcos igencsak nehezen tud kinyitni egy zárat, ugyanakkor egy vékonydongájú orvos nem a megfelelő ember arra, hogy puszta késsel nekirontson egy tucat idegennek. Összesen hét embert vihetünk magunkkal a küldetésekre, így jól meg kell fontolnunk a csapatösszeállítást.
Mint az a képekből már kiderült: az Aftermath remek 3D-s motort kapott. Lehet itt össze-vissza zoomolni, minden lerombolható, a napszakok váltakoznak, a helyi fauna attól függően más és más lesz, hogy éppen a Föld mely pontján harcolunk, stb.
Mindent összevetve elmondhatom, hogy igazán remek játék készülget a cseheknél, mely remélhetőleg veszi az akadályokat, és idén ősszel egy, a legendás elődhöz méltó játékot vehetünk a kezünkbe.
