Rebels: Prison Escape

Több magyar fejlesztésű játék vívott ki szép elismeréseket a játékpiacon. Gondoljunk csak az Imperium Galactica sorozatra, az Insane-re, a S.W.I.N.E.-ra, vagy akár a Haegemonia-ra. Most beszállt a küzdelembe a Philos Labs elég kalandos sorsú – korábban Escape from Alcatraz címen fejlesztett – Rebels: Prison Escape című játéka is, csak az a kérdés, hogy neki is sikerül-e felküzdenie magát az élbolyba.

Friedrich diktatúrája rettegésben tartja az egész országot. Az Államvédelmi Hatóság mindenhova beférkőzött, az Elit Gárda pedig vaskézzel tartja fent a szigort. Besúgók tömege áll készen, hogy kiszimatoljon bármilyen ellenállást vagy összeesküvést. Akit elfognak, azt börtönbe vetik, és valószínűleg soha nem is fog kikerülni onnan. A diktatúra megdöntésére az egyetlen remény a titokzatos A.R.M. szervezet, amelynek tagjai a végsőkig elszántak arra, hogy felszabadítsák országukat a gyűlöletes zsarnokág alól.

Blake, Jeffrey, Alicia, Jonah és Alexandro, az A.R.M. oszlopos tagjai éppen tervet szőnek egy újabb akcióra a hatalom ellen, amikor rohamosztagosok rontanak be a szobába, az egész társaságot letartóztatják, és az ország különböző börtöneibe zárják az embereinket. Az ellenállás összeomlott, és hacsak a tagjai nem szabadulnak ki a börtönből, az utolsó esély is elveszik a szabadság visszaszerzésére. És mivel a hatalom nem evett bolondgombát, hogy szabadon engedje a foglyait, a végső lehetőség a szökés!

Friedrich birodalma egyébként a náci III. Birodalom és a kommunista zsarnokság furcsa egyvelege (leginkább az előbbire ütve). Láthatunk például a nácihoz hasonló sasos logókat, illetve ott van az Államvédelmi Hatóság. Ráadásul az őrök is valamiféle német akcentussal rikoltoznak, ha észrevesznek.

Feladatunk tehát az A.R.M. tagjait irányítva megszökni a börtönből, újraegyesíteni erőinket, és újra felvenni a harcot a zsarnokság ellen. Mindezt Commandos-szerű játékmenettel, és teljesen magyar nyelven tálalja a Philos Labs. A továbbhaladáshoz elengedhetetlenül szükséges az őrök kijátszása, szükség esetén hidegre tétele. Ehhez nélkülözhetetlen a karaktereink ismerete, hiszen akárcsak a Commandos-ban, itt is mindenkinek más-más képességei, erősségei, specialitásai vannak, minden emberünkkel más taktikát kell követnünk.

Lássuk a főszereplőket. Elsőnek rögtön itt van Blake, a veterán, akiről rögtön lerí, hogy nem finomkodik a módszerekkel. Ő az izomarc a csapatban, képes cipelni az elalélt testeket illetve a hullákat, valamint feszítővassal ajtókat is fel tud feszíteni. Ál-halottként képes magára vonni az őr figyelmét, akinek odasietve nagy meglepetésben lesz része... Hátulról támadva némi baráti hátbaveregetést is ki tud eszközölni az ellenségen, ezenkívül még a mesterlövészkedésben is jártas. Második versenyzőnk a kissé lökött Jeffrey. Ő az ezermester, gyakorlottan kezeli a fegyvereket. Jeffrey is ki tudja nyitni a zárakat, de Blake-el ellentétben nem testi erejével, hanem furfangosan :o). Ám az ellenséges őrök a halálos csapdáitól rettegnek a leginkább.

A csinos Alicia elsőre nem tűnik veszélyesnek, de csak egyszer kerüljön észrevétlenül egy őr mögé, biztos hogy amaz nyögni-nyelni nem fog tudni a meglepetéstől! Az észrevétlenség márpedig kifejezetten Alicia műfaja, hiszen halkan tud surranni, valamint az árnyékokat is fedezékül használja. A rejtélyes Jonah törzse pusztulása miatt bosszút esküdött, és ezért harcol az A.R.M. soraiban. Ő mágia segítségével képes elbájolni az őröket, drasztikusabb esetben mérgezett nyilakat ereget beléjük. Utolsó szereplőnk az Alexandro névre hallgat. Ő az álcázás nagymestere, ezen kívül az őröket hangutánzással és vakító fényvillanásokkal tudja még megtéveszteni. Emberünk a testek elhurcolásában is jártas.

Hát, a karakterek nem bővelkednek eredeti ötletekben... Gyakorlatilag majdnem minden szereplő párhuzamot von a Commandos-szal, lásd közelharcos izomagy, surranó kém, fegyvermester, stb. Ami kimaradt a Commandos-hoz képest (mesterlövész, csapdakészítő), azokat a tulajdonságokat meg simán felosztották a csapattagok között. Minden karakternek van valami indítéka a hatalom elleni harcra, de némelyik inkább megmosolyogtató tud lenni... Alicia például mindössze egy szabad országban szeretné tölteni fiatalkorát. Ó, szegény.

Maga a játékmenet sem kecsegtet túl sok újdonsággal, lopakodni kell, kijátszani vagy kiiktatni az őröket. Mégsem írom azt, hogy tiszta sor, mert azt hozzá kell tenni, hogy a játék meglehetősen nehéz! Minden figyelmünket összpontosítani kell, mert különben elveszett emberek vagyunk. Többször 4-5 őr gyűrűjén kell áthatolnunk, amikor gyakorlatilag mindenki lát mindenkit, figyelnek jobbra-balra, és hacsak az egyikük eltűnik, már meg is szólaltatják a riasztót. Míg a Commandos-ban néha lehetett trükközni, hogy a többórás bujkálás, lopakodás helyett egy jól védhető pontról öt perc alatt halomra lőjük a fél B hadseregcsoportot, itt ez nem igazán működik, a szemtől-szembe rohamozás tulajdonképpen halálos ítélettel ér fel. És egyik emberünket sem szabad elvesztenünk, ez gondolom egyértelmű.

Ami viszont némi ízt ad a történet meglehetős monotonitásának, azok a különféle alküldetések. Sokszor a továbbhaladáshoz elengedhetetlen, hogy megtudakoljunk valami infót valahonnan, begyűjtsünk valamilyen tárgyat, vagy rabtársaink segítségét kérjük. Ezekről többször láthatunk egész jól elkészített átvezető videókat, ezek mindenképpen pozitívumként említendőek. A karakterek szinkronhangjai szintúgy, bár a mondanivalójuk néha azért megmosolyogható (szó szerint: „Vazze’, majdnem megütöttél!”) :o).

A grafika voltaképpen nem rossz, a Commandos 2 részletességét és színvonalát talán be tudja érni (talán...). A kamerakezelés kifejezetten gyenge, mert mindig csak egy oldalról nézhetjük a helyzetet, maximum zoomolni tudunk. Bizonyos területekre szinte lehetetlen belátni, pedig volt már olyan, hogy ott volt egy nélkülözhetetlen tárgy, és már a fél pályát körberohangáltam tízszer, de alig találtam meg. A Rebels talán inkább a Commandos első részéhez áll közelebb, hiszen a 2-ben már olyan megoldások, ötletek merültek fel, melyeket itt nem láthatunk. Például az őrök látómezeje, ami majdnem csak egy sima háromszög (persze a tereptárgyakon megtörve), míg a Commandos 2 már megkülönbözteti, hogy állunk avagy kúszunk-e. Sőt, még ekkor is van pár másodpercünk a menekülésre, mielőtt beazonosítanak. Itt az őrök illetve kommandósok is meglehetősen blőd módon reagálnak a helyzetekre, a Commandos 2-ben ezt is jobban megoldották. Valamelyik távol-keleti pályán például egyetlen lövés után kb. 150-200 katona kereste-kutatta végig az egész pályát (házakat, emeleteket is beleértve), az elbújás gyakorlatilag lehetetlen volt. A Rebels-ben elég, ha a „csínytevés” után elvonulunk, a helyszínelő kommandósok némi szemlélődés után őrjáratba kezdenek, és ennyi. Ez azért eléggé betesz a játszhatóságnak. Meg persze a nehézség.

A Rebels: Prison Escape-nek mindössze az a baja, hogy nem bővelkedik eredeti ötletekben, valamint a nagy példaképnek, a Commandos-nak a folytatása rengeteg olyan újítást tartalmaz, amiről lemaradtak a Philos-os srácok. Leginkább a komoly kihívást, a nehézséget kedvelők tudják igazán élvezni ezt a játékot.